Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-637

312 687. országos ölés 189fi- június ló-én, hétfőn. És épen a bíráskodás tisztaságának megőrzése, mindenféle politikai befolyástól való mentesítése teszi kötelességünkké azt követelni, hogy a bírák legalább akkora számban legyenek, midőn a választási kérdések felett fognak ítélni, mint a polgári tanácsokban. Azzal eloállani és eveken keresztül azt hirdetni, liogy a bíráskodásra nem való a kúria, mert akkora tekintélyt, akkora közjogi auktoritást nem fejt ki, mint a képviselőház ; hogy a maga ügyeiről, a maga szuverenitásáról a képviselőház ne mondjon le könnyelműen, hanem legyen óvatos és ezért kétharmadában a választási ügyek felett való bíráskodást magának tartotta fenn: most pedig, a mikor mi ezt elfogadtuk és törvénybe iktattuk, azt tenni, hogy a kúriai tanács ne legyen hét tagból álló, mint egy 500 frton felül levő értékíí ügynek elbírálásánál: ez azt jelenti, hogy önmagunkat és azt az ügyet becsüljük kicsinyre, melyet eléje utasítunk. Nekem az a nézetein s ezt többször hangoztattam, hogy én a tanácsok számára nem adok sokat, de a míg önök azt a rendszert tartják fenn, hogy garanczia van abban, hogy nem három bíró ítél, hanem a kir. táblán öt és a kúrián hét tagból álló tanács, míg a közfelfogás és az általános közélet rendén ezt a felfogást engedik érvényesülni: akkor, ha kisebb számú tagokból álló tanács elé utasítjuk a képviselőválasztási ügyeket, azokat az ügyeket becsüljük kisebbre és azon ügyeket alázzuk meg. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt a vádat pedig, — a melyet szintén hallottunk említeni, — hogy a kúria épen a képviselőválasztási ügyek által meg fog fertőztetni, hogy ez által a politikát oda be fogjuk vinni, ezt úgy fogjuk legjobban elkerülhetni, hogy ha a kúria maga választja meg e czélra a tanácsot. Mert tudjuk, hogy ellenkező esetben a kormány a neki tetsző bírákat fogja oda behozni. Az egyedüli mód és az egyedüli biztosíték tehát, a melylyel a kúriai bírák ezen vád ellen minden eshetőséggel és politikai befolyással szemben oltalmat nyerhetnek, az, hogy a kúriai bírák közííl sorshúzás utján választják meg azon bírákat, a kik a képviselőválasztások feletti ügyekben ítélnek. Azért járulok hozzá Sima Ferencz és Horánszky Nándor t. képviselőtársaim módosítványaiboz és kérem a t. házat, ha épen olyan kapaczitálható jó kedvében van, és ha Ghjári Ödön t, képviselőtársam a pecsét őrzéséről lemond és azon rést enged nyitni, hogy ezen módosítványokat szintén elfogadni kegyeskedjék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző : Vajay István ! Vajay István: T. képviselőház! Kezdettől fogva nem volt kétségem az iránt, hogy mi sorsa lesz az ellenzéki oldalról esetleg benyújtandó módosítványoknak; mert eddigi parlamenti tapasztalataim meggyőztek arról, hogy valahányszor az igazság érdeke és a szabadéivíí párt valódi érdeke ütköznek össze, mindig az igazság bukik el. így tehát az ellenzék részéről indítványozható bármely igazságos és a választások tisztaságát megőrizni hivatott módosítás nyujtassék is be, tisztában voltam előre is az iránt, hogy az elfogadtatni nem fog. Épen ezért helyezkedtem mindjárt kezdetben ezen javaslattal szemben azon álláspontra, a melyet az ethika ezen szavakkal fejez ki: »Bonum ex integra causa, malum ex quolibet defectu«, mivel meggyőződésein volt, hogy ezen javaslat jelen alakjában sokkal rosszabb állapotokat eredményez, mint a milyenek ma fordulhatnak elő a törvény nem respektálása és végre nem hajtása következtében. Én tehát a javaslatot még általánosságban sem fogadtam el. Mert igaz ugyan, hogy egy független bíróság ítélkezése sokkal nagyobb garancziát nyújt ily választási esetek felett való bíráskodásnál, mint az eddigi párturalom, de mégis előttem lebegett az az aggodalom, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik is, nem a választások feletti bíráskodás lesz tisztább, hanem a karia lesz piszkosabb némely kétes értékíí mandátumok igazolása által. Én tisztelettel vagyok ezen legfelsőbb fórum minden egyes tagja iránt, de nincseuek tiszteletben és nem tartják ezen bírói kar függetlenségét tiszteletben épen azok az urak, a kik a túloldalon ülnek. Hogy ezt az állításomat beigazoljam, egy konkrét esetre hivatkozom. Megtörtént évekkel ezelőtt egyszer, hogy itt a főváros területén az egyik választókerületben egy kúriai bíró nem lévén megelégedve az akkori kormányzási állapotokkal, az ellenzékre szavazott. Mi történt ? Épen a kormánypárti újságok rohanták meg ezt a kúriai bírót, mert élt egy oly joggal, a melyet gyakorolni a legszegényebb, a legkevésbbé független embernek is joga van. Csemegby Károly kúriai bírót támadi ták meg akkor, hogy raiképen mert ő, mint állami alkalmazott, az ellenzékre szavazni ? Bocsánatot kérek, a hol az uralkodó párt sajtóorgánuma így tiszteli a bírói függetlenséget, mi reményünk van akkor, hogy nem fogják-e befolyásolni a kúriai bíráskodás elfogadásával is a kormányférfiak, a kiknek elhatározásától függ a kúriai birák kinevezése, a bírói függetlenséget. Ezen esetekből kiindulva elleneztem az egész javaslatot, mert meggyőződésem volt, hogy a magyar társadalomnak tisztesség- és függetlenségérzete és erős erkölcsi érzéke ki fogja vetni magából azon eseteket s el fogja szigetelni azon jellemtelen embereket, a kik a törvényt lábbal taposva, az uralkodó pártnak szolgálatot tenni kívánván, oly dolgokat követnek