Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-637

637. országos ülés 1896. június 15-én, hétfőn. 309 zalom kifolyása leginkább akkor lesz ezen bíróság, ha az egész kúria választja. A mi pedig azt illeti, hogy a kúria rendes bírái sorából vétessenek a tagok, ez úgyis benne van a szövegben. Hogy vájjon a kúria ítélő bíráinak, vagy számfeletti bíráinak sorából választatnak a tanácsba, az mindegy, egyik olyan bíró mint a másik, de kisegítő bíró nem fog választható lenni, mert ez ki van zárva már a szöveg által. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Ennélfogva kérem a módosítvány mellőzését. (Helyeslés jőbhfélől.) Horánszky Nándor: T. ház! Előttem szólott t. képviselőtársam azt mondja, hogy a szöveg szerint ki van zárva, hogy ezen bírák közt kisegítő bírák is legyenek. Szerintem ez nincs kizárva, mert a kisegítő bíró is ítélő bíró, ez odamagyarázható, mert ő is ítélkezik. Ha tehát t. képviselőtársam helyesli azt, hogy ezen tanácsban csak rendes bírák legyenek, akkor szerintem szükséges, hogy ez a szövegben világosan kitétessék. Ezt a magam részéről is óhajtom; idáig elmegyek, de tovább magam sem mennék, mert a kúriai bírák közt eljárás, ítélkezés és képesség tekintetében klaszszisokat nem akarok felállítani, mert akár idősebb, akár fiatalabb szolgálatban az a bíró, egyenlő súlylyal és tekintéjylyel kell, hogy bírjon eljárásában. Tehát a módosítványt oly értelemben, hogy ezen bíróság a kúria szolgálatban legidősebb tagjaiból alakíttassák, nem tartom helyesnek és czélszeríínek; azt azonban világosan kimondatni óhajtom, hogy ezen bírák a rendes bírák sorából választassanak és ezért ezen szavak helyett »ítélő bíráinak* teendő volna »rendes ítélő bíráinak. (Helyeslés a baloldalon.) Sima Ferencz : T. ház! Mikor az ellenzék részéről ezen törvényjavaslat általánossságbaii elfogadtatott, már az általános vita folyamán a részletekre is kitérj edőleg fel lett hozva mindazon aggály és kifogás, a melyet az ellenzék ezen javaslattal szemben táplált és a melynek törvénybe iktatása határozott megrontása a parlamentáris életnek. Mi azonban ezen oldalról egyértelmtíleg elfogadtuk a javaslatot általánosságban azon reményben, melyet minden oldalról hangsúlyoztunk is, hogy a tisztelt többség méltányos lesz és a részletes tárgyalásnál majd az ellenzék részéről benyújtandó módosításokat a kölcsönös kapaczítáczió hatása alatt a törvényjavaslat kikorrigálása érdekében elfogadja. Azonban a javaslatnak eddigi tárgyalása során meggyőződtünk arról, hogy a torvényjavaslatnak egyáltalában minden szakasza változatlanul, hogy úgy mondjam — minden sértés nélkül kívánom ezt kijelenteni — a nyers erőre, a számbeli többségre való támaszkodással forsziroztatik keresztül a tisztelt többség által, (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, nem méltányos eljárás, de nem is helyes módja a törvényalkotásnak; mert hiszen a választási törvény kell, hogy párttekintet nélkül . . . Elnök : Kérem, a képviselő úrnak másodszori felszólalásra nincs joga (Felkiáltások a a szélső haloldalon: Nem beszélt még!) Bocsánatot kérek, tévedtem. Sima Ferencz: T. ház! Ismételten hangsúlyozom azt, hogy a törvényalkotásnak az a módja, hogy a kapaczitácziónak teljes kizárásával a számbeli többségre való biztos támaszkodás mellett egy törvényjavaslat keresztül forsziroztassék, sem nem méltányos, sem az ország érdekéből nem való, de egyáltalában nem alkalmas arra, hogy az ellenzék hangulata, a mely eléggé feszültté teszi ma is a parlamenti tanácskozásokat, még inkább elkeseríttessék. Emlékeztetni kívánom a tisztelt házat arra, hogy 1872-ben, mikor egy a mai viszonyokat tekintve a ma létezőnél sokkal jobb választási törvénynek a javaslata feküdt a ház előtt, az akkori ellenzék ezt a javaslatot nem fogadta el, daczára annak, hogy maga a kormánypárt, maga a kormány és maga a törvényjavaslat tárgyalásának élén álló belügyminiszter a plenumban kijelentette azt, hogy kész a részleteknél mindazokat a módosításokat elfogadni, a mely módosításuk a törvényjavaslatnak korrigálására szolgálnak, Ennek daczára az akkori ellenzék minden oszlopos embere kijelentette itt e házban, hogy nem engedik ezt a törvényjavaslatot a részletes tárgyalásáig vinni, mert hogy ha általánosságban elfogadják a részletes tárgyalás alapjául, nem bíznak a kormányban és pártjában arra, hogy majd a részletes tárgyalásnál méltányos, helyes és a törvénynek tiszta és tárgyilagos korrigálására szolgáló javaslatok elfogadtatnak. Akkor ez volt a helyzet, tisztelt ház. És ennek az álláspontnak az eredménye az lett, hogy a törvényjavaslat, mely be lett terjesztve 1872. február 22-én, április 13-án bukott el a házban és elbukott az általános tárgyalás során a nélkííl, hogy a ház a törvényjavaslatnak részletes tárgyalásáig juthatott volna. Természetesen ez volt az ellenzék részéről az egyedül helyes, egyedül korrekt és az ellenzék álláspontját biztosító eljárás és nem az a gavalléroskodás, a mit itt ma az ellenzék ezen rossz törvényjavaslattal Szemben tanúsít, hogy általánosságban elfogadták azt abban a reményben, hogy majd a tisztelt többség a részleteknél hajlandó lesz a teendő javaslatokat és módosításokat elfogadni. Ennélfogva tisztelt képviselőház, ha egyáltalában a tisztelt többség a számbeli súlyra való támaszkodással határozottan visszautasít minden módosítást, előre látható, sőt biztosíthatom a tisztelt többséget