Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-636

636. országos ülés 1896. június 13-án, szombaton. 295 Vajay István : T. képviselőház;! (Bálijuk !) Bármily sok szó hangzott is el eddigelé a 8. §. ellen, mégis szükségesnek tartom álláspontomat jelezni, és pedig azért, mert meggyőződésem, hogy az erkölcstelenséget nem ostorozhatjuk eléggé és annak kiirtására a vastól és tűztől kezdve minden egyes eszköz jó. Nagyon szomorú és ezen ország jövőjére nézve jellemzőnek tartom, hogy a magyar törvényhozás többsége oly mélyre stílyedhetett, hogy egyáltalában ilyen javaslattal elő mert állani. Miről van itt szó? Mi terveztetik? A választói és az emberi méltóságnak a sárba való lerántása ezéloztatik. A választói jog nem vásár, hanem a legszentebb honfiúi kötelesség és a legszebb honpolgári jog gyakorlása. Ha ezen javaslat törvényerőre emelkedik, akkor általánossá válik az, a minek szimptomáit már eddigelé is szemléltük, hogy a magyar törvényhozás nem lesz egyéb, mint egy nagy politikai börze. Az egyes jelöltek a képviselőséget jövedelmező befektetésnek fogják tekinteni ; kimennek a választópolgárok közé; megvesztegetik azoknak erkölcseit, felcsapnak lélekkufároknak, és a mikor 15 — 20.000 forintot kidobnak egy mandátum megszerzéseért, bizonyára nem az lesz a főtörekvésük, hogy a választók érdekeit tartsák szem előtt, hanem az, hogy a befektetett összeget itt különböző igazgatótanácsosi és más előkelő jövedelmező állások megszerzése révén az öt év alatt behozzák. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Azok a választók nem számíthatnak szeretetre azon képviselők részéről, a kiket nem szeretetből választottak meg, hanem pénzért. A mely választók birkamódra magukat eladták, azoknak képviselőjük sem lesz egyéb, mint megvehető portéka, csak meg kell adni az árát. Én pedig veszedelmesebbnek nem tartok semmit az országra nézve, mintha bekövetkezik az az állapot, a mi a nagy római birodalomnak az utolsó, a föld színéről való eltűnése utolsó éveiben bekövetkezett, mikor Jugurtha felkiáltott: Róma veszve van, Rómában már minden eladó! Én a legnagyobb szerencsétlenségnek tartom tehát, ba a magyar törvényhozás legalizálja az erkölcstelenséget; mert akkor a magyar nép öntudatába fog átmenni az, hogy hiszen, ha az urak, a kiknek finomabb, tisztúltabb erkölcsi érzékkel kell birniok, maguk törvénybe iktatják, miért legyünk szégyenlősek, miért restéijük mi elfogadni a lélekdíjat, lelkiismeretünk szavának elaltatására. Ismételten kijelentem, hogy ezen javaslathoz hozzá nem járulhatok. Ezt a törvényt egyáltában nem tekintem egyébnek, mint az ezredéves magyar nemzet sirja ásásánál egy-két kapavágásnak és épen azért nem járulok hozzá, hanem csatlakozom Kossuth Ferencz képviselőtársam módosításához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt percze felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Hévizy János jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Máitudomást méltóztattak szerezni az ellenzéknek azon heroikus elhatározásáról, hogy daczára annak, hogy semmi kilátás nincs arra, hogy az igazságügyminiszter úrnak jogérzetét meggyőzhessük az iránt, hogy bizonyos módosítások szükségesek, mégis teljesíti kötelességét. Én, t. képviselőház, a magam részéről mégis tartózkodni kívánok attól, hogy akár magamat, akár a t. képviselőházat fáraszszam frázisokkal, — mert önök ezeknek tekintik azt — és hazaszeretetről, polgári erényekről, választások tisztaságáról stb. — önök előtt bizonyosan nem kellemes színekről — beszéljek, hanem rátérek a dolgok lényegére és egyszerűen rá akarok utalni azon álláspontra, a melyet magam ezen kérdésben ezen szakasznál elfoglalok. A mi pedig felszólalásra kényszerít, az a t. előadó úr által suttyomberki módon behozott módosítás . , . Mohay Sándor előadó: Előterjesztettem nyilvánosan! Polónyi Géza: Nem úgy értem, hogy titokban! Mohay Sándor előadó: Hát hogy? Polónyi Géza: Az előadó úr nem hiszem, hogy a pótbizottsági ülést össze méltóztatott volna hivni, a mely a bizottság nevében autorizálta volna arra, hogy az előadói székből ezt a módosítást előterjeszsze. Mohay Sándor előadó: Én a magam nevében terjesztettem be! Polónyi Géza: Akkor tessék a képviselő úrnak helyére ülni és onnan beszélni és* nem biztosítani magának az előadói székből az előadói jog révén a viszonválaszt, a, melyet képviselő esak akkor gyakorolhat, ha megfelelő számú képviselő által aláírt határozati javaslatot nyújt be. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon ) De ez mellékes dolog. Az a kérdés, hogy mit tartalmaz a módosítás ? Én, t. képviselőház, az előbb hallottam itt megütni egy hangot. Nem új ez a dolog már előttem. Hallottam én egyszer Jókai Móricz igen t. képviselőtársamat — valamikor ideálomat — deklamálni és azt mondani: » Uraim, csináljunk tiszta választásokat; szeplőtelen, igaz választásokat. Álljanak az urak elé, én a mellé fogok állani, a ki a szigorúbb intézkedéseket javasolja.« Én hívogatom mindig a folyosóról, (Derültség.) szíveskedjék hát szó-