Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-636
292 *»' e * orsaágos ülés 1896, június i;i-án, szombaton. e törvényjavaslaton végigvonul, csekély értékű és mértékű etetést és itatást helyez kilátásba, sőt még a jelvényeknél is ezen epithetont használja, nehogy magasabb értékű jelvények kiosztásával vesztegetés történjék. Igen visszás dolog az, hogy a törvényhozás, midőn ezen csekély értéket elvileg kimondja, ennek applikáczióját a törvényhatóságokra akarja bízni, illetőleg saját magát a törvényhatóságok gyámkodása alá helyezi. Már ezen szempontból sem fogadhatom el sem a módosítást, sem magát az eredeti szöveget De tovább megyek. Mindnyájunk előtt tudva van, hogy mióta az 1886: XXI. tcz. meg vaii alkotva, azóta a törvényhatóság nem más, mint a főispán. (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A főispáni hatalmi kör anynyira kiterjesztetett, mondhatni túltengésben van, hogy minden hatalmi kört, minden befolyást a vármegye területén teljesen abszorbeál. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha a törvényhatóságokra bízatik ezen tarifa megalkotása, kétséget nem szenved, hogy az a főispán nézete szerint döntetik el. Ha pedig a szerint döntetik el, minthogy a főispán nemcsak hatalmas ura egy törvényhatóságnak, hanem a kormány politikai expoziturája is, következik, hogy ezen tarifa megállapítása egyenesen egy politikai párt érdekében, tehát igazságtalanul fog történni. (Igaz! Úgy van ! a bal és szélső baloldalon.) Ezek azok az indokok, a melyek felszólalásra késztettek, és ezek alapján sem magát az eredeti javaslatot, sem ped'g az azt módosító előadói javaslatot nem fogadom el, hauem csatlakozom Kossuth Ferencz t. képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Lukáts Gyula! Lukáts Gyula: T. képviselőház ! Laboulay nagybecsű munkájában »Párís Amerikában< azt a kitételt olvastam,, hogy a mi bűn Franciaországban, az jog Amerikában. Ez paradox kifejezés, de könnyen megérthető. Hanem arra nem tudok esetei, hogy nagy forradalmak és belső átalakulások nélkül egy államban megtörténhessék az, hogy a mi ma bűn volt, az jog legyen holnap. A magyar nép romlatlan öntudatába bevésődött az, hogy megbotránkozással forduljon el oly dolgoktól, a melyektől eltiltja őt' az 1874 : XXXIII. tczikk, de az 1848. választási törvény is. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon jól tudom, t. ház, azt, hogy ezen törvénynek kijátszására nagyon sokat megcselekedtek és nagyon sok eredményt is értek el. De az Alföld és a Dunántúl romlatlan népében megmaradt a tiszta öntudat és nem tudta magát árúba bocsátani. És most önök törvényben akarják azt statuálni, a mit ők eddig bűnnek tartottak, Egy szép költeménye van Eötvösnek, melyben azt mondja, hogy: magyar lakik itt, míg e honnak egy romlatlan gyermeke leszen. Valóban Magyarország addig lesz, míg népe romlatlan marad. Önök azonban e törvénynyel minden magyar szívéből e romlatlanságot ki akarják irtani, és épen ezért szívem melegé vei pártolom a Kossuth Ferencz t. képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hévizy János Jegyző: Horánszky Nándor ! Horánszky Nándor: T. képviselőház! A magam részéről előrebocsátom, hogy nekem ez az egész szakasz, úgy a mint a javaslatban foglaltatik, nem kell. Minthogy azonban e javaslat sorsa a szavazás előtt bizonytalan és a szakaszhoz az előadó úr egy módosítványt nyújtott be, bátor vagyok a t. háznak ehhez egy almódosítványt ajánlani. A móűosítványból ugyanis nem tűnik ki az, hogy ha a törvényhatóság állapítja meg az ellátási költségeket egyformák lesznek-e azok a törvényhatóság összes választókerületeire nézve, vagy osztályokra is lehet azokat osztani. Ezt tehát klasszifikálni kell, bármit akarjunk is. Minthogy pedig azon véleményben vagyok, hogy a legnagyobb visszaélések akkor következnének be, ha a törvényhatóságok ezen költségek megállapításánál a választókerületeket klasszifikálnák, a $ magam részéről ezt kikerülni óhajtván, mind az igazság, mind a visszaélések megakadályozása érdekében vagyok bátor azon esetre, hogy ha elfogadtatik az előadó úr módosítványa, azon almódosítványt benyújtani, hogy ennek megszabása a törvényhozás egész területére ugyan, de minden választó kerületre nézve egyenlő mértékben történjék. Módosítványom — ismétlem — csak arra az esetre szól, ha a szakasz általánosságban és ezzel kapcsolatosan az előadó úr módosítványa is elfogadtatik. Ajánlom módosításom elfogadását, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. képviselőház! Lelkem mélyéből sajnálom, hogy mint a magyar törvényhozás tagjának, meg kellett érnem azt az időt és azt a perczet, a melyben a választók kedvezése és megfizetése törvénybe iktattatik. (Ellenmondás jobbfelől: Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Nem akarok éles szavakat használni, mert az éles szavak a szenvedélyéi, az én szavam pedig nem lehet más, mint a fájdalomé. Én, t. képviselőház, időt értem és tudom azt az esetet, a midőn egy súlyos választás alkalmával kevés szavazaton függött a döntés, és az illető kormánypárti képviselőnek, "deákpárti képviselőnek kortesei kiszálltak és egy községet, a melynek szavazatai döntők voltak, egy sáros gyalogúton állítottak meg, megszámlálták a szavazatokat és letettek annyi százas
