Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-621

m 621. országos ülés 1866. május 13-án, szerdán. követtetett el, hogy valaki tálment az önvédekezés határán és túlment azon a határon, melyre öt a szabályok feljogosítják és a mit neki kötelességévé tesznek, önként következik, hogy az illető ellen a törvény szigora szerint fogok eljárni. (Helyeslés jobbfelél.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Sima Ferencz.

6 T. képviselőház! (HÚSZzsantartö zaj és mozgás. Felkiáltások a baloldalon : Helyre ! Helyre ! Halljuk! Halljuk! Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Sima Ferencz: T. ház! Megvallom őszintén . . . (Hosszantartó zaj. Felkiáltások a széls'ó baloldalon: Helyre!) Elnök: Kérem a képviselő urakat a középen, méltóztassanak helyökre menni. Sima Ferencz: Megvallom őszintén, hogy mindent vártam a t. miniszter úrtól csak épen ilyen választ nem. Ámbár hozzá vagyunk szokva, hogy a mikor hivatalos visszaélés és hivatalos bíín megtorlása a parlament vitájának tárgya, akkor a belügyminiszter úr, rendszerint az első oltalom- és védelemnyújtó minden hivatalos visszaéléssel szemben; ennek daczára akkor, mikor itt a főváros egyik utczáján a rendőrség vért ont, a t. belügyminiszter úr ilyen választ ad, az valósággal botrány. (Úgy Van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Három momentum domborodik ki a t. miniszter űr válaszából. Az egyik az, hogy vörös zászlós munkásnép is vonult fel és ez a miniszter úrnak és a ma uralkodó kormánynak hazafias érzelmeit bántja és ezt tűrhetetlennek tartja, s ily czúnen jogosnak mondja a rendőrség beavatkozását és brutalitását. Figyelmeztetem a t. miniszter urat, hogy mi láttuk az egyházpolitikai reformok érdekében . . . (Felkiáltások jobbfelől: Már megint! Egy hang a szélső baloldalon : Az más!) ... mi láttuk, a mikor az egyházpolitikai reformok érdekében az az országos népgyűlés volt, hogy akkor szintén vittek a munkások vörös zászlókat. (Úgy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások: Az más volt! Nagy zaja szélső baloldalon.) Wekerle Sándor: Nem igaz, ez valótlanság! Szándékos ferdítés. (Zaj a szélső baloldalon.) Bartha Miklós: Volt vörös zászló, én láttam! Kákóczy-zászló volt, de vörös volt! Hosszantartó zaj a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos: Pulaynak, a kormánypártnak is vörös volt a választási zászlója. Meszlény Lajos : Komáromban a választási zászló is vörös volt. (Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Sima Ferencz: Méltóztassanak a félhivatalos »Nemzet« illető számát megnézni, a melyben ez le van irva. Nem lényegtelen, mert hiszen most a miniszter úr erre fekteti a súlyt válaszának egyrészében, mert ha a kormánynak jó a vörös zászló, mikor saját politikája érdekében kell minden követ megmozgatnia, akkor nincs joga a vörös zászló ellen szót emelni, hogyha a nép más politikai érdekből visz vörös zászlót. Azt mondja a miniszter úr — s ez válaszának épen rendőri szempontból egyik fontosabb része — hogy a rendőrhatóság előre megállapította, hogy miként kell a szétoszlatást eszközölni. A t. miniszter úr jól tudja, hogy 40—50.000 ember, akárhogy is van papiroson megírva annak a szétoszlatása, nem tűnhetik el, mint a harmat a t. rendőrség kedvéért. Ez lehetetlenség. De hisz, t. miniszter úr, minden tribün mellett ott volt egy rendőr-biztos és kérdem, tettee a bármelyik is tömeghez azt a felhívást, hogy már ekép fogtok szétoszlani. Ebben a tekintetben a rendőrség részéről, a melynek felügyelete alatt ez az óriási néptömeg oszladozni kezdett, abszolúte semmiféle kezdeményezés, felszólítás vagy figyelmeztetés nem történt. De, t. ház, nem is volt erre szükség, mert hisz tömeg legnagyobb csendben, a legnagyobb nyugalommal, igazán példátlan türelmességgel oszlott széjjel. Ázt mondja a t. miniszter úr, és ezt határozottan vissza kell utasítanom a magam és azok nevében, a kik ennek a mozgalomnak élén állottunk, hogy a tömeg egy része már napokkal előbb a kiállítás és a vagyon ellen fel volt bujtogatva. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy erre hiteles tanúi vannak. Mi megkövetelhetjük a t. miniszter úrtól azt, hogy ha becsületes úri ember az, a ki a t. miniszter úrnak ezt mondotta, álljon elő, mert különben nem hiszszük el a t. miniszter úrnak, hogy igazat mondott volna. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon. Zaj.) Ugron Gábor: Ott már senkit sem utasítanak rendre! Elnök : Ezért a felszólalásért Ugron Gábor képviselő urat rendre utasítom. (Zajos felkiáltások balfelöl: Éljen Ugron! Tessék a lármázókat ott is rendre utasítani!) Sima Ferencz: Azt mondja a t. miniszter úr, mi érdeke lett volna a rendőrségnek abban, hogy ok nélkül rá támadjon a védtelen publikumra ? Meg mondom én, t. ház, hogy mi érdeke volt benne. A miniszter úr válasza világosan rámutat arra az erkölcsi érzületre, sőt arra a politikára is, a melyet a t. miniszter úr és'társai az általános szavazati jog érdekében megindított mozgalommal szemben elfoglalnak. Kompromitálni akarták az egész mozgalmat, hogy ezzel ennek erkölcsi súlyát csökkentsék.