Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-635

272 6f>5. országos ülés 1896. június 12-én, pénteken. vidékeken hogy tekintették idáig azt, hogy melyik választó szállítható szabadon és a tisztességei megegyeztethetően a választás színhelyére? Nem ám az az egészséges ember, hanem az a beteg, elaggott ember, a ki szívesen elment volna gyalog, azonban képtelen volt elmenni. Ezt azután a többi társai, a párt vagy esetleg a képviselőjelölt bevitte a párt érdekében. De a választóknak a beszállítása és az a beszállítás, a mely itt kontempláltatik a 7. §-ban, messzebb van ettől, mint ég és föld egymástól. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A b) pont, t. ház, azt mondja, hogy megengedett dolog ott, a hol a kerület több községből áll, a választóknak szükséges ellátása a választás napján és a választás helyén. Megtörtént ez eddig is, t. képviselőház, csakhogy mikép történt? A jóravaló ellenzéki, vngy mondjuk — mint a Dunántúl nevezik — a balpárti ember azon a napon a jobbpárti embernek azt mondj'a : »birkacsánkos«. (Derültség balfelől.)) Tehát nem tartotta még azt sem megengedettnek, tisztességes dolognak, nem tartotta a saját maga méltóságával mcgegyeztethetőnek, hogy azon a napon kivételkép ne a maga kenyerét egye, hanem a másét, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyébként is, t. ház, hát odajutottunk, hogy legalább idealiter, képzeletben — hogy úgy mondjam — ne tartsuk fenn azt, hogy az a választó saját akaratából, saját elhatározásából, saját költségén megy a választásra? Törvényt alkotunk arra, hogy ez az ezredéves idea Magyarországon megszűnjék és ne legyen Magyarországon a törvény életbe lépte után egyetlenegy kerület sem, a melyre ne lehessen mondani, hogy pénzért jutott ide a képviselője. (Tetszés a szélső baloldalon.) Hiszen mindig azt méltóztattak mondani, valahányszor az ellenzék részéről egyetlenegy módosítvány benyújtatott, hogy jó volna ez, de a kúria csak oly dolog felett határozhat, a hol világosan, határozottan s kétséget kizárólag a tényállást meg lehet állapítani. Méltóztassék nekem megmondani, hogyan lehet itt határozottan, világosan és kétséget kizárólag megállapítani, hogy mi a szükséges ellátás? Erdély Sándor igazságügyminiszter: Hogyne lehetne! (Mozgás balfelöl.) Szalay Károly: Azt hiszem, hogy a t. miniszter úrnak a szükséges ellátása nagyon más, mint nzé a szegény emberé. Hanem ki fogja azt megmérni ? Minek alapján fogja azt a kúria megmérni? Tanukat fog-e kihallgatni minden községből, hogy egy ilyen és ilyen állású embernek mi a szükséges ellátása? Az ily törvényt, t. miniszter űr, csak azért alkotják, hogy már most feltegyék, hogy azt ki fogják játszani. Mindig úgy lesz, hogy meghaladja a Szükséges ellátás mérvét, ha ellenzéki emberről lesz a szó és soha sem éri el a szükséges ellátás mérvét, ha majd kormánypárti képviselőről lesz szó. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mohay Sándor előadó: A bíróság elébe kerííl! Szalay Károly : Bocsánatot kérek, engem legkevésbbé sem ijeszt meg ez. Tudok én oly ítéletet, hol a bíró azért hozta az ítéletet, mert a hatalom úgy intézte a dolgot. Ne tessék tehát ilyet mondani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ott volt a kaposvári választás. Tisztán kimutatták kiváló emberek azt, hogy ott nyilvánosan egészen közönséges hamisítás történt s csak a hajaszála meggörbíílt-e egyetlenegy embernek ? Csak az Isten őrizte, hogy most rendjeleket nem kaplak. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mit akar a t. kormány és a t. táloldal, midőn azt veszi bele, a mi, mert díílt betűkkel van nyomtatva, később jutott valakinek eszébe, hogy a választóknak zászlókkal és csekély értékű jelvényekkel való ellátása nem képez megvesztegetést ? Zászlót lehet adni annak a választónak, a mennyit tetszik. Ha eszébe jut, minden egyes választónak zászlót adhat. (Egy hang balfelől: Selyemből!) Nem! Vesz tízkrajczáros zászlót, de azon tízforintos gomb lesz. Azt gondolja a t. miniszter úr, hogy akkor nincs megvesztegetve az a választó ? (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ily törvényt alkotnak önök, azt ki lehet játszani ; vagy azzal a szándékkal csinálják, hogy ki lehessen játszani ? Én ezért úgy a magam, mint azon párt nevében, melyhez tartozom, tisztelettel kérem, méltóztassék a törvény 7. §-át kihagyni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: T. ház! Én óhajtottam volna, hogy a t, miniszter úr legyen szíves felelni erre, mert ha ezen szakasz kihagyatik, akkor az én módosításomnak nincs semmi értelme. Kérem tehát a t. miniszter urat, legyen szives nyilatkozni. Elnök: Kérem, a képviselő úron van a szólás ! Szalay Imre: En csak az időkímélés szempontjából mondtam, hogy ha hozzájárul a t. miniszter úr a 7. §. kihagyásához, az én módosításomra nincs szükség. Erdély Sándor igazságügy miniszter: Hogy ha meggyőz a t. képviselő úr, meglehet, hogy hozzájárulok. Szalay Imre: Előre is kijelentem, hogy hozzájárulok ahhoz, amit előttem szólott t. képviselőtársam, Szalay Károly mondott. Miután