Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-635

260 635. országos ölés 1896. juains 12-éji, isiiteken. egyéb, mint a mi jogainknak megcsonkítása, a nyilvánosság elől való elvonása és annak a haszontalan intézménynek még értéktelenebbé tétele. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Mert a nemzet a maga szuverén és teljes rendelkezési jogáról nem mondott le ; ezen jogának gyakorlását egyedül azért ruházta arra a bizottságra, hogy kisebb testületben történjék az. Annak a testületnek a száma, midőn megalkottíilott, annak tanácskozási szabályai megállapíttattak és törvényekben és házszabályokban a képviselők joga biztosíttatott: ezt megcsonkítani és kisebbíteni a delegácziónak nem áll hatalmában. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De tiltakoznom kell az ellen, a mi tegnap történt a külügyi albizottságban. A külügyi albizottságban az történt, hogy a külügyi albizottság, midőn arra került a sor. hogy a közös külügyminiszternek előterjesztését, expozéját meghallgassák, — mert ezek az expozék nem nyilvános ülésben, hanem ebben a zárt ülésben tétetnek, — mondom, a külügyi albizottság elhatározta, hogy tudomásul veszi azt az expozét, mely soha el nem mondatott. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Mit mond a törvény? Az 1867 : XII. törvényczikk 38. §-a azt mondja: »A közösügyek tárgyalására kiküldött bizottság stb. az országgyűlést ő Felsége többi országainak irányában képviseli.« Tehát a magyar delegáezió az egész nemzet és a nemzeti szuverenitás képviseletére van hívatva. Ezt minden ember tudja és látja, csak az országos bizottság és annak albizottsága nem érzi azt át (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Továbbá a 39. §. mit mond? És azt csodálom, liogy annak az albizottságnak az elnöke, a ki hét évig ezt a törvényt ostromolta, azután — nem tudom — már húsz év óta védelmezi, (Derültség. Úgy van! a szélső baloldalon.) oly könnyen találta azt tudomásul vehetőnek és hogy a törvénynek ezen szakaszára nem terjesztette ki figyelmét. A 39. §-a következőket mondja: »Az eljárás módjára nézve megállapíttatik, hogy azon tárgyat, mely a jelen határozat szerint e bizottságok elé tartozik, a közös minisztérium mindenik bizottságnak külön adja elő.« A közös külügyminiszter pedig a maga külügyi expozéját ezen országos bizottságnak külön nem adta elő, holott erre őt a törvény utasítja. Meglehet, hogy. ez csupán kényelmi szempontból történt; de ha a mi Jfelséges urunk, királyunk a maga nyilatkozatait, trónbeszédét elmondja külön az, osztrák delegácziónak és külön a magyar delegácziónak : akkor ezen kisebbrendű urak, ezen harmadrendű uraságok — mint a közös külügyminiszter is — kell, hogy a maguk kötelességét teljesítsék azzal a pontossággal és lelkiismerettel, mint a hogy arra a törvény őket utasítja, mint a hogyan azt a mi felséges urunk magára nézve kötelezőnek ismeri. (Úgy van! Úgg van! a szélső baloldalon.) Micsoda eljárás az, hogy ez az albizottság azt a bátorságot veszi magának, hogy megalázzon bennünket azáltal, hogy az osztrák delegáczióban elmondottakat egyszerűen tudomásul veszi. Tudomásul veszi, miként ? Akként, hogy kérdés tétetik, vájjon a hírlapokban megjelent közlemények helyesek-e? És erre a közös külügyminiszter úr azt mondja, hogy a menynyiben a lapokat 8 olvasta, azok helyesek. A közös külügyminiszter úrról tudjuk nagyon jól, hogy magyarul nem tud, hanem csak németül, tehát a magyar lapokat nem olvasta, hanem csak a németeket. Azt is jól tudjuk, hogy a magyar delegácziónak nyelve a magyar; tehát magyar nyelven kell & külügyekre vonatkozó előterjesztéseket megtenni. A külügyminiszter külügyi expozéjában minden szónak jelentősége van, (Úgy van! a szélső baloldalon.) annak minden kifejezése megfontolásra méltó, hogy ha az országos bizottság magát nem egyszerűen az előterjesztések tudomásul vétele és megszavazása végett tartja kiküldöttnek, hanem azért, hogy a külügyekre való befolyását érvényesítse. A külügyminiszternek az osztrák delegáczióban németül elmondott expozéját, melynek fordítását senki ellen nem őrizte, mert a hírlapírók a maguk tetszése szerint hajtották végre és a melynek fordítását a külügyminiszter nem ismeri. a magyar országos bizottságnak külügyi albizottsága egyszerűen tudomásul vette. Ez ellenkezik a törvénynyel és azon megbecsüléssel, melyet nekünk a magyar országgyűléssel szemben kell tanúsítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha önök az országos bizottság teljes üléséből elvonják az ügyek elintézését, legalább ott az albizottságban ne tegyék nevetség tárgyává. Hiszen mi kényszeríthette az albizottságot arra, hogy a külügyi expozét egy másik delegáczióban elmondott szövegben és tartalomban vegye tudomásul ? Semmi, csak egyszerűen a kényelmi vágy, hogy minél gyorsabban keresztűlessenek minden megfontolás, megvitatás és megbecsülés nélkül a tárgyakon. Micsoda külügyminiszteri jelentést vettek önök tudomásul? A mely elmondatott az osztrák delegácziónak albizottságában; egy olyan jelentést, a melynek egyes részletei balgák számára vannak elmondva, nem pedig olyan férfiak számára, a kik látnak és tudnak. Például a külügyi expozénak része, a mit Romániára mond, hogy ott a mi helyzetünk nagyon javult, ámítás, vagy pedig önámítás, mert igen jól tudjuk, hogy a ligának műveletei eddig csak az ellenzéki férfiak által támogattattak, most azonban Eomániában a liga