Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-634

68i. országos ülés 1896. jnniug 10-éu, szerdáit. 255 get elfogadja. Most már felteszem Mülek képviselő ár új bekezdését. Tessék felolvasni. Perczel Béni jegyző (olvassa). Elnök: Ez volna tehát az utolsó alinea. Azok, a kik az ezt utolsó bekezdésül elfogadják, kérem álljanak fel. (Megtörténik.) Kivannak ellenpróbát? (Nem!) Kisebbség. A ház nem fogadja el. Következik a 17. pont. Perczel Béni jegyző (olvassa a 17. pontot; észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 18. pontot. — Zaj.) Pázmándy Dénes: A 17. ponthoz kívánnék szólni. Elnök: Már el van fogadva. (Felkiáltások a szélső báloldalon: Nem hallottuk .') Én kértem a képviselő urakat, hogy írassák fel magukat és mindenek felett kérem, hogy méltóztassanak csendben lenni. Most úgy veszem, hogy nem is tudta a képviselő úr, hogy a 17. pont olvastatik. Tessék hozzá szólani. Pázmándy Dénes: T. ház! A 17. ponthoz bátor leszek egy módosítást ajánlani (Felkiáltások a szélső baloldalon'. Hiába!) A 17, pont azt mondja: »Érvénytelen a választás akkor is, ha az ajánlatot a választási elnök nem fogadta el vagy a már megválasztott képviselő törvényesen nem volt jelölve.« A mi a jelöléseket illeti, legújabban egy praxissal találkozunk, a mely abból áll, hogy jelöltek állíttattak fel csupán azon ezélból, hogy a választók megtévesztessenek, tudniillik hogy a választók ne tudják a sok jelölt közt, hogy voltaképen melyik az ő jelöltjük. így épen Nyitrán, t. ház. a kormány felállított három olyan jelöltet, a kik közül kettő nem is volt jelölt, nem is lehetett jelölt, mert maguk bizonyították és ott a választási elnök előtt be is igazoltuk, hogy azok nem is engedik meg, hogy ők jelöltekként szerepeljenek, hanem felállították azokat a jelölteket azért, hogy a faggatásoknál az elnök elébe téve, hogy melyik Zichyre szavaz, idősb, gróf Zichy Jánosra, vagy gróf Zichy Nepomuk Jánosra, a választó nem tudván a hasonló hangzású és előtte egyet képező jelöltek nevei közt választani, az ő megtévesztése mellett jóhiszemííleg beadott szavazata más jelöltnek Írassék a javára, és ezáltal a számarány megliamisíttassék. A mi választási törvényünk erről nem rendelkezik és így nagyon lehetséges, hogy a jövő választásoknál majd találkozunk olyan jelöltekkel, hogy csak betűkben tesznek különbséget, hogy a jelölt két t-vel írja a nevét, stb., szóval, egész sorát állítják majd fel az áljelölteknek, azon ezélból, hogy a választók megtévesztessenek. Ezért szükségesnek tartom, hogy ez az eset is az érvénytelenítési esetek közé vétessék fel, ha kiderül, hogy ilyen manőverek által nyeretett el a többség. Ennélfogva bátor vagyok a következő pótlást indítványozni: A 17. pont mai szövege után jönne pontosvessző és azután (olvassa): »vagy ha kiderül, hogy a választók megtévesztésére egyik képviselőjelölt nevéhez hasonló nevű, úgy nevezett álképviselőjelöltre adott szavazatok segélyével nyeretett el a többség*. Igen könnyen megtörténhetik, hogy oly választásoknál, a hol 10 — 20 szótöbbségről van szó, ilyen jelöltek állításával a többség meghamisíttatik. Lakatos Miklős jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz : T. ház! Én nem tudok abba belenyugodni, hogy egy választásnak a helyessége minden ellenőrzés nélkül attól függjön, hogy az elnök valami cselekedetet megtesz-e vagy meg nem tesz. Ezen 17. pontból azt olvasom: »Ha a választási elnök az 1874: XXXIII. t.-cz. 70. §-ának ellenére az ajánlást el nem fogadta«, akkor is érvénytelen a választás. Kérdem én azt, micsoda módja vau a képviselőjelöltnek arra, hogy az elnököt kényszerítse, hogy elfogadja az ajánlást. Vegyük például, liogy az elnök el nem fogadja az ajánlást. Mit csinálunk ilyen esetekben? Micsoda módja van a jelöltnek kényszeríteni az elnököt, hogy elfogadja ezt az ajánlást? Azért, t. ház, én igen helyesnek tartom azt, hogy a 17. pont e szavai után : »az ajánlást el nem fogadta«, behozzuk ezen szavakat: »bár arra felszólíttatott«. Mert ha valaki elmulasztja azt, hogy a maga védelmét érvényesítse, midőn eljön az az óra, midőn el kellene fogadni az ajánlást és arra fel nem hívja az elnököt, hogy akkor bűnhődjék, ez természetes, de hogy bűnhődjék, a nélkül, hogy módja volna magán segíteni és esetleg azután az elnökkel az történik, hogy a párt, a melyhez ő tartozik, megfizeti majd érte azt a bírságot, a melyre az ítélve van : ez bizony nem nagy elégtétel annak a jelöltnek, a ki ilyen erőszakoskodás következtében megbukott. Én azt hiszem, hogy ebből a dilemmából ki nem jutunk. Vagy azért akartuk ezt a törvényt alkotni, hogy a képviselőválasztások igazán tisztán folyjanak le és az erőszakoskodásnak véget akarunk vetni vagy pedig nem. Ha véget akarunk vetni, akkor csakugyan furcsának tartom, hogy egy ilyen elnöknek erőszakoskodásától tétessék függővé az, hogy valaki tényleg inegválasztassék-e vagy nem. Ezért beadom a már is jelzett javaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Nem akarok azzal a jogommal élni, hogy másnapra kérjem elhalasztani felszólalásomat, bár ahhoz kétségtelen jogom lenne, mert hisz már kettő az óra. Még a vitatkozás jelen stádiumában is a t.