Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-634
242 63 ^* ° rS!! ág 0S ttlés 1896. jnnius lö-én, szerdán. ben megkímélve akarom látni és ez az, hogy útját nyitja a denuncziáeziónak. a melynek bizonyítása bíróilag abszolúte lehetetlen. De hogy arra nézve tartalmazna a törvényjavaslat egyetlen egy pontot, hogy akkor, a mikor valaki rossz indulatból, hitványságból vagy bárhogyan ártani akar, — mert hiszen akkor a szenvedélyek hatása alatt állnak — hogy az miféle büntetést vegyen el, erre nézve a törvényjavaslatban egyetlen egy szó sincsen. És már épen ezen körülménynél fogva, t. ház, hogy akkor, a mikor bármiféle törvényt hozunk is, hogy akkor, a mikor egy nemzetnek összes szenvedélyei szükségkép fel vannak kavarva, midőn a suseeptibilitáe nagy, hogy akkor utat nyissak arra, hogy a vallásfelekezetek és vallások egymással szembeszálljanak egy oly országban, mint Magyarország, ehhez való hozzájárulást tiltja lelkiismeretem és azért nem fogadom el ezt a szakaszt sem. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: T. képviselőház! Azért, hogy a 9. pontnak a bizottságba való visszaküldése indítványoztatott, a törvényjavaslat letárgyalása halasztást nem szenvedett volna. És ezt kötelességemnek tartom Kossuth Ferencz t. képviselőtársammal szemben megjegyezni, azért, nehogy úgy tűnjék fel a dolog, mintha ez az indítvány a törvényjavaslat létrejövetelét akarta volna meggátolni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Arra van szükség, hogy a törvény megnyugvást keltsen, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) nem pedig arra, hogy a legnagyobb aggályokat ébreszsze fel, mint teszi a törvényjavaslat jelenlegi szövegezésében. Ha a t. túlsó oldal ragaszkodik ahhoz, ragaszkodik azon gyámoltalan indokolás után is, a mely az általunk felhozott érvekkel szemben fenn sem tartható és a melyet a vita bezárása után a t. igazságügyi miniszter felhozott, akkor engedjen meg a t. ház, ebben az országban megnyugvás nem lesz és nincsen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen 10. pont az előbbeni pontokat ujbói összefoglalja és míg az előbbi pontok a büntetéseket azon feltételhez kötötték, hogy ha a képviselőjelölt azou cselekményeket maga követte el, a 10. pont akként rendelkezik, hogy ha más valaki követte el azokat. Ezzel nem tudom, t. ház, hogy mit akarnak elérni, mert hogyha ezeket alkalmazzák tisztán, világosan meghatározott tényekre és azok más valakikkel szemben akként vannak megfogalmazva, hogy azok vissza ne élhessenek vele, akkor ellene nincsen megjegyzésem, mert semminemű választási visszaélést nem akarok. De engedjen meg a t. ház, a választási visszaélésektől mindig az ellenzék szokott szem yedni, a kormánypárt azt nagy mértékben űzheti, mert a hatóságok rendelkezésére állanak. Az ellenzékiek még a bizonyítékokat sem képesek beszerezni, mert a múltban tapasztaltuk és ebben a törvényben ma sincs intézkedés arra, hogy mi még a közokmányokat sem tudjuk beszerezni, mert mihelyt a politikai pártérdek úgy kívánja, a közhatóságok nem teszik azokat az ellenzéki embereknek hozzáférhetővé. Minden bizonyítási lehetőség a kormánypártra nézve fennáll, az ellenzékre pedig csak csekély mértékben érvényesíthető. Most azt mondják, hogy valaki más követi el a 9. pontban meghatározott cselekményt. Például valaki más feláll és egy nagy gyűlés előtt azt mondja — de még azt sem mondjuk, hogy pap, hanem más valaki, akárki, egy egyszerű földmives — feláll egy egyházközségnek gyűlésében, vdgy mint itt magyarázták, egy temetésnél éé mikor a közönség a temetésről eloszlóban van, azt mondja, hogy az Isten meg fog titeket verni, mind elkárhoztok, hogyha Ugron Gráborra szavaztok. Akkor mi következik? A 9. pontnak a) pontja értelmében következik, hogy abból a községből akárhányan szavaztak rá, azokat a szavazatokat bírói úton kitörlik és akkor kérdés, hogy az én többségem megvan-e? (Ellenmondás a baloldalon.) Bocsánatot kérek, ennek a szakasznak ez az értelme és nem más (Ellenmondás a baloldalon.) Ez azt mondja: »Ha a meghatározott cselekményeket más valaki követte el, és bebizonyíttatik, hogy oly választó, kivel szemben a fent meghatározott cselekmények valamelyike elkövettetett, a képviselőre szavazott.« A szomszédaim azt mondják, hogy bizonyíték kell. Hát két tanút, vagy négyet nem lehet-e állítani? (Derültség balfelől.) Bocsánatot kérek, annyi tanút állíthatok elő választási bíráskodási esetekben, a mennyi tetszik. És ki itéli meg, hogy azért szavazott-e reám ? Ez már tisztán felfogás kérdése. Hát szabad-e törvénybe foglalni ilyen intézkedéseket, a melyek ennyire határozatlanok, melynél fogva ennyire ki vannak téve a képviselőválasztások a bíráskodás önkényének? Törvényt azért akarunk, hogy az önkénykedés és visszaélés megszűnjék, nem pedig azért, hogy annak még tágabb tere legyen és ennélfogva hozzájárulok Szalay Károly t. képviselőtársam javaslatához. (Zaj balfelől.) Arra kérem a i. házat, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni . . . . (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Kérem Szalay Károly képviselő urat, ne értekezzék. Ugron Gábor: . . . . hogy ez a politikai raffineríáuak egyik mesterfogása, mert jól látjuk azt, hogyha egy országban csekély számú törvény van és csekély részletes intézkedéssel birnak, ha azt jóakarattal, becsületességgel és
