Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-621
| g Ml. országos ülés 1896. májas 13-án, szerdán. lekedés akadályozásának érve és ürügye alatt szabad-e kivont fegyverrel megrohanni, megsebesíteni az emberek sokaságát, szabad-e letaposni és üldözőbe venni? Hiszen legalább a hírlapokban megjelent közlemények szerint semmiféle ok erre alapúi nem szolgált. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Mert vegyük azt, hogy talán önvédelemből vagy önvédelmen kívül is, ezen szorongatott munkások közt akadt egyes, a ki midőn a rendőrség Őt karddal megtámadta, védekezett; de hát a pesti rendőrség ellenséges had-e, a melynek, ha egy tagját megtámadják, úgy az egész rendőrség jogot formál arra, hogy az egész közönséget megsarczolja, testi épségében megsértse ? Hiszen az egész lakosság ott ki volt téve annak, hogy kivont karddal levágják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen az egyes üzlettulajdonosok — és erre különösen felhívom a belügyminiszter úr figyelmét — kénytelenek voltak a a vasrolókat lebocsátani, mert ki voltak annak téve, hogy a rendőrség oda is behatol. És azután nem elégedeti meg a rendőrség a saját védelmével, hanem tovább ment, a mi hallatlan brutalitássá fajúit. Mintha csak személyes bosszú vagy üldözés forogna fenn, egyes embereket, a kiket talált, külön is üldözőbe vett a lovas rendőrség, úgy hajszolta az utczán végig. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ez semmiféle íenforgó okkal nem indokolható és homlokegyenest ellenkezik minden törvényességgel és jogossággal. íme itt vannak nálam azok a szabályzatok, melyeket a belügyminisztérium annak idejében jóváhagyott. Ezek a szabályzatok egészen más tónusból adnak utasításokat a rendőrségnek és nagyon komikus ellentétet képeznek azzal a magatartással, melyet kénytelenek vagyunk tapasztalni az államrendőrség részéről. Itt van az általános szabályzati utasítás, mely 10,538. főkapitányi elnöki szám alatt kelt, még pedig nem régen: 2—3 éve, hogy ezt az utasítást kibocsátották. Ez az utasítás először is megállapítja azt, hogy a rendőrnek száma az ő külső hatósági jelzésének fontos kiegészítő részét képezi. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig, mint Sima Ferencz t. barátom is elmondta, a lapokban is benne volt és magam is láttam és konstatáltatott, hogy a rendőrség abban a pillanatban, midőn a közönségnek a legnagyobb dühvel és kegyetlenséggel nekiment botokkal és karddal, jelzőszámait mind levette. Hiszen könnyű volna nekünk, jogászoknak kitanítani azt a népet, hogy ha látod, hogy a rendőrnek nincs száma, támadd meg, üsd, mert az nem jön többé hatósági közeg-számba, {Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) azért, mert az utasítás világosan megállapítja, hogy az ő külső megjelenése milyen legyen. Azt mondja a 17. §.: »A rendőrnek, midőn egyenruhában megjelenik, mindig szabályszerűen öltözködve, oldal fegyverre] és mellszámmal kell ellátva lennie. A szolgálatba kivonuló reudőrnek nemcsak fegyverrel és mellszámmal, hanem karszalaggal és irótárczával is kell bírnia.« Tehát az a mellszám az ő hatósági szolgálati jellegének egyik feltüntetése, és ha ö azt gyáván, azért veszi le, hogy törvénytelenül járhasson el, akkor maga ez a tény is jogot ád bármely polgárnak, hogy avval egy messzebbmenő védekezést vegyen igénybe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogyan szól a 20. §., hogy hogy kella rendőrségnek a közönséggel szemben viselkednie'? Azt mondja: »A közönséggel szemben a rendőrnek soha sem szabad elfelejtenie, hogy a rendőr van a közönségért és nem pedig a közönség van a rendőrért; mindig szem előtt kell tartania, hogy feladata a közönséget oltalmazni, (Derültség a szélső baloldalon.) támogatni, személyes szabadsága, testi és vagyoni biztonsága elleni támadások és veszélyek ellen megvédeni.« E szakasz c) pontjában pedig világosan ezt mondja: »Minden durvaságot, gorombaságot, önkényt, heveskedést és feleseíést kerülni.« Ezt írja elő az utasítás. Ha pedig továbbá felügyeleti szolgálatot teljesít úgy, a mint most, akkor azt mondja a 71. §,, a mit szintén a t. miniszter úr szíves figyelmébe ajánlok, hogy: »A felügyeleti szolgálatra kivezényelt rendőrnek mindig szem előtt kell tartania, hogy ő a nyilvános rend és jó erkölcs fentartására van hivatva, s hogy egyedül nagyobb tömeggel áll szemben, miért nagyobb higgadtságot és fokozottabb tapintatot kell tanúsítania.* így állapította meg a rendőr kötelességét a mostani rendőrfőnök elődje, a ki most a belügyminisztériumban miniszteri tanácsosi rangban van, és ezt kiegészíti a 10,538. szám alatt kelt hatásköri rendelet, a mely a fennálló büntető s egyéb törvényekkel harmóniában mondja mag, hogy mikor szabad a rendőrnek fegyvert használni, és mikor szabad neki saját védelmére kelni. Világosan azt mondja a rendelet, hogy a fegyver használatára feljogosító tettleges ellenszegülés alatt csak oly cselekmények értendők, melyek által a rendőrnek cselekvési képességének kifejtése lehetetlenné tétetik. Engedelmetlenség, vagy a rendőr ellen irányuló cselekményben nem nyilvánuló passzív magatartás tettleges ellenszegülést nem képez. Ez nagyon jó, mert ebben ez esetben is láttam, hogy a rendőrség azt hiszi, hogy a közönség, az a nagy tömeg, ha az ő felhívásának mindjárt nem engedelmeskedik, már ellenszegülést követ el vele szemben, sőt ha őt bármilyen kis mértékben sérti, mindjárt éles, kifent karddal neki mehet.
