Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-633

633. országos ülés 1896. június 3-áni, szerdán. cg 21 Tudom, hogy igen sok ember azt fogja erre mondani, hogy akkor a nemzetiségi kérdés Magyarországon veszélyessé fog válni. Hát, t. ház, én azt tartom, hogy a népies elemek olyanok, mint a gőz, a melyek ha szét vannak oszolva, a levegőt megtöltik párázatta), annak részeit magukba foglalják, felhőkké átalakulnak, záporként lehullanak, vagy csak mint egyszerű párázat szolgálnak a tenyészet táplálására. De ha azt a gőzt összeszorítják, összenyomják és pedig akként, hogy a tudományos számításokra nem ti nyelnek és a foglalatnak, a melybe az be van szorítva, tartóképessége ki nem számíttatik, akkor az a gőz óriási romboló erővé válik, a nélkül, hogy általános termékenyítő erőt gyakorolna. Azt a gőzt, a melyet nyújt a népek milliónyi paránya, azt a szétszórt sok apró erőt fel kell használni; szabadon éljen, szabad legyen, hogy ha eljönnek a megpróbáltatás idői, ne börtönből kelljen elővezetni, hanem gyorsan megnyerni, működő erővé átváltoztatni és így a magyar nemzet védelmévé és oltalmává tenni. (Zajos helyeslés és tetszés a széls'ó baloldalon.) Igen, t. ház, a nemzetiségek Magyarország polgárait képezik. Én ismerek Magyarországon különböző, oláhúl, tótul, németül s több más nyelven beszélő honpolgárokat, ezeket én mind magyaroknak tartom. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) A törvény is magyaroknak mondja. (Úgy tani Úgy van! a szélső baloldalon.) Én velők szemben nem akarok más törvényt, mint a hon minden polgárával szemben, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert igaza van annak az amerikai alkotmánynak, a mely arra fekteti az emberek jogát, hogy a milyen jog van megengedve egy polgárnak, olyan jog kell hogy meg legyen engedve minden polgárnak, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert akkor a privilégiumok, kiváltságok lehetetlenekké válnak. Magyarországon a nemzetiségek nem ellenségei a magyar nemzetnek (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és tagadom, hogy a magyarok csak arra az erőre számíthatnának a legönkéntesebb sorakozás mellett is, a melyet tisztán csak a magyarság tenne ki. Nemcsak hogy a magyarok itt relatív többséget képeznek, de a magyarok már abszolút többséget is képeznek Magyarországon. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mienk a vagyon, mienk az intelligencna, mienk a politikai hatalom, mienk a politikai jártasság; miért kelljen hogy féljünk, ha mi magunk körűi csoportosulni látjuk a nemzetiségeket? A nemzetiségeknek igen jelentékeny része soha és semmiben a magyar nemzet törekvéseitől el nem különítette magát. Ilyen például igen csekély kivétellel az összes németség Magyarországon. Csak a szászok fordultak egy időre különböző közigazgatási nyomás folytán és középkori privilégiumok fentartása után való vágyakozásból a magyar nemzet ellen. Ma is vannak olyan meggondolatlanok és könnyelműek a szászok között, a kik nem látják be, hogy a románok tengerében épen egy statisztikai munka szerint, melyet Melczer t barátom készített, az összes királyföldi községekben míg szász van 62.000, addig 89.000 oláh és 6000 magyar van. Hát a szászok miért tudnak akkor lármázni, kiabálni az elnyomatás ellenj? Miért adnak szót, hangot azoknak a követeléseknek, a melyek kevésbbé sem igazságosak, mert ők ma Magyarország területén több jogot élveznek és gyakorolnak, mint maguk a magyarok (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) és soha annyi jogról le nem mondottak, annyit fel nem áldoztak, mint például mi székelyek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ott vannak, t. ház, a ruthének, kiknél jobb magyar hazafiakat alig lehet ismerni, ott vannak a vendek, a tótok egy igen csekély hányad kivételével, de az is inkább azon intelligencziából kerül ki, a mely már külföldi iskoláztatásban részesült és állambontó törekvések eszközéül eladta magát. Nézzük tovább a szerbeket. Hiszen a szerbek egynehány egyházi és közigazgatási kérdés rendén igen csekély kivétellel teljesen a magyar állam és a magyar nemzeti törekvések szférájában tarthatók meg. Visontai Soma: Itt vannak a házban! Ugron Gábor: Az oláhoknál pedig miként állunk? Az oláhoknál is akként állunk, hogy egy újabban növekedett intelligenczia, mely épen a magyar állam felügyelete alatt neveltetett nagygyá, érzelmeiben épen azért nem magyar, mert látja, hogy míg a mi szomszédságunkban fajuk egy államot alkotott, mely az önállóságnak minden tekintélyével, minden tiszteletével, minden előnyével és minden nimbuszával bir, addig mi Magyarország, a nagy magyar nemzet ugyanazon önállóságot, ugyanazon önálló politikai szervezkedést, külön gazdasági életet a magunk számára nem tudjuk megalkotni, mint kellene a mint megalkották azt szomszédságunkban. Ne csodálkozzanak tehát akkor, hogy ha előttük az mint egy eszménykép merül fel, különösen ha Magyarország törvényhozása nem méri nekik ugyanazon mértékkel a jogokat, mint méri azt Magyarország minden polgárának, hanem például Erdélyben fentartja a helytelen választási czenzust és helytelenül beosztott választókerületeket. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igazságos, jó adminisztráczióvaí kell hatni, nem pedig akként osztani meg az adniinisztrácziót, a mint valaki valamely nemzetiséghez tartozik ; igazságos és egyenlő adminisztrácziót kell szolgáltatni a népnek tekintet nélkül, hogy magyar vagy oláh. Mert engedjék meg, az adminisztráczió rosszaságát nemcsak