Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-621

14 621. országos ülés 1896. május 13-án, szerdán. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Miután azon tárgyra vonatkozólag, melyre nézve az előttem szólott t. képviselő úr hozzám interpellácziót intézett, a tegnapi napon a rendőrség ',főkapitányának 6038. számú jelentését kézhez vettem, leszek bátor a t. ház engedelmével az interpelláczióra válaszomat azonnal megadni. (Zaj. Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) A kérdés megítélésénél főfontosságú azon okmány .... Elnök: A t. miniszter úrnak csak azt ajánlom figyelmébe, — mert nem tudom szerzett-e róla tudomást, — hogy ugyanerre a tárgyra nézve még egy intepelláezió van bejegyezve. Perczel Dezső belügyminiszter: Erre a tárgyra vonatkozólag? Elnök: Ugyanarra. Perczel Dezső belügyminiszter: Akkor azt hiszem, a t. ház megengedi, hogy a második interpelláczió megtétele után adhhassam meg válaszomat. Hévizy János jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! A belügyminiszter úrhoz most intézendő interpellácziómat nemcsak a megsértett jogrend, hanem a fővárosi magyar királyi államrendőrség reputácziója és tekintélye érdekében is kívánom megtenni. (Derültség.) Számtalanszor halljuk hangoztatni, hogy szükséges, mikép a közönség és rendőrség között bizonyos békés harmónia uralkodjék, hogy a rendőrség nem teljesítheti hivatását hííen és törvényszerűen, ha a közönség részéről kellő támogatásban nem részesül, vagy ha a közönség ellenséges indulattal viseltetik iránta. Azok az események, t. ház, melyek május W-én délután a kerepesi-úton megtörténtek, s a melyeknek, fájdalom, szemtanúja voltam, engem arról győztek meg, hogy nem a közönség az, a mely itt a fővárosban a harczot és gyíílöltséget keresi a rendőrséggel, hanem, úgy látszik, mindenkor a rendőrség az, (Úgy vem! a bal- és szélső baloldalon. Zaj es ellenmondás jobbfelöl.) a mely a békességet, az egyetértést megzavarja. (Nagy zaj.) Ugron Gábor: Igen, a lovakkal rontottak a nagyközönségre. (Folytonos zaj.) Visontai Soma: Azt hiszem, t. ház, nincs Európában közönség és sajtó, mely oly nagy, a naivitásig menő odaadással pártolná a rendőrséget, mint a fővárosi és a magyarországi. (Derültség a jobbóldalon.) Mindjárt be fogom bizonyítani. Ha a rendőrségnek a legkisebb sikere van is, és itt hivatkozom a közelmúlt időkre, alapuljon ezen siker véletlenen vagy intézkedéseken, a melyek nem is függnek össze a rendőrség zsenijével, hivatkozom magára a rendőrségre, mily odaadó szeretettel teszi magáévá a sajtó ezen síkereket, és dicsőíti sok ékes czikkben és beszédben a sajtó is, a közönség is, a saját körében a rendőrség eredményeit. Hivatkozom a mostan! főkapitány hivatal foglalására. Eleintén tartózkodással fogadták a mostani főkapitány úr kiueveztetését, de alig, hogy csak intézkedéseket tett, melyek arról tanúskodtak, hogy bizonyos visszaéléseket meg akar szüntetni a rendőrségnél, alig, hogy csak egy-két oly intézkedést tett, mely pedig kötelességéhez tartozik, mert mindenesetre hivatása azt megtenni annak, ki a rendet a fővárosban fentartani köteles, az utóbbi időkben a főkapitány úr a legnagyobb rokonszenvvel találkozott, úgy a közönség, mint a sajtó részéről, és ép a mostam főkapitányról joggal lehetett elhinni, — és ezt tartozom kijelenteni, — ki mindjárt állásának elfoglalása után nemcsak a polgári társasköröket, hanem a munkásköröket is felkereste otthonukban, hogy azon sajnos és eléggé nem ostorozható visszaélések, melyeknek számtalanszor tanúi vagyunk a fővárosban, különösen mozgalmas időkben, meg fognak szűnni. Azonban a május 10-iki események arról győzhettek meg bárkit, ki azoknak szemtanuja volt, hogy mélyen meggyökerezett bajjal állunk szemben, oly bűnökkel és visszaélésekkel, melyek az intézményekben rejlenek, és melyeket kiküszöbölni, itt a fővárosban kiküszöbölni, sajnos, nem lehet. (Igás! Ügy van 1 a szélső baloldalon.) Sima Ferencz t. képviselőtársam elmondta az eseményeket, engedje meg a t. ház, hogy én is röviden vázoljam azokat, a mint magam szemléltem, és hogy igazságérzetemnek megfelelőleg azokat tárgyilagosan előadjam. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A mint méltóztatnak tudni, inájns 10-én nagy népgyűlés tartatott az új vásártéren, körülbelül 30—40.000 ember jelenlétében. Tény az, hogy a népgyűlés a legnagyobb rendben és nyugalomban folyt le, oly nagy rendben, hogy például Ugron képviselőtársam csoportjánál maga a kivezényelt rendőrkapitány, gondolom Boda, egyenesen kötelességében állónak tartotta kijelenteni, hogy az a példás rend és méltóság, melylyel a népgyűlés lefolyt, az ő megelégedését is bírja, és azt mondja, bizonyára nagy része van ebben annak, hogy a politikai élet vezérférfiai a nép vezérletére és népgyűlés rendezéséue vállalkoztak. A ki az új vásártér terepét ismeri, az igazat fog nekem adni abban, hogy a legklasszikusabb helyzet, a mely csak a rendőrségnek rendészeti szempontból adható, az az űjvásártéren fellelhető, mert, a mint méltóztatnak talán tudni, az újvásártér mellékutczák által van körülvéve, egészen csillagszerűen indulnak ki a mellékutczák ezen nagy területről. A mint vége volt a népgyűlésnek, nagyon