Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-633

033. országos ülés 1896. jnnius 3-án, síerdán. 2QO, kitűnő hazafiak, .. . (Felkiáltások a szélső halol­dalon: Hát a szepesmegyeiek! A ruthének! Az alföldi tótok/) ... és épen úgy vagyunk a ruthé­nekkel is, s meggyőződésem szerint a szerbek és oláhoknak is igen nagy része az, a mely ragaszkodik a magyar állameszméhez. És, t. ház, minden olyan elvet, a mely azt akarná feltűntetni, hogy a mi államiságunk bizonyos tekintetben erőszakon nyugszik és a hatalmi ténykedés folytán hozzuk itt ki Magyarországon a többséget, rendkívül veszélyesnek tartok, mert hisz, t. ház, ugyanezen húrokat pengetik a nemzetiségi izgatók ; hiszen az oláh ligának, Urechiának igéje ugyanaz, ő is azt mondja; és az ellen küzdünk mi és fogunk is küzdeni és be is fogjuk bizonyítani, hogy ez nem áll, nem hét és fél vagy nyolozmillió magyar uralkodik ezen az országon és nem az képezi a magyar államot és a magyar nemzeti jelleget nem az üti a magyar államra csupán. Meg vagyok győződve, hogy ma már Magyarországon igen kis minoritás az, a mely ez államnak magyar nemzeti voltát és magyar államiságát megta­gadja, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Én egyformán akarok mérni minden nemzeti­ségnek, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert csak akkor fogjuk ezt az állást megvédeni minden ellenség ellen, ha azt mondjuk, hogy itt min­denkinek egyforma joga van, a politikai jogo­kat egyformán gyakorolja, de aztán kötelessége is egyforma, mert jogot nem adni nekik, de kötelességet köTetelni tőlük nem lehet. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Áttérve most már magára a szőnyegen levő törvénybe lefektetett elvekre, t. ház, én az általános szavazatjog híve vagyok és csat­lakozom, azon elvtársaimhoz, a kik — mint elvégre Magyarországon minden politikai párt és minden politikai tényező — ezt az elvet proklamálják, (Helyeslés a szélső bal­odalon.) és a mely elől most már nem is zárkózhatunk el, t. ház, látjuk azt az áram­latot, a mely az egész világon törekszik, halad, gyorsan, nagyon gyorsan az általános szavazatjog felé. Hiszen mindazok a reformok a szavazatjog terén, melyek más országban, vegyük Belgiumot vagy akár Ausztriában tör­téntek, milyen óriási előlépés az általános szavazati jog felé! Hiszen ez a megszorítás, hogy 5 foritnyi adóczenzus, mint ezt Ausztriában behozták vagy pedig mint másutt, hogy a munkások külön kategóriába vétettek: ez a tart­hatlan álláspontnak világos manifesztácziója. Miért? Mert ma az egész világ küzd a mate­rializmus ellen. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy Magyarország elzárkózhatik a szoeziális elvek elől. Mert a szoeziális elveknek az a része, mely a méltányosságban és a vagyon KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXXIII. KÖTET. felosztásában kereshető és a politikai jogoknak az emberi jogokkal összeegyeztetését czélozza, hiszen a szocziálizmusnak ezen tanai meghódí­tották az egész világot és mi a szocziálizmus veszélyei ellen csakis azzal tudunk küzdeni, ha a szocziálizmus elvei közül azokat, melyek igazságosak, méltányosak és kivihetők, melyek sem az államot, sem a nemzetet meg nem dön­tik, átveszszük és átültetjük a gyakorlati életbe. Hiszen Bismarck mondta már, hogy az állam gépezetének egy csöpp szoczialisztikus olajra okvetleiitíl szüksége van. Már most fentartani azt a czenzust, a mely Magyarországon jogtalan és aránytalan és nem akarni tovább menni e tekintetben a reformok terén, ez fogja magával hozni azt, hogy Magyarországon senkisem fogja elhinni, hogy a képviselőház, bármely szabad­elvű törvényt hozzon is, akár a választásokról, akár a választások igazolásáról, hogy ez való­ságos kinyomata a többségnek és a nép több­ségének bizalmából alakúi. Hiszen mi ma az adóalap, melyet czenzus­nak nevezünk, nemcsak itt nálunk, de másutt is? Hiszen ez ma oly kis része a közterhek viselésének, hogy azt össze sem lehet hasonlí­tani azzal, a mit, habár nem direkt adóképen, bármely munkás ad az államnak. Hiszen az a 10 forint, méltóztassanak megnézni a költség­vetésben a fogyasztási adókat és több minden­féle indirekt adót, ezeknek összege háromszor annyira megy, mint az egyenes adó. Most teBsék venni azt a munkást, a ki Budapesten keres ma naponként egy forintot, tehát keres 300 forin­tot egy évben; hiszen ez legalább is produkál négyszer-ötször annyit ebből a 300 forintból munkájával és annak gyümölcsével, és így ez a munkás nagyobb tényező ma már a nemzet­gazdaság és vagyonosodás terén, mint az a gazda, a kinek cäak egy negyed telek földje van. Hiszen statisztikailag bebizonyított tény, hogy a munkás mennyivel többet fogyaszt, mint csupán a mezőgazdaság terén foglalkozó egyén. A legnagyobb igazságtalanság tehátj ettől a szavazati jogot elvonni. Már most méltóztassék venni azt az ele­met, mely Magyarországon is ma már a mun­kások tömegét képezi. Hiszen az iparosokkal, ha az ember beszél, láthatja, hogy ezek töme­gében oly nagy előhaladottság, iskolázottság, abban az ismeretek és szóval a szellemi vagyon­nak oly nagy kincse van, hogy őket kizárni azért, mert ezek az emberek egyenes adót nem fizetnek, a legnagyobb igazságtalanság, ha vesz­szük csupán a materializmust. De az általános szavazati jogra már azért is szükségünk van, mert hiszen nagy gócz­póntjai az országnak e nélkül nem is érvénye­sülhetnek. Hogyan képzelik a t. képviselő urak, 27

Next

/
Thumbnails
Contents