Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-632

204 632. országos ülés 1886. június 2-án, keddem. először azért, mert ijyen mérvű megtorló intéz­kedések a világ semmiféle törvényhozásában elő nem fordulnak, de nem kontemplál különö­sen azon oknál fogva, mert hogy ha azok a férfiak, a kik tisztán nemes ambiczióból, politi­kai nézetük érvényesítése czéljából (Mozgás a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) ezekre a funkcziókra vagyonuknak, munkájuknak, erejüknek feláldo­zásával vállalkoznak, . . . Vajay István : Például Tarnóczy ! (Elnök csenget.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: ... ha ezen működésük közben, a mely a leg­nagyobb izgalmakkal vfin összekötve, a midiin a páltszenvedély magas fokra hág, — nem go nősz szándékból, mint a képviselő úr mondja, — (Halljuk! Halljuk!) banem a legnagyobb fokú izgalomban törvénysértést követnek el, hogy ezekért dehonesztáló büntetésekkel sújtassanak, (Egy hang a szélső baloldalon: Ne legyen gaz­ember!) ez érdeke ellen volna ennek az egész országnak s ez ország politikai fejlődésének. Vajay István: Tarnóczy hány évet ka­pott? (Zaj.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Méltóztassék elképzelni, hogy ilyen büntetések határára állítva, ki fog vállalkozni ezen funk­cziókra, nem csak olyanok-e, a kiknek már nincs veszteni valójuk ? (Mozgás és zaj a szélső bal­oldalon.) Elnök: Csendet kérek' Erdély Sándor igazságügyminiszter: És ha ezek a politikai életből visszavonulnak,... (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Elnök: Vajay képviselő urat rendreutasí­tom ! (Helyeslés a jobboldalon.) Erdély Sándor igazságűgyminiszter: . . . micsoda eredménye lesz ennek ? Kikkel lehet majd a választások tisztaságát, a melyet a törvény végrehajtásától várnak, megóvni? Félrendszabálynak mondja azonban Apponyi képviselő úr ezen törvényjavaslatot azon oknál fogva is, mert azt az indítványát, hogy a köz­igazgatási és általában véve a politikai tiszt­viselők a politikából kizárassanak és pedig sokkal szigorúbb szabályokkal, mint a meny­nyire már ma a bírák kirekesztve vannak, a törvényjavaslatba fel nem vettük. Én azt hi­szem, t. ház, hogy ez a rendelkezés, melyet Apponyi Albert képviselő úr felvétetni akart, ellenkezik ennek az országnak egész történelmi-, politikai fejlődésével. Itt Magyarországon a köz­tisztviselők, beszámítva a kormányhatósági, a municzipális tisztviselőket, beszámítva a bírákat, évszázadok óta a politikában mindig a nemzet vezérei voltak. Ott ültek a képviselőházban; ott voltak a megyegyűléseken; (Igaz! Úgy van! jőbbfelól.) intézték ennek az országnak politikai ügyeit és pedig úgy, hogy e működésnek lehet köszönni azt, hogy ez ország nemzeti jellegét megtarthatta. Ez volt ebben az országban a rendszer és csak a legutóbbi időben, 1872-ben hozatott törvény, mely ezt módosította, korlá­tozta, de csak a bírákra nézve egy magasabb szempontból, a bírói függetlenség szempontjából, habár a politikai életnek ez a kizárás sem volt nagyon előnyére. És, t. ház, a képviselő úrnak ez az indítványa egész fennálló mai rendsze­rünkbe ütközik. Ma, a midőn a közigazgatás még államilag szervezve nincs, . . . Bartha Miklós: Nem is lesz! Erdély Sándor igazságügyminiszter: ... az a közigazgatási tisztviselő kifolyása épen annak a politikai pártnak, a mely a municzi­piumokban, községben van. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Például Mosonyban ! Szörnyszülöttek!) Ugron Gábor: Főispáni cselédek! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Most méltóztassék azt a helyzetet elképzelni, a melybe ily tilalom megalkotása esetén az a mai municzipális tisztviselő ott a megyéjében kertíl, az a tisztviselő, a ki politikai pártjának húsá­ból és véréből van, hogy az a tisztviselő akkor, mikor a legnagyobb politikai érdek forog kocz­kán a képviselőválasztásnál, akkor az tétlen­ségre kényszeríttessék, hogy akkor az összetett kézzel legyen kénytelen nézni pártjának poli­tikai küzdelmét. (Úgy van! jobbfelől. Zaj és moz­gás a bal- és szélső baloldalon.) Ezt, t. képviselő urak, lehetetlen embertől megkívánni. Mi lehetne ennek az eredménye más, mint az, hogy az a tisztviselő nem nyilt homlokkal, nem őszintén, nem a törvény alap ján, hanem titokban, leplezetten, erkölcstelen módon mégis kénytelen volna azokban a vá­lasztásokban résztvenni, kénytelen volna pártjá­nak érdekeit előmozdítani. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Hát ez volna a tiszta válasz­tás? Ez volna a politikai erkölcsök gyarapo­dása ? (Nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Menjünk tovább. Vizsgáljuk ezt az intézményt az ország politikai fejlődésének szempontjából. Hiszen jól tudjuk, ismerjük az országnak kul­turális és etnográfiai viszonyait; jól tudjuk, hogy az országnak legnagyobb részében a né­pet, mely pedig vezetésre szorul, nem támo­gatja senki, nincs más vezére, mint a politikai tisztviselő és a lelkész. Ha már most a poli­tikai tisztviselőt, a szolgabírót, a jegyzőt tét­lenségre kényszerítjük, marad ezen népnek egye­düli vezéréül a különböző nemzetiségeknek és hitfelekezeteknek a lelkésze. Méltóztassék már most elképzelni, hogy ilyen vezetés mellett mi­lyen elemek kerülnének ide be a házba? Nem tudom, hogy gróf Apponyi Albert képviselő úr az ekként alakúit, az ilyen elemekkel megtelt

Next

/
Thumbnails
Contents