Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-632

202 632. országos ülés 1896. jnnius 2-án, kedden. kivül álló testületet önösszetételének kérdéseibe beavatkozni engedi, ezáltal tekintélye csorbul. Nem tagadom, t. ház, hogy ez a kérdés vita tárgyát képezheti, a mint hogy az úgy a parlamentben, mint a tudomány és irodalomban igen terjedelmes és hosszú vitatkozás tárgyát képezte és képezi ma is, a nélkül azonban, hogy az elmélet e kérdés megoldása tekintetében eredményre jutott volna. Azonban konstatálhatom, hogy az ellenérvek alaptételét a gyakorlat nem igazolta, mert azokban az államokban, a hol ez az intézmény már évek hosszú során át életben van, ezen intézmény küljelenségei közt seholsem fordul elő annak a jelensége, hogy a parlament tekintélyének ez valamit ártott volna, sőt miután a parlament alaptalan gyanúsítások és támadásoktól ez úton menekült, azt lehet konstatálni, hogy a parlament tekintélye gyarapodott. Én azonban más államok gyakorlati tapasztalataiból nem akarok a mi viszonyainkra következtetést vonni és az ott elért eredményekből e törvényjavaslat mellett döntő érvet meríteni. Ez a törvényjavaslat főkép hazai viszonyainkra tekintettel intézkedik És figyelembe véve ae elmélet által kifejtett érveket s különösen a hazai viszonyokat, oldja meg a kérdést. És ez főként azon elv keresztülvitelében nyilvánul, a melyet a bifurkáczió szóval jelölhetek meg legegyszerűbben. Ennek az intézkedésnek következménye az, hogy a háznak a joga, kivéve azon egyes eseteket, a melyek taxatíve fel vannak sorolva, és a melyek a kúriához vannak utasítva, fenn van tartva, úgy, hogy ennek következtében a háznak a joga elvileg érintetlenül marad. Az a másik, szintén fontos intézkedése e törvényjavaslatnak, a mely szerint önmagát ideiglenesnek dekretálja, szintén hazai viszonyainkkal számolt. Ezzel mintegy az élet tapasztalataira hagyja fenn a javaslat a legfőbb bírálatot. Ha jónak bizonyul, az a törvényhozás igen csekély hozzájárulásával véglegesíthető; ellenkező esetben, ha nem jó, ha nem czélszeríí, ha politikai életünk fejlődésére káros kihatással lesz, akkor, miután a törvényerő időhöz van kötve, lényeges károkat nem okozhat és önmagától hatályát veszti, megszűnik. Itt merül fel azután az a kérdés is, t. képviselőház, hogy mi teszi szükségessé és mi indokolja azt, hogy ezt a törvényjavaslatot megalkossuk. E tekintetben első sorban hivatkozom azokra, a miket t. barátom, az előadó úr kifejtett és igen helyesen elmondott, mert azt senkisem tagadhatja, senkisem vonhatja kétségbe, hogy itt ebben az országban, a hol a pártpolitikai szenvedélyek, különösen a képviselőválasztásoknál oly nagy hullámokat vetnek, a hol a szenvedélyek a legnagyobb fokot érik el, hogy itt nálunk egyes esetekben törvénysértések fordulnak elő, visszaélésekkel és tálkapásokkal találkozunk. Ezek után általános nyugtalanságot, elégedetlenséget idéznek elő s nem a legjobb árnyat vetik pártpolitikai életünkre és magára a törvényhozásra. Ezt meg kell szüntetni, t. képviselőház, a mint hogy e tekintetben ez a javaslat gyökeres és igen helyes intézkedéseket tartalmaz. De egy másik főmomentum, a melyre én a t. ház figyelmét felhívni szükségesnek tartom, az, a mi nem tagadható, és e tekintetben azt hiszem, e házban is velem sokan egyetértenek, hogy a képviselőház választott bíróságának a judikáturájával szemben a gyanúsításoknak tág tere nyílik, már csak annál az oknál fogva is, mert ennek a bíróságnak többségét a parlamentben többségben levő pártférfiai alkotják. Ezt a teret az ítélettel meg nem elégedő felek, pártkülönbség nélkül, nagy mérvben ki szokták használni. A minek a következménye azután az, hogy ennek a bíróságnak az ítélkezése nem részesül abban az általános megnyugvásban, abban a bizalomban, a melyet legfőképen és feltétlenül épen a parlament tekintélye és integritása megkíván. Én tehát, t. képviselőház, ezt a javaslatot épen a parlament tekintélye szempontjából tartom helyesnek és e részben is elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a jobboldalon.) A mint már említettem, érvek hozattak fel a kúria érdekének szempontjából is. Azí mondják, hogy azáltal, ha ezek az ügyek, a melyekbe közjogi és politikai momentumok is belevegyülnek, a kúriához lesznek utasítva és a kúria ezekben ítélkezik, ezáltal a kúria lesz gyanúsításoknak kitéve, a mi azután e magas testület tekintélyének és közvetve az igazságszolgáltatásnak lesz ártalmára. Én, t. ház, nem tagadom, hogy a teória szempontjából ennek az érvnek is vau jogosultsága, habár itt is konstatálnom kell, hogy azokban az államokban, a hol ez az intézmény érvényben van, a bíróság tekintélyének csorbulása nem észlelhető. Ez a javaslat azonban nem helyezkedett kizárólag a külföld tapasztalataira, hanem kiindult hazai viszonyainkból, hazai állapotainkból és azoknak a szempontjára állva, ezt a kérdést nézetem szerint szintén igen szerencsésen oldotta meg, épen a bifurkáezió elvének keresztülvitelével. A javaslat rendszere szerint a kúriához csak olyan érvénytelenítési esetek vannak utasítva, a melyekben az érvénytelenségi ok konkrété meghatározható, precziz körülírt, bebizonyított tényálladékra vihető vissza. A mi csak általánosBágban határozható meg, esak nézeteken, feltevéseken, impressziókon alapúi, a kúriához utalva nincs. Ezzel eleje van véve a nézetelté-