Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-632

194 632. országos iilés 1896. jnnius 2-áu, kedden. lehet független az a bíró, semmiesetre sem lehet függetlenebb, mint a parlament, mert a kié a hatalom, azé a bíró. Jelűnek t. képviselőtársam az egész müveit világ területéről és az egész német jogi irodalomból érvelt itt össze-vissza, de Herman Ottó e kijelentésére, ha el nem tévesztettem beszéde valamely részét, egyáltalán nem reflektált. Pedig olyan formalitási jogásztól, mint a minőnek őt ismerem ég tisztelem, el lehetett volna várni, hogy e kijelentésre kiterjeszkedjék és ha igaz, igazolja; ha nem igaz: megczáfolja. De hát [nem tette. Herman Ottó másik nagy kifogása az volt, hogy a választási visszaélések nagy része bírói úton be nem bizonyítható. Ez is oly kifogás, mely elől a jogász füle el nem zárkózhatik, melyet igazolni, vagy megczáfolni kell, de hallatlanná tenni nem lehet. 0 és Horváth Gyula t. képviselőtársam együttesen fejtették ki a harmadik nagy okot, mely egyébiránt már mások argumentumaiban is kifejezést nyert, hogy tudniillik e javaslatnak kúriai bíráskodási része a parlament hatalmi körének megcsorbítása. T. ház, én e kifogásokról sóiban, egymásután, lehetőleg röviden megteszem észrevételeimet. De mindenekelőtt kijelentem, hogy én és elvbarátaim e javaslatot s ennek kúriai bíráskodási részét is elfogadjuk, de csak utolsó szükségből. Mindent megkísértünk arra nézve, hogy a választási visszaélések orvoslására ennél a bíróságnál jobb, függetlenebb, czélszerűbb alkalmaztassák. És ha ez egyáltalán nem sikerülne, akkor, — ismétlem, csak utolsó szükségből, — fogadjuk el a kúriai bíráskodási részt is, de utolsó szükségből aztán elfogadjuk. Mert az bizonyos, hogy a mai igazolási eljárás fenn nem maradhat, és az is bizonyos, hogy e meggyőződésre főleg Jellinek t. képviselő úr működése birta rá a törvényhozást, (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert az ő fatális működése nélkül ily veszedelmes meggyőződésre e parlament nem juthatott volna soha. Azt mondta a képviselő úr egy itteni közbeszólásra, majd beszél ő a kaposvári választásról is. De bocsánat, nem beszél ő arról, ha nem muszáj. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát majd beszélek én lehetőleg röviden. A kaposvári választás lényege ebből áll: (Halljuk! Halljuk!) Örökre intő például tudni kellene minden képviselőnek és minden embernek, a ki képviselő akar lenni. A választás Kaposvárott befejeztetett szabályszerű rendben. Az egyik jelölt kapott huszonnyolcz többséget, ezt hívták Körmendy Sándornak, a másik jelölt kisebbségben maradt, ezt hívták gróf Széchenyinek; akkor nekiállt a választás vezetésével megbízott egyik közeg és a három törvényes szavazólajstrom közül az egyikből huszonöt szennai választót átírt Széchenyire, a másik eredeti hiteles példányból huszonöt taszári választót átírt Széchenyire, a harmadik eredeti példány nem juthatván kezébe, abból nem lett átírva senki, (Hosszantartó, élénk derültség a bal- és ssélsö baloldalon.) az megmaradt a vármegyénél épen, tisztán. (Halljuk! Halljuk!) Most a miniszterhez beküldték az egyik hamis példányt, a képviselőnek átadták a másik hamis példányt és ez ellen a példány ellen, illetőleg a választás eredménye ellen beérkezett a peticzió Mi azt mondtuk, hasonlítsuk össze a hármat, Jellinek kép viselőtársam azt mondta, ne hasonlítsuk össze, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) ő neki elég az az egy is, a mely a képviselőnél van. Ott gondolom a taszári huszonöt választó volt átírva. Huszonöt választó átírása ötven differenczia, tehát az ellenfél huszonnyolcz többségének leszámításával Széchenyinek, az egyik jelöltnek lett húsz vagy huszonkét többsége; pedig a másik kapta a többséget. Jellinek azt mondotta, hogy neki elég az egyik példány, a bíróságnak két tagja azonban, kötelességének teljes komoly érzetében megnézte a vármegyei példányt és megnézte a miniszteri példányt is és jelentést tett a bíróságnak, hogy itt közönséges hamisításról van a szó. Ez nem is választási visszaélés, mert hiszen az rendben történt; ez egy közönséges durva hamisítás, mert hiszen átírás történt Körmendyről Széchenyire más tollal, más tintával; nyilvánvaló volt az egész annyira, hogy a szavazatok folyószáiaának kiigazítását az egész lajstromban meg sem kísérlettek. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Erre a t. képviselő úr azt mondja: a bíró urak szemléjét én nem fogadom el, mert a bíró urak általunk kiküldve nem lettek. Bartha Miklós: Jogérzet! Eötvös Károly: Azon két bíró egyike Horánszky Nándor t. képviselőtársam, másika én voltam. Erre mi egyebet nem tehettünk, mint a bíróságból kiléptünk, mert oly bíróságban egy perczig sem maradtunk, a mely így fogja fel az igazságot. Arra, a mit elmondtam, a képviselő úr még azzal sem felelhet, hogy nem úgy volt, (Derültség a bal- (s szélső baloldalon.) mert az iratok ma is megvannak mind. Ilyen volt a kaposvári választás. A képviselő úr csinálta; ő volt a referense, ő indokolta és az indokolásba még azt is beletette, hogy kétségtelen ennélfogva, hogy Széchenyi gróf kapta meg a többséget. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Visontai Soma: Erkölcsi magaslaton ül és moralizálja a többi pártokat a házban! Eötvös Károly: T. képviselőház! Engem