Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-616
616. országos ülés 1896. májas 6-án, szerdán. 405 az áldozatokat, miért tartjuk azt az óriási kadsereget, miért tartunk tengerésztet, miért vannak a Dunán monitorok, ha nem arra, hogy ha a magyar nemzet lobogója megsértetik, azok a monitorok Belgrád előtt teremjenek és ágyúikat kiszegezzék, a míg a kellő elégtétel meg nem adatott, a mely a magyar nemzet becsületének kielégítő. Hát, uraim, mindig az a nagyhatalmi állás; És mikor egy nagyliatalmasságról van szó, akkor azt mondják, nem lehet egy nagyhatalmassággal szemben elégtétált kérni, mert háborúba csak nem bonyolódhatunk ilyen kérdések miatt. Hát mit gondol a t. ház? Szerbia meri ezt magától tenni? Meri azért tenni, mert a háta mögött protektorok vannak, kiknek hatalmában és erejében bízik! (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem látnak mitőlünk egyebet, mint meghunyászkodágt és gyávaságot, mert nem merjük azt a vásott politikájú államot megfenyíteni azért, mert háta mögött nagy, hatalmas protektorok állanak. Meddig fogja tűrni ez a nemzet, kormányainak gyávaságától, hogy ez a vitéz nemzet, mint gyáva tűnjék fel Európa minden népe előtt ? (Igás! Úgy van! Zajos tetszés a balés szélső baloldalon.) Mikor volt alkalom arra, mikor volt szüksége annak, hogy a magyar nemzet a maga jelvényeinek érvényt szerezzen és a nemzet ellen intézett sérelmekkel szemben elégtételt szerezzen, ha nem most, midőn az egész világot meghívja arra, hogy lássa az ő ezredéves létének ünnepélyét? Még ekkor sem tudunk elégtételt szerezni a mi lobogónknak oly nemzetekkel szemben, melyeket évszázadokon keresztül a magyarok kardja oltalmazott és védett s azoknak, kik hontalanokká lettek, itt Magyarországon hazát nyújtott oly néppel szemben, melynek csak ez évszázadban minden politikai sikeréhez Ausztria-Magyarország támogatása járult, s hogy ítj rászülethetett, hogy állammá lehetett, csak egyedül Magyarország és Ausztria protektorságának köszönheti. (Igás! tlgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Miért nem lehet itt közjogi elégtételt szerezni, miért kell csak egyszerű büntetéssel megelégednünk ? Azért, mert csak a magyar nemzet lobogója sértetett meg. Sértették volna meg azt a sárga-fekete zászlót, {Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) akkor azok a monitorok nyomban ott lettek volna, rögtön fenyegető állást foglaltak volna el és az ágyúk mellett égő kuióczczal állottak volna a tüzérek, hogy megfenyítsék azt a várost, mely nem nyújt nekik kellő elégtételt. (Igaz! Úgy van ! a 5oí- és szélső baloldalon. Nyugtalanság jobbfelöl.) A t. túloldal mindig azt kívánja tőlünk, hogy hazaíifiágát elismerjük, Mondhatom, kétely kell, hogy bennünk ébredjen, (Zaj a jobboldalon.) mert mikor ily kérdéseknek megvitatásáról van szó, hogy önök akkor a napi pletykával foglalkozzanak, az a nemzet sülyedtségére mutat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nem szabad ezen ház egyik oldalán ülők hazafiságát sem kétségbe vonni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez már nem áll!) A ház iránti tisztelet és a parlament méltósága megkívánja, hogy egymás hazafiságában ne kételkedjünk. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső báloldalon.) Ugron Gábor: Eugedje meg, t. elnök úr, de mikor ily fontos és súlyos kérdésekről van szó, akkor ebben a házban csendnek kell lennie. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A ki nem érzi a pillanatnak fontosságát, a ki ezen mosolyogni és röhögni tud, az nem méltó arra, hogy a magyar nemzet képviseletébea helyet foglaljon. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Egyet kell, hogy értsünk, együtt kell, hogy erezzünk, mikor nem egyéneket ér a sérelem, hanem a nemzetet magát. (Igás! Úgy van! a balés szélső baloldahn.) Azt az ostorcsapást, mely a magyar nemzet arczáu végig csattant, nem érezni, attól fel nem jajdúlni, az nem lehet hazafiság ! (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) A miniszter úr válaszát nem veszem tudomásul, mert a nemzet gyalázatát nem vehetem tudomásul. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház ! A közöttünk és Szerbia között fenforgó ez időszerinti ellentétre vonatkozólag elmondott un nézetemet. Ez előtt egynéhány nappal elmondottam, hogy azon körülmény, hogy ezredéves ünnepségünk alkalmával janius 8-án a szokásos történelmi zászlók között egy olyan zászló is fog vitetni, régi gyakorlatnak megfelelően, mely zászló bizonyos reminiszczencziákat képvisel és költ fel: nem czélzatos Szerbiával szemben és nem sérelem, és hogy ezt sérelemnek venni Szerbia részéről egyáltalában indokolatlan; elmondottam, t. ház, azt, hogy tájékozatlanságon alapszik és az ezredéves ünnepségre való tekintettel azon körülmény, hogy szíves meghívásom daczára, követük itt meg nem jelent, udvariatlanság. Ezen nézetemen, t. ház, nem változtattam ma sem. Ma is fen tartón. E tekintetben azt hiszem mindenekelőtt, hogy az akkor kifejezett nézetem fentartásával elítéltem azon magatartást, melyet ott a kormány elkövetett akkor, midőn a szélső elemek befolyásának nyomása alatt, egynéhány izgága lap hatása folytán neai volt elég bátorsága más irányban, más értelemben utasítani követét. De, t. ház, mikor elmondottam azt, még nem következik abból
