Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-612
612. országos ülés 1896. április 28-án, kedden. 377 Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1 — 4. szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa az 5. §-t.) Hévizy János jegyző: Péchy Tamás! Péchy Tamás: T. képviselőház ! Tulajdouképen ez az a szakasz, a mely a kormányt felhatalmazza arra, hogy a költségvetésben megszavazott összegeket felvehesse és használhassa. A vita most, nem úgy, mint máskor, a törvényjavaslat általános tárgyalásánál kezdődött, és én ott szólaltam fel, ámbár tulajdonképen ezen szakasznál kellett volna felszólalnom. Most nem is szólaltam volna fel, ha a pénzügyminiszter íir egyenesen kérdést nem intéz hozzám, ós azt nem kívánja megtudni tőlem, mit értettem az alatt, hogy Ausztriát követelései magasságára felbátorította a kormány magatartása. Hát, t. ház, én e kifejezés alatt nem azt értettem, hogy a kormány talán az ország kárára és rovására egyezkedett volna; ez hazaárulás lett volna, ezzel nem vádolhattam a kormányt, mert ilyesmiről tudomásom nincs; hanem azt értettem, hogy akkor, mikor ez a kiesvezés már nem az első, mert 1868 óta ez már a negyedik kiegyezési tárgyalás, és ilyen, vagy ehhez hasonló követelésekkel még sohasem lépett fel Ausztria, most pedig fellépett, a minek különös okának kellett lennie: a kormány, mikor látta azt, hogy Ausztriában minden befolyás, ami csak az államban érvényesíthető, latba vettetnie azé.t, hogy ezen követelés Magyarország ellenében érvényesülhessen, nem tett semmit, az egész ország még az iránt is kétségben volt, hogy mik azok a követelések, a melyek Magyarország ellen támasztatnak. A kormánynak, midőn ezt látta, a leghatározottabban állást kellett volna foglalnia, és akkor az osztrák kormány látta volna, hogy követeléseit lehetetlenség keresztülvinni. Ép oly detnonstrácziókat kellett volna rendezni, mint Ausztriában, a mihez nagyon tud a kormány, hiszen megmutatta, hogy Magyarországon még oly ügy mellett is tudott demonstrácziót létesíteni, a mely mellett nem is volt a közvélemény, — és akkor Ausztria ily követelésekkel nem jött volna ellenünk. Ausztria ezt gyengeségre magyarázta egyrészről. De másrészről azt is látta, hogy bizonyos engedékenységgel van a kormány, és ha látjuk, hogy oly magyarázatokat ad a kormány, mint ma is hallottuk, hogy egységes Ausztria van, akkor aztán természetes, hogy Ausztriában az a bizalom kapott lábra, hogy meg lehet itt próbálni mindent és a kormány, csakhogy megmaradhasson, igyekezni fog keresztülvinni mindent. Éz az, a mit én értettem, nem pedig, hogy tán a kormány egyezkedés útján már valamibe bele is egyezett volna. Különben a szakaszt nem fogadom el. Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha senkisem kíván, a vitát bezárom és a kérdést felteszem. Kérem azokat, kik az 5. §-t elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház elfogadta. Molnár Antal jegyző (olvassa 6—9. szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Hosszantartó, zajos éljenzés jobbfélől.) Elnök: A holnap délelőtt 10 órakor kezdődő ülés napirendjére javaslom ezen törvényjavaslat harmadszori olvasását. (Helyeslés.) Egyéb tárgyat a holnapi ülésre nem hozok javaslatba, miután a kormánynak több tagja a törvényhozás másik házában lesz elfoglalva. Helyesli a ház? (Helyeslés.) Akkor ezt mint határozatot kimondom és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 1 óra 35 pereskor.) KÉPVii. NAPLÓ. 1892-97. XXXII. KÖTET. 48
