Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-612

612. országos ülés 1890. ájirilis ÍS-án, kedden. 373 kaezérkodási politikára, hogy mi köztünk nem volt senki, a ki Rómával és a római pápával keressen szövetséget, hogy uralkodó pártot és hatalmat teremtsünk magunknak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) S ha egyáltalában van valaki, az nem ezen párthoz tartozik, hanem egyik vezére éppen a a túlsó oldalnak. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Éppen ezért én azt gondolom a leghelyesebb és legokosabb dolog, ha ezen a téren nagy fentartással érintkezünk egymással, mert én azt tapasztalom, hogy úgy a községi, mint a megyei képviselőválasztásoknál a kormánypárt egészen a kezében tartja a néppártot és azzal szövetkezve küzd és harczol ellenünk. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az általam felsoroltak után, t. ház, egészen természetes dolog, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltethetem, nem viseltetem és a magam részéről pártolom Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatát és kérem a t. házat, hogy az elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólani a tárgyhoz? Senki sem kívánván szólani, a vitát bezárom s 5 perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem foglalják el helyöket. Az ülést újra megnyitom. Molnár Antal jegyző: Perczel Dezső belügyminiszter! Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! A közvetlenül előttem szólott t. képviselő úr beszédében felhozta az ő interpelláczióját, melyet a stomfai választásra és az ott előfordult visszaélésekre vonatkozólag ezen év folyamán beadott és úgy tüntette fel a dolgot, mintha a kormánynak, illetőleg nekem nem volna szándékom arra válaszolni, vagy a dolgot húzni, halasztani akarnók, hogy esetleg az országgyűlés ezen cziklusában a válaszra ne is kerüljön a sor. Hát megnyugtatom őt arról, hogy egyáltalán nem forog fenn ezen szándék, sőt azt hiszem, hogy alkalmam lesz a legközelebbi május havában az interpelláczióra tüzetesen és részletesen a választ megadni. Most csak egyet kívánok megjegyezni. Én tudniillik az interpelláczió után azonnal elrendelmet a vizsgálatot, különösen, miután a kérvények tárgyalása alkalmával, illetőleg a bíráló bizottság a peticzióra nézve adott határozatának felolvasása után itt megindult vita folytán a ház határozott, azon bizonyos szolgabírói végzés tekintetében, a melyet Peczkó járási szolgabíró egy bejelentett községi pártgyűlésnek a lefolyására nézve olyatén módon adott ki, hogy ő hozzá a?; ott elmondandó beszédeknek szövegét bemutassák. A vizsgálat ez ügyben már befejeztetett és kitűnt az, hogy Peczkó szolgabíró ezt a rendeletet tényleg kiadta ugyan, de ugyanazon a napon, a nélkül, hogy az illető, — ha jól emlékszem a nevére — nem merem biztosan állítani — valami Dudás vagy Duday nevíí plébános, vagy azok, a kiknek az kiadatott, jogorvoslattal, felebbezéssel megtámadták volna, a főszolgabíró mint hivatali főnők, azt nyomban reparálta úgy, hogy nem is Peezkót küldte ki abba a községbe, hanem egy másik szolgabírót, azon utasítással, hogy ez ne követeltessék. Tényleg íigy is történt, mert beszélt ott mind a két szónok és beszélt Ottocska jelölt is, és nemcsak a beszéd szövege, hanem úgy, a mint a dolog rendje hozza magával, még csak tartalma sem követeltetett. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem is lehet!) Tehát ez a visszaélés a főszolgabíró által reparáítatott és az a végzés soha végrehajtva nem lett. Ezt csak előzetesen kívántam megjegyezni azzal, hogy az interpelláczió egyes részleteire a legközelebbi időben mindenesetre tüzetesen fogok válaszolni. (Helyeslés jobbfelől.) Molnár Antal jegyző: B. Bánffy Dezső miniszterelnök! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egy ilyen hosszúra nyúlt költségvetési vita után a költségvetési törvény megszavazása áll most a t. ház előtt, és Ugron Gábor t. képviselő úr beszédében azt kérdi: miért kellett itt a házban olyan hosszú költségvetési vitát folytatni? Elmondja, hogy első sorban azért, mert egy nagyfontosságú közgazdasági kiegyezés előtt állván Magyarország, szükséges volt megmutatni azon erőt, a melylycl a nemzet rendelkezik akkor, midőn gazdasági érdekeinek megvédéséről van szó. Hát, t. ház, ezt én egészen értem, a következetességet nem látom abban, mert támadni állandóan, hosszan, hónapokon keresztül a kormányt, azt a kormányt, a mely hivatva van épen azon nehéz kérdést megoldani, a mely hivatva van az ország érdekeit védelmeztetni: ezzel énszerintem azt az eredményt, a mit a képviselő ár következtetésében levont, legkevésbbé érheti el. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) De hát, t. ház, az az egész hosszá rendszeres támadás, a mely a kormány ellen intéztetett az egész hosszú költségvetési vita alatt, egész bűnlajstroma soroltatván fel azoknak, a miket állítólag elkövettünk, a nélkül, hogy én szerintem azok bizonyítva is lettek volna, (Derültség és ellenmondásők a szélső baloldalon.) a nélkül, hogy a vádak egész hosszú sorozata beigazoltatnék, indokolatlan. (Úgy van! Úgy van! ct jobboldalon.) ; ••