Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-612

612. országos ülés 1896. április 28-án, kedden. 367 nevez. A magy. kir. csendőrséget tábori szolgálatra beosztja. Bírói ítélet nélkül egyéneket az országból kiutasít, gyülekezési jogot, szólásszabadságot hol elkobozza, hol törvénytelen feltételekkel korlátozza. Sajtóhíróság által nem is üldözött nyomtatványokat önkényesen konfisk áltat. Az alkotmány főszervét, magát a képviselőházat a kormány egyetemleges felelősségének oltalma alatt egyik miniszter tisztiparanesban sérti és a háznak a miniszteiek felett való hatóságát nyilt ülésben kétségbe vonja. Mindezekért az 1848. III. tcz. 32. §. szerint a miniszterek felelősségre vonandók és hivatalban maradásuk közveszélyt képezvén, határozatilag mondja ki a képviselőház: hogy az 1896. évi költségvetést nem fogadja el és a benyújtó kormányt végrehajtásával nem bízza meg.« (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps a hal- és szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Senki sincs feljegyezve. Sima Ferencz : T. ház ! (Mozgás jobbfelöl.) Nehéz szerepre vállalkozom, mikor Ugron Gábor t. képviselőtársam ékeszólással elmondott, nagy hatású, igazságokban megdönthetlen beszéde után szavamat felemelem, (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) de teljes készséggel teszem ezt, daczára annak, hogy a hat hónap óta folyó költségvetési vita alatt állandóan hallottuk a túloldalról azt a panaszt és kifogást, hogy az ellenzék túlzásig menő vitájával .... (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sima Ferencz: Meg vagyok győződve róla, hogy beszédem folyama alatt lesz még csend a t. túloldalon. (Tetszés a szélső baloldalon.) Mondom, hogy bár a költségvetés tárgyalásának folyama alatt több ízben hallottuk a túloldalról azt a szemrehányást, hogy az ellenzék eljárása és túlzásig menő vitája az ezredéves ünnepség méltóságát koczkáztatja és veszélyezteti a külföld előtt, én a magam részéről ezt határozottan tagadom, mert az ellenzék soha nagyobb kötelességet nem teljesített, mint épen most, midőn ostorozza azt az erkölcstelenséget, kormányzati képtelenséget és azt a politikai lehetetlenséget, mely ma Magyarország felett uralkodik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt tartanám én, t. ház, igazi ünnepnek Magyarországra nézve, ha Magyarországot most nem ily törpe kormány vezetné egy új ezredév küszöbén át egy másik ezredévbe, hanem vezetnék azon hivatott, a parlamentben államférfiúi nagyságig emelkedett hazafiak, kiknek vezetése alatt minden politikai ellentét daczára büszkén és örömmel vonulna fel az egész parlament és nemzet egyeteme. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, ha elgondoljuk, hogy ezer évvel ezelőtt a mi őseink Árpáddal élükön 7 vezérrel foglalták el ezen országot és most, ezer évi fennállás után, 9 ilyen törpe katona (Derültség a szélsőbalon.) vezetése mellett kell egy új ezredév hídján átvonulni és egy másik ezredévnek útját megkezdeni; hát jól mondta Ugron t. képviselőtársam, hogy Magyarország politikailag talentum és erkölcsök dolgában a legveszedelmesebb lejtőn halad, pusztul és vész! A nélkül, t. ház, hogy komoly kritika alá akarnám venni a miniszter urak tehetségét, vagy bírálnám azt, hogy birnak-e elég képességgel és hazafisá^gal, hogy rájuk egyenkint és összesen büszkeséggel tekinthessünk a tnillénium küszöbén : merem állítani, hogy nincs még a túloldalon sem egyetlen egy képviselő, ki ezen kormányra az ezredéves ünnepségek alkalmából büszkén tekinthetne. Hiszen, t. ház, ha a véletlen nem adja úgy, hogy most Szilágyi Dezső ül a képviselőház elnöki székében, hanem Bánffy Dezső báró, vájjon akkor megtörténnék-e az, hogy ő vezetné hódoló felvonulásra a magyar parlamentet az uralkodó elé? Mikor a nemzet vezére, a miniszterelnök, azt, hogy nem ő, hanem a ház elnöke szerepel ilyenül, ezt a nemzetre nézve mindenesetre megtisztelő, megbecsülendő személycserét azért kellett a magyar parlamentnek és a magyar kormánynak választania, mert olyan államférfi áll az ország élén, a kinek vezetése mellett és hódoló szónoklatával bizonyára a legfényesebb tanúbizonyságot tennénk arról, hogy ez a politikai erényekben, hazafiságban nagy, erős és talentumos nemzet mily mértékére zsugorodott össze a képtelenségnek és tehetetlenségnek. Hát, t. képviselőház, nem elszomorító jelen ség-e az, hogy a bizalomkérdésbea itt a parlament ellenzéke részéről akár gr. Appon> i Albert t. képviselőtársamnak nagyszabású, akár Ugron Gábor t. képviselőtársunknak igazságtól, hazafiságtól lángoló beszédével szemben a kormány részéről nem a miniszterelnök az, a ki hivatva, volna a kormány politikáját megvédelmezni, hanem a pénzügyminiszter úr áll fel és azt mondja, hogy uem lát okot az ellenzék részéről a bizalmatlanságra, mert pénzügyi szempontból az ország helyzete jó és tűrhető. Madarász József: Az sem igaz! Sima Ferencz: Hát, t. képviselőház, akár igaz, akár nem igaz, . . . Madarász József: De jobb volna, ha igaz volna! Sima Ferencz :. . lehetséges volna, hogy Magyarország pénzügyi helyzete sokkal roszszabb legyen, mint a milyen; de volna-e valaki itt a parlamentben, a ki ezért a felháborodás hangján ítélné el a kormányt, —- mert vannak