Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-611
354 61I « országos fliés 1896. április 27én, hétfőn. visszatérek, de teljesen megczáfolják a tények az Ígéreteit, — hogy Horváth-Szlavonország és Magyarország közt a testvériséget ápolja. T. ház! Ott Tan a zázlóaffér, a hol a magyar és a horvát-testvériség semmiféle nagy jelekben nem mutatkozott. így lehet még tovább venni az ő ígéreteit, de azt hiszem, hogy ezen mutatványok is elégségesek arra, hogy a t. miniszterelnök árnak Ígéreteit, sőt nem többet, egyenesen a maga piramisát is olyannak tekintsük, a melyet — engedelmet kérek — maga dönt le, az ellenzéknek hozzá sem kell nyúlni. De egy dolog sikerült ő alatta: a viczinálisok. Ezekről programmjában azt mondja, (Halljuk!) hogy gondoskodni fognak, hogy a vasúti összeköttetést még nélkülöző vidékek mielőbb belevonassanak a vasúti hálózatba. Azt hittük, hogy ez a magyar közlekedés érdekéből történik, de mikor felnyitottuk szemeinket, bizony kitíínt, hogy itt más érdekek is irányadók, mert megesett a világ nyolczadik csodája: megcsinálták a sajói vashidat fából. S a világ kilenczedik csodájának mondható, hogy megtalálta az ország a Piombó-képet 58.000 frt betáblázott adósággal. Mindebből világos, hogy a miniszterelnök ér a magyar nemzet önállóságát, a korona függetlenségét, a nemzet egységét nem tudja megvédeni, sőt ezek előtte ellentétes fogalmak, s hogy a legszerencsétlenebb választás volt, a midőn őt ebbe a székbe kellett ültetni. Más országban mindenki meg van győződve arról, hogy a kormány a polgárok érdekeit igyekszik előmozdítani, a politikai teória és a politikai praxis minden államban dívó elvei szerint. Nálunk minden őszintén gondolkodó ember elismeri, hogy ez a kormány épen ellenkezőleg az állampolgári jogok megsértésének és elkobzásának kormánya. Mindez, a mii a miniszterelnök úrról voltam bátor kifejteni, körülbelül áll a kabinet többi tagjairól is. A parlamentnek napokon át kellett foglalkoznia miniszteri visszaélésekkel; a kezemben van egy kimutatás, hogj nem kevesebb mint 93 óra tehát körfílbelÖl 3 hét telt el ezzel. Nos, már igazán a sülyedésnek a végére érkeztünk, ha a helyett, hogy arról tanácskoznánk, hogy az állam érdeke mit kíván, a parlamentnek miniszteri visszaélésekkel kell foglalkoznia. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert például a stomfai választás, a mely a háznak hat óráját vette igénybe, kétségtelen, hogy nem történt minden miniszteri intézkedés nélkül; az egész ország a miniszterelnöknek tulajdonítja azokat a választásokat, a melyek a világon párjukat ritkítják s a melyek a kormány túlkapásának és az állampolgárok megrövidítésének esszeneziáját képezik. Ott volt a girálti választás, ott volt Miklós Gyula vasúti ügye, ott volt Pulszky Károly kép vásárlási visszaélése, ott volt a Fejérváry-féle építkezés, ezüst és porczelán bevásárlás, ott a szavazó lajstromok meghamisítása, a melyekre nézve magam voltam bátor felszólalni és a miniszterek közííí senkitől sem kaptam választ. Ott volt a patika és az illemhelyek ügye, a bérletügy, ott volt a sérelmes czímer vita, a bécsi minisztérium palotáján elhelyezett czímer ügyében, ott volt a horvát zászlósértés, a hol a miuiszter urak szintén nem bírták megvédelmezni Magyarorzság tekintélyét; ott volt a nógrádi, csongrádi, mosonyi, soproni tisztújítás; ott volt a BartókNopcsa ügy, a hol negint a szólásszabadságvolt megtámadva és a miniszter urak nem voltak képesek a bajt orvosolni; ott volt az új grófok és bárók ügye s ehhez járult volna még a legújabb rendőri sikkasztás ügye. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) És aztán, t. ház, ha azt mondjuk egyik másik miniszternek, hogyan lehet ilyen dolgokat elkövetni és tűrni, akkor olyan czinikus választ kapunk, a milyent legközelebb is hallottunk, hogy ők csak resszort kérdésekkel foglalkoznak és általános és más kérdésekkel nem tartják kötelességüknek foglalkozni; a mivel maguk be ismerik, hogy ez mind így van. A helyett, hogy az országgyűlés kénytelen lett volna a felsorolt ügyekkel foglalkozni, talán lett volna más dolga is. Például igen helyes lett volna, ha a kormány arra gondolt volna, hogy Magyarország közgazdasági önállóságát minden irányban megvédelmezze; hogy a pénzes hitelviszonyokat Ausztriától függetlenítse, hogy a mezőgazdasági válsággal foglalkozzék, hogy a hitbizományok eltörlésén törje a fejét, csökkentse és arányosítsa a közterhek viselését. Lett volna tehát elég más dolga a kormánynak, de hát épen az, a mire már több szónok volt szíves rámutatni, hogy tudniillik minden csak párthatalmi érdek szempontjából történik, ez okozta azt, hogy önök nem foglalkoztak megelőzőleg az ország érdekeivel, s olyan dolgokkal törődnek, a milyeket felsoroltam s a mikor egész világ előtt igazolják és bizonyítják, hogy kötelességüket semmi irányban sem teljesítették. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen régen követeli már az ellenzék s annak különösen az a része, melyhez magam is tartozom, az ország önállóságát és függetlenségét, követeli a közigazgatás rendezését, a mi régen megigért dolog, de mindig az éj homályában késik; követeli a választási területek arányos beosztását, hogy ne történjék olyan őrületes dolog, hogy nekem egyetlen egy községem sincs
