Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-610

610. országos illés 1890. április 24-én, pénteken. 329 de mindakkor az állam ellen vétenek és a magyar állameszmének ellenségei, ha nem azon szoros pártpolitikának követői, melyet az egyes kormányok Magyarországon képviselnek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És minthogy az igen t. miniszterelnök úr felszólalása engem arról győzött meg, hogy azon konferenczia, melyet ő egybehívott és azon eredmény, melyet ő elért, helytelen, helytelen volt az eszköz, a mód is, melyet ő választott, és nem hivatkozhatik arra sem, hogy helyesen cselekedett államkormányzati vagy magyar állami szempontból is akkor, midőn egy egész pártot — <i szerb radikális pártot —• ezen konferencziából kirekesztette és ennek következtében a szerbség bizonyos részében újabb féltékeuykedést és ingerlékenységet keltett a magyar állam iránt, — ennélfogva eljárását nem helyeselhetem és azért a választ nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Méltóztassék néhány szót megengedni. (Halljuk!) Megmondottam, hogy úgy a szerb lapokban és részben magyar lapokban megjelent híresztelések is a szerb konfliktusokra nézve, mondjuk a kormány és a pátriárka közötti konfliktusokra nézve, légből kapottak. Már ha megmondottam, akkor miféle jogon és czímen hivatkozik a képviselő úr mégis arra, hogy a pátriárkával szemben félhivatalosan bizonyos vádak terjesztettek ? (Mozgás a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Igen, mert a bögés . . . Zaj. Elnök csenget.) Eemélem, a képviselő úr másra gondolt, mikor ezt a kifejezést használta. (Helyeeslés jobbfelől.) T. ház ! Azt mondta a képviselő úr, hogy a sikertelenség bizonyírható ezen konferenczián. Hogy mennyiben volt sikere ennek a konfereneziának, mennyiben nem, azt gondolom, nem a képviselő úr van hivatva megáll.ipítani, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) a ki nem tudhatja a czclt, a miért azt összehívtam. Én, t. ház, megmondottam, hogy összehívtam ezen tanácskozást azért, hogy az egyes jelentékeny szerb közéleti tényezők véleményét meghallgassam. Mivel pediglen nem az volt czélom, nem az volt a hivatásom ott, hogy én kitanítsam azokat az urakat, (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) természetes dolog, hogy nem is kompromittálhattam magamat a teljes tájékozatlanság tekintetében, a mennyiben sem egy, sem más irányban nem nyilatkoztam, hanem az illető, ott megjelent uraknak véleményét, nézetét kértem ki, tehát a siker egyáltalán nem maradt el, (Úgy van! Úgy van! jobbfelől. Nagy zaj a szélső baloldalon.) mert igenis, azok az urak szívesek voltak igen tárgyilagosan, igán nyugodtan, obKÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXXÍI. KÖTET. jektive és tartózkodás nélkül nyilatkozni, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) s ennek következtében voltam abban a helyzetben, hogy az egyes intéző tényezők véleményét megismerhessem. Ez volt ezen tanácskozásoknak czélja. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház, semmiféle tervezetet, operátumot, szabályzatot ezen konferenczia elébe nem akartam terjeszteni, nem is terjesztettem. Várady Károly: Hát akkor miért hívta össze ? B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Várady Károly képviselő úrnak kíilön leszek bátor elmondani: összehívtam azért,hogy az illető urak véleményét meghallgassam, nem pedig azért, hogy az én véleményemet vagy szervezeti tervezetemet közöljem, (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) s ebből, t. ház, következik, . . . (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Kérek csendet, képviselő urak! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: . .. hogy egyáltalában nem jöhetett elő a lehetősége annak, hogy ne mertem volna valamit előterjeszteni. Elmondottam azt, a mit szükségesnek tartottam, és nem többet, mert többnek elmondását nem is terveztem. Ebből következik, t. ház, hogy a sikertelenségre vonatkozó kijelentést kereken vissza kell, hogy utasítsam ; valamint ki kell, hogy jelentsem ismételten, hogy téved a képviselő úr, ha azt hiszi, hogy a szerb kérdést csináltuk, ellenkezőleg, az a törekvésem, hogy a szerb kérdés rendeztessék, a mennyiben rendezni lehet, s az egyházi életben jelentkező ellentétek kiegyenlíttessenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma: T. ház! Egész röviden vagyok bátor kijelenteni, . . . (Hosszantartó, nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hallgassák meg a szónokot; szabály szerint tehet észrevételt. Visontai Soma: Bátor vagyok, megjegyezni, hogy a miniszterelnök úr ezen konferenczián igenis kijelentette, hogy mi a czélja, annak összehívásával. Meg van ebben a félhivatalos tudósításban: (Halljuk ! Halljuk! Olvassa.) »B. Báuffy Dezső miniszterelnök konstatálni kívánja, hogy neki is az a nézete, hogy az 1868. évi LX. tcz. az az alap, a melyből a rendezésnek kiindulnia kell, Az összehívott értekezletnek tehát nem más a czélja, mint megbeszélni azt, hogy mi módon lehetne ezen az alapon megteremteni a rendet stb.« (Felkiáltások a jobboldalon: Természetes!) Tehát a t. miniszterelnök úr igenis kijelentette, hogy mi a czélja. (Mozgás és zaj a jobboldalon) n