Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-610
610. országos ülés 1890, április 24-én, pénteken. 325 sék ki a kérvény pártolólag az igazságügyminiszternek, valamint a pénzügyminiszternek. Elnök: A ház elfogadta a kérvényi bizottság javaslatát. Ezzel a mai napirend le van tárgyalva az interpellácziókon kivül. Öt perezre az ülést felfüggesztem. {Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Következnek az interpellácziókra adandó válaszok. A miniszterelnök űr fog válaszolni Visontai képviselő úr interpellácziójára B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! A múlt hó egyik utolsó ülésében Visontai Soma t. képviselő úr egy interpellácziót intézett hozzám azon indokból, hogy a márczius 26-án a miniszterelnökségben tartott konferenczián nem látta képviselve a görög keleti szerb hívek közül azokat, kik magukat radikálisoknak nevezik. A képviselő úr azt kérdi tőlem, mi az oka, hogy ezen konfereneziára a magukat radikálisoknak nevező szerb egyházi párt tagjait meg nem hívtam és vájjon hiszem-e azt, hogy ezen tagok meghívása nélkül — bárha igen tiszteletreméltók voltak is a többi megjelentek — kellő módon és mérvben fogom magamat tájékoztatni a szerb egyházi ügyekre vonatkozólag. A t. képviselő úrnak ezen kérdéseire vonatkozólag kell, hogy válaszoljak, miszerint én nem tartom egyátalában jogosnak, sőt helyesnek sem, hogy az egyházi életben egész prononczirozoit pártok legyenek, (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső báloldalon.) a kik magukat liberális, radikális, konzervatív, hierarchikus és más irányiaknak nevezve, az egyházi életet különböző irányba húzzák és az egyházi érdekeket részben politikai tendencziákkal tétetett szempontokból — mondhatnám — zavarják meg. (Helyeslés a jobboldalon.) S mert egyáltalában ilyen párfok szerint nem látom helyesnek, hogy az egyházi ügyek intéztessenek, minden figyelembe vétele nélkül annak, hogy a szerb egyházi élet, mely pártjához tartoznak egyesek, hívtam össze ezen tanácskozást, a melyre meghívtam a kultuszminiszter urat, mint kétségtelenül illetékest és meghívtam a horvátországi bánt, tekintettel Horvátország kultuszautonomiájára, meghívtam a szerb pátriárkát, meghívtam a volt kongresszus királyi biztosát, azonkívül meghívtam a magyar országgyűlésnek szerb vallású képviselőit párttekintetek nélkül, bármely páithoz tartoznak is, valamint meghívtam a horvátországi szerb hitvallású, horvát autonóm országgyűlési képviselőknek igen tekintélyes számát és meghívtam a kongresszus által a szervezési szabályzat tárgyalására kiküldött bizottság tagjait, tehát azokat, a kik a kongresszusi szabályzat szerkesztésével, kidolgozásával és a kongresszusnak teendő jelentéssel annak idején meg voltak bízva, meghívtam főkép azért ezeket, mert a tanácskozás főtárgyát a kongresszus összehívásának kérdése, lehetősége és az ottan elintézendő ügyek képezvén, indokoltnak tartottam, hogy első sorban azok legyenek ott, a kik ezen bizottság tagjaivá a kongresszus által annak idején meg lettek választva. És azonkívül meghívtam egy igen tekintélyes szakférfiút, szakírót, kinek a szerb egyházi életben is neve és tekintélye van, Vukicsevics Györgyöt, vélvén, hogy egészen jogos és illetékes ezen tanácskozásban részt venni. T. ház! Azt gondolom tehát, hogy egész tárgyilagosan jártam el akkor, midőn ezen tanácskozásra így állítottam össze a meghívottak jegyzékét; és bár ha e tekintetben méltóztassanak elhinni, hogy egészen tárgyilagos voltam, mégis fentartom magamnak még azt a jogot is, hogy egy tanácskozásra azokat hívjam épen meg, a kiknek véleményét meghallgatni óhajtom, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert utoljára nem oktrojáltathatom magamra egyesek véleményét ; jogosítva vagyok magam állapítni meg azokat, a kiknek véleményét meghallgatni kívánom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Ez a feleletem magára a kérdésre, és azt hiszem, hogy a kérdés második pontjára vonatkozólag is mondhatom, miszerint hitem szerint elég tekintélyes, számbavehető, irányadó férfiakat hívtam meg arra, hogy azoknak véleménye alapján magamat tájékoztassam. A kérdésre magára a választ ezzel a felelettel talán már meg is adtam, és kérhetném a t. háztól, hogy feleletemet méltóztassék tudomásul venni. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Azonban, t. ház, a szerb egyházi életről és a szerb egyházi kongresszus összehívásáról és az erre vonatkozó tanácskozásról lévén szó, szabadjon nekem ezekre vonatkozólag még egy pár dologra kitérj e szk ednem. (Halljuk.') T. ház! Nem először van alkalmam nyilatkozni arra vonatkozólag, hogy a kormánynak egyáltalában nem kellemetes az, hogy a szerb egyházi kongresszus úgy, a mint azt az egyházi szabályok megállapítják, és a legfelsőbb királyi elhatározás is rendeli, kellő időben három évről három évre össze nem hívható, sőt ellenkezőleg igen feszélyező ez, mert igen fontos, nagyjelentőségű kérdések várnak elintézési-e, a melyek, kongresszusok nem lévén tarthatók, el sem intézhetők, miért ismételten fordulnak elő a kontroverziák, hol a kormány vagy a saját felelősségére kell, hogy intézkedjék, vagy magának a koronának elhatározását kell hogy kikérje, épen a szerb egyházi élet, főképen a vagyon-