Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-609

cpJÜ 609, országos ülés I89(>. ház, ismétlem, hogy egy bííneselekmény iránt esaka legnagyobb rosszalással lehetünk, de a mentelmi jog szempontjából a ház eddigi eljárása szerint nekünk tennivalónk nem volt. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon. Illyés Bálint jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Az előttem szólt t. képviselőtársaim felszólalásaiból, azt hiszem, hogy tiszta a kérdésnek az a része, — és erre nézve közöttünk véleményeltérés nem forog fenn — hogy Mátéffy főszolgabírónak cselekményét a t. ház — a fölszólalások után ítélve — egyhangúlag megvetésre méltónak deklarálja. Eziránt tehát közöttünk véleményeltérés nincsen. A miért most felszólalok, az főleg arra vezetendő vissza, hogy én a kérdésnek nagy elvi jelentőséget tulajdonítok s azért egész tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék az e tekintetben teendő rövid fejtegetésemet meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és ssélsö baloldalon.) A mentelmi jognak csak a házban való beszédek tartására szorítása, a mint ezt az előttem szólt t. képviselőtársam mondja, a mentelmi jognak félreértésén alapúi. Én azt, hogy egy képviselő az ő képviselői állásából folyó kötelességének teljesítésében semmi irányban gátolva ne legyen, legalább is oly fontos közjogi garancziának tekintem, mint azt, hogy véleményét szabadon el is mondhassa, mert ha én egy képviselőt meg tudok akadályozni mentelmi jogának sérelme nélkül abban, hogy a képviselőházba jöhessen, természetes dolog, hogy megakadályoztam őt abban is, hogy véleményét szabadon nyilváníthassa. (Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Én, t. ház, abban a véleményben vagyok, hogy ez a kérdés nem is a legenyhébb neme a mentelmfjog megsértésének, sőt egyike a legbrutálisabbaknak. Kegyes engedelmükkel egy példával akarom illusztrálni álláspontomat. Egy szavazás előtt a többség kétséges, Öt-hat-tíz szavazat dönthet nagy elvi jelentőségű javaslatok esetleg az ország sorsa felett. Megteszem azt, hogy barátság ürügye alatt képviselőtársaimat vadászatra, vagy nagy ebédre hívom meg és rájuk zárom az ajtót, hogy ne mehessenek el szavazni. Méltóztassanak megengedni, hiszen ez semmi más, mint a személyes szabadságnak jogtalan korlátozása. Méltóztassék csak a t. ház többségének magát abba a helyzetbe beleképzelni, hogy ha az önök és esetleg az ország sorsa fölött is ilyen eredmény alapján konstatáltatik a többség és kiderül, hogy egy vagy több képviselő el volt zárva annak lehetőségétől, hogy szavazatát érvényesíthesse. Most csak a legenyhébb esetet hoztam fel arra, hogy illusztráljam annak jelentőségét, de menyivel súlyosabb, fontosabb a kérdés akkor, ha bármiféle okból a képviselő úgy április í3-án, csütörtökön. gátoltatik meg kötelességének gyakorlásában, hogy egyenesen leüttetik és így tétetik lehetetlenné, hogy a képviselőházban megjelenhessen. Azt az ibis redibis elméletet a t. képviselőtársam bizonyosan nagyon jól ismeri és lehetetlenség, elválasztani az e? veket és személyeket. Az lehetséges, hogy a t. képviselő urak előtt talán Sima Ferencz képviselő urnak működése nem rokonszenves. Ezt megengedem és ez talán reám nézve is sokszor fog állani; de ott, hol elvekről van szó, nem szabad a rokonszenv kérdését a nagy elvek fölé helyezni, mert ez végzetes konzenquencziákat vonhatna maga után. Csak az a kérdés, hogy a mentelmijog megsértése konstatálható-e, vagy nem ? Megengedem, t. ház, azt is, hogy hiba volt, hogy a mentelmi jogot bejelentő képviselő úr és Sima Ferencz nem jelent meg a mentelmi bizottság előtt; habár elképzelem magamnak, hogy a meg nem jelenés semmiesetre sem makacsságból, hanem csakis azért történt mert akadály forgott fönn. Ámde a mentelmi jog szempontjából a képviselőház előtt van makacssági eljárásnak helye ? (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Hát azért, mert Qgy képviselő akadályozva van, vagy nem akar megjelenni a mentelmi bizottság előtt, a mentelmi jog elvi szempontból más? Hát nem állottak a rendelkezésére a bizottságnak a büntető akták? vagy nem állott rendelkezésére, hogy magát Mátéffyt meghallgassa? Chorin Ferenez: Nem! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, a mentelmi bizottság t. elnökének ezen nyilatkozata ellenkezik a múltak tényeivel, mert én saját mentelmi ügyemben ott álltam a mentelmi bizottság előtt, mikor beidézték a képviselőilázon kívííl álló feleket, a midőn — hogy konkrét esetet jelezzek — beidézték Gajári Ödön urat, a ki akkor nem volt országgyűlési képviselő és az ő nyilatkozatát meghalgatta a bizottság csak azért, hogy ott konstatálja, hogy mentelmi sérelem forog-e fenn ? Tehát preczedensek vannak. De akár van megidézve, akár nincs a fél, a kérdés az, hogy nyílvánvaló-e előttünk, hogy a képviselői állásból folyó működéssel kapcsolatban áll a dolog. És azért egész tisztelettel kérdem, mint jogász, jogász barátomat, Chorin Ferencz urat, hogy miért nem adta elő a másik okot, a miért Sima Ferenezet megtámadták? Szó volt talán előzetesen magánviszályról ? Szó volt talán, nem tudom, boszúról vagy a féltékenységnek más ördögi motívumairól? Előttünk más motívumnak kellene igazolva lenni, ha arra az álláspontra akarunk helyezkedni, de ez a motívum még csak nem is állíttatik. Előttünk fekszik a tény, hogy egy képviselő, midőn a képviselőházba indul képviselői kötelességének teljesítésére, a házban vagy a sajtóban közzé-