Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-608

608. országos ülés 1896. április 22-én, szerd&n. 281 nem fejtette ki, hogy midőn a nemzetnek e kívánságát megteszi, ezzel sokkal erősebben csatolják a trónhoz, mint bárminő hatalmas vasdarabokból kovácsolt bilincsekkel. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A nemzetnek épen ezen alkalomból meg van az érzékenysége és ezt az érzékenységet kellett volna a trón zsámolyánál a miniszterelnöknek tolmácsolnia. Hiszem és megvagyok győződve, hogy úgy, a mint ez a múltb;in akárhányszor történt; hogy úgy, a mint ezt a honvédeknek nyújtott koronázási ajándék odaadása alkalmával tapasztaltuk; hogy úgy, a mint ez akkor történt, midőn Andrássy Gyula gróf a véderó'-törvény tárgyalása alkalmával a 14. §-nál, feltárta az országnak helyzetét a trón előtt, az uralkodó most is eleget tenne a nemzet méltányos és jogos óhajtásának, ha azt előtte tolmácsolnák, mert jól tudjuk, hogy a mi királyunk jó, hogy a mi királyunk a nemzet törekvéseit és a nemzet vágyait ismerni óhajtja; hogy kielégíteni igyekszik azokat; de azok a kormányférfiak, a kiknek a nemzetet a trón zsámolyánál képviselniök kellene, elhallgatják azt, a mi a nemzetnek kívánsága, óhajtása. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ez a törvényjavaslat, mely ma szőnyegen van, egyetlen képviselő által sem támadtatik meg a oaaga tartalmában. Nem azért, mert ez egy nagyon szíík keretekben mozgó, minden nagyobb kouezepcziót nélkülöző törvényjavaslat, mert fájdalom, nem az ellenzéki pártok hivatottak arra, hogy a nemzetnek ezeréves honfoglalási ünnepét nagyobbszabású gondolatokkal, tervezetekkel és eszmékkel megörökítsék. E javaslat intézkedései oly csekély keretben forognak, hogy az tisztán jellemzi azt a törpe gondolkodást és felfogást, a mely mint egy nagy kényelmetlenséget, de másfelől, mint egy nagy alkalmat használja fel a milléniumi ünnepségeket. Hiszen a törvényjavaslatban foglalt intézmények még létre sem jöttek, és annak már is egy pontja nagy mértékben homályban van. Igaza van a t. előadó úrnak hogy az a homályba borított pont épen a képzőművészetek csarnoka. Nem akarom vitatni, hogy méltó-e ezekhez az alkotásokhoz, hogy a törvényhozás termében koldúshangon és siránkozva hangsúlyoztassék az, hogy ehhez a képzőmű veszeti csarnokhoz a fővárosnak kell az ingyen telket aduia. Nem akarom vitatni, hogy méltányos és helye3-e az, hogy ez a törvényjavaslat még meg sincs alkotva és el sincs fogadva, a pénzügyi bizottság indokolásában már is felemlíti, hogy az előirányzott költségek nem lesznek elégségesek, hanem felhasználandók lesznek a furfangos és kezelési úton megszerezhető és most házbérek czímén fizetett összegek is. Ha mutatja valami KÉFVH. NAPLÓ. 1892 —97. XXXII. KÖTET. a kicsinyes gondolkodást, úgy ez az, hogy ekként indokoltatik és terjesztetik elő ez a törvényjavaslat, mert ez igazolja, hogy itt foldozókkal, és nem alkotókkal és szervezőkkel van dolgunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha végigtekintek az egész millenáris ünnepségeken: mit látok ? Látom azt a törekvést, hogy ezen ünnepségek nem annyira a nemzet érdekében, nem annyira a nemzet czéljainak előmozdítására, mint inkább tisztán arra használtatnak fel, hogy palládiumul szolgáljanak a kormánynak, a melyet mi semmi tekintetken sem tudunk támogatni, és a melynek eljárásait fájdalom, mi nem tudjuk helyeselni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A nemzet ünnepélyeit felhasználni tisztán pártpolitikai czélokra és menedéket akarni nyújtani egy kormánynak: már ez is leszállítja azokat arról a magaslatról, a melyre a nemzet a maga szivében emelni akarja. Mutassák meg önök, az egész milléniumi ünnepségek sorozatában, hol és micsoda szerep jut a magyar nemzetnek és a magyar népnek? Testületek, intézmények szerepelnek, de hogy a maguk méltóságához méltóan szerepelnek-e: ítélje meg más. Én azonban nem tatáítam sehol a magyar népet. A magyar népnek tisztán csak ez a 400 iskola szolgál. Ez fog csak annak emléke lenni, hogy reá is gondolt a törvényhozás. Micsoda szegényes és kis gondolat az, hogy ezredéves létünk alkalmából ez a nemzet nem tudott oda emelkedni, hogy a népnek ezer új népiskolát hehezett volna kilátásba. Nem sokkal jobb lett volna-e azok helyett a felesleges és fecsérlő kicsinyes czeremóniák helyett ezer népiskolát és ezer kiskedóvodát állítunk fel az ország külömböző vidékein a milíenium emlékére? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezzel a magyar nép nevelése sokkal jobban lett volna biztosítva, mintha csak 400 iskolát állítunk fel, holott így számtalanok ama községek, a melyek e négyszázon kívül is népiskolák nélkül szűkölködnek. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Mily lélekemelő látvány lett volna, ha Magyarország azt mondotta volna: elhatározzuk, hogy nem lesz Magyarországon község népiskola nélkül. Mindenütt állítunk iskolát, mert a népnek nyújtott műveltség nemcsak keresetképesebbé, hanem harczképesebbé is teszi a népet. Hiszen a tudás, barnulj szűk körben is, fegyverül szolgál a nép kezében; hiszen az iskolázott nemzet fogja a jövőnek diadalait, győzelmeit a a lét küzdelmeiben kivívni. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Nem a ezifra félszeg ünnepségek, hanem a népnevelés határozott felkarolása a törtéuelmí ünnep emlékére lett volna egyik helyes és méltó módja az ünneplésnek. Magyarországnépe azonban az ünnepségek sorozatából minS6