Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-596
596. országos ülés 1896 jenek, mint a hogy bevittek minket a társulásba, arról hallgat a krónika! Az ecsedi láp kanálizáczióját elhatároztuk 5^2 millió költséggel, úgy, hogy a munkálatok mind a 3 vonalon 3 év alatt lesznek elkészítve, és addig az 5V2 millió után kamatot nem fizetünk. Most ismét a Domahidaecsedi vonalat készítik, a többihez hozzá se nyúlnak, ha a három év eltelik nemcsak a vármegye által készített 3—4 százezer forintos kanális költségeit, de az újabb 5 J /2 millió kamatait is fizetni kell, azon birtokok után, a melyeknek se az első, se az újabb kanálizáczió úgy szólván egy garas ára hasznot se hoz. Ez igaztalanság, pedig tulajdonképen haszonarány szerint kellene fizetni. Tessék nekem az egész három vonalat elkészíteni egyszerre, abba megnyugszom, de hogy én fizessek mai jövedelmemből olyan óriási kanálisadót, mely bizonyos ideig egész jövedelmemet elveszi, nagy meggondolatlanság az illetők részéről, és épen azért figyelmeztetem a t. miniszter urat, legyen szíves minisztersége alatt odahatni, hogy a programmok úgy tartassanak, mint a hogy előír ányoztattak, és úgy intézkedjék, hogy egyik fé! se gyarapodjék a másik rovására. Na, de ebből a vizes dologból, azt hiszem, t. ház, elég volt. Most áttérek arra a kérdésre, a melyet a t. ^miniszter úr is szíves volt felölelni, nevezetesen a gyümölcstenyésztés kérdésére. (Halljuk ! Sálijuk!) Nagyon sok ember van úgy itt e házban, mint az országban, a kik a szakkérdéseket vagy oly kérdéseket, a melyek nem végződnek skandalummal, nem is igen szívesen fogadják. De tudom nagyon jól, hogy mi Magyarországon minden iránt érdeklődünk és hogy a földmívelés kérdéséhez mindenki ért. De azért mégis mindenbe stagnálunk és ma sem haladunk úgy gazdaságilag, a hogy kellene, Pl. a gyümölcstenyésztést méltóztatott a miniszter úrnak felkarolni. Én szintén jeleztem már a múlt alkalommal, hogy az az irány, melylyel a gyümölcstenyésztést fejleszteni akarják, 30 esztendő múlva sem hozza meg azt az eredményt, a mit várni lehetne. Miért? Nagyon egyszerű a felelet. Azért nem hozza meg, mert az az irány, az a methódus, a melylyel azt csináják, nem az, mint a melylyel az egész országot elárasztó gyümölestenyésztést lehetne teremteni. Mert pl. itt vannak a gazdasági egyesületek. Vinczellériskolák meg vannak bízva azzal, hogy a faiskolákban a gyümölcsfa-csemetéket neveljék. Hát ezek azon kezdik a dolgot, hogy először is nem azt a 3—4 fajt nevelik, a mely 3—4 faj ezen faiskolák rayon-jába tartoznék, és a mit nekik nagyban kellene szaporítani, úgy hogy ott tulajdonképen mást ne is lehessen kapni, mint ezt a 3—4 fajt: (Helyeslés KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXII. KÖTET. '. április 8-án, szerdáit. Q balfelől) mert hiszen az illető magánember a saját faiskolájában tarthat, nevelhet 100—150 fajtát, de ezen faiskolákban az eladásra szánt gyümölcsfákból ne is kaphasson mást, mint azt a* 3—4 fajt. De még ez esetben is, hogy méltóztatik azt képzelni, hogy 25—30 krt adjon az a szegény ember egy^ fáért, a miről tudjuk nagyon jól, hogy ha 100 fát elültet a szabadba, abból a Í00 fából akkor, mikor a termésre kerül a sor, alig lesz már 30 darab. Holott ha a t. miniszter úr azt az egyszerű methódust követné, melyet most pár év óta én is követek. Mikor az első gyümölcsöst csináltam én is faiskolákból vettem a csemetéket, nagyon sok pénzt kellett fákért kiadnom, míg most ugyanolyan terület alig keríil pár száz forintomba. Nevezetesen úgy járok el, hogy vagy elvetem a vadalmavagy körtemagot, de miután ez mégis hosszadalmas, meghozatom a három'esztendóYvadonczot, a melynek kerül nekem 16 frtba, azt elültetem és mikor két esztendőre reá megfogamzott és szépen megerősödött, — megjegyzendő, hogy a vadoncz sokkal hamarább is fogamzik meg, mint a nemesített, -- akkor adok embereimnek 2—3 faj alma- vagy körtegalyat és azt mondom nekik: oltsák be a vadonczokba, a melyek azután így szépen fejlődnek. Ha kivesz egyik vagy másik, azt pótolom és beleültetek helyette mást. És így az egész eljárás nem kerül többe 300 írtnál. Méltóztassék ezt a t, miniszter úr is megpróbálni. Adjon a beregi gazdasági egyleteknek tíz esztendőre 1000 forintot és tíz esztendő múlva magmutatjuk, a legszebb gyümölcsfákkal fogjuk elárasztani a beszkidi hegyektől a Tiszáig az egész vármegye területét és mindez az egész nem kerül 10.000 forintba. Méltóztassék elhinni, hogy 100,000 forinttal az országban oly szép eredményt fog elérni, a mit a mostani methódussal két millióval sem fog elérni. De még attól ia sok függ, hogy hol mit kell produkálni. Például ott Máramarosban a hegyek közt, a hol bármiféle [nemes almafát ültessen is el az ember, annak a gyümölcse mindig savanyú lesz, ott nem igen kell válogatni, hogy miféle almafát ültessenek el, ott ssvanyú alma fog teremni mindig, és megveszik azt a külföldi kereskedők csak azért, hogy bort csináljanak belőle. De nálunk, a honnan az oroszországi és lengyelországi piaczokra kerül a gyümölcstermésünk, nemesebb fajta gyümölcsfák ültetésével új jövedelmi forrásokat lehetne találnunk, nálunk tehát arra kellene törekedni, hogy kivälú 3—4 legszebb és legjobb gyümölcsfaj terjesztessék el. Azért higyje el a miniszter úr, hogy azzal a politikával, a mit eddig folytattak, nem lehet eredményt elérni. Micsoda gyönyörűség az nekem, ä