Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-596
59t. országos ülés 18ÍW5. április 8-án, seerdán. 1 delmeskedtem s az volt a szerencsém, hogy a gyümölcsösöm ma is megvan, (Helyeslés bal- és szélsőbalon.) Ilyen köríílmények közt hogyan tudjam én azt a szegény embert arra kapaczitálni, hogy ültessen gyümölcsfákat, — a mi közgazdaságilag is fontos dolog, mert a gyümölcsösök mindnyájunk vagyonát emelik és jövedelmeinket szaporítják, — mi jogon tehetik ezt a minisztérium szakközegei, hogy kisajátítás nélkül, derííre-borúra ilyen nagy károkat okoznak az egyes emberek vagyonában? (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) A másik eset, ezt már egyszer elmondottam a miniszter úrnak, hogy ott a Duna mellett, a Duna szigetén azok a szakértők neki mentek és kivágatták a saját embereimmel a saját erdőmet, s oda rakattak vagy 20 öl szélességben az egész vonalon végig kövekből egy országutat. Hát hogyan lehetséges az, hogy az én fáimat mir-nix dir-nix levágatják, s követ raknak a helyébe? Tudom, hogy ha úgy tetszik, az ál Iámnak joga van akár az országház kellő közepét kisajátítani, azon vasútat építtetni vagy a Dunát ide vezettetni; hanem azt mégsem hallottam soha, hogy valakinek joga volna a más vagyonában dúskálkodni, a fölött rendelkezni s azt úgy elfoglalni, hogy mai napig egy krajczár kártalanítást se adjon érte. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én nem akarok ezzel a vizes dolgokkal tovább foglalkozni, már azért sem, mert a miniszter úr szíves volt a törvény revízióját megígérni, és magam is nagyon éber figyelemmel fogom kísérni, hogy a törvénykönyvbe ilyen abszurdumok jövőre lehetőleg ne kérőijének. A másik, a mit a t. miniszter úr megígért, s a mit szintén évek óta sürgetünk: a kormánybiztosi intézmény megszüntetése. E tekintetben is helyeslem a t. miniszter úr beszédét, kivévén azt a részét, mely szerint csak ott hagyja meg, a hol az érdekeltek maguk kérnek kormánybiztost. Ez oly tág mező, hogy akkor nemcsak beszüntetve nem lesz, hanem azon veszszük észre magunkat, hogy az egész vonalon újra meglesz ez az intézmény, mint a filloxera. Mert a mikor azt látjuk, hogy a hatalomnak minden vármegyében megvannak a maga biztos emberei nem csak választásoknál, de minden téren, a hol a főispánok mesterségesen uralkodnak minden térren s csak még az a csoda, hogy a kéményekbe is nem másznak, hogy ott is elfoglalják helyöket, mert oly helyet vagy ügyet nem tudok, a melybe a főispán orra vagy keze benne nem lett volna, akár volt az illetőnek vagyona a társulatban, akár nem, praxisból mondhatom, hogy a t. miniszter úr minden törvényhatóságban megszavaztathatja a kormánybiztosi intézményt még ott is, a hol víz sincs. Én nem ezt akarom; hanem ha már meg méltóztatott ígérni, méltóztassék ragaszkodni a törvényhez, mely világosan megjelöli, hogy csak oly helyeken alkalmazandó, a hol másképen intézkedni egyáltalában nem lehet, de ez azután adatokkal legyen igazolva, mert minálunk is azt mondották, hogy már nem lehetett velünk boldogulni, pedig lehetett volna velünk boldogulni, de nem abban az irányban, a mit előre láttunk, hogy a kanalizáczióra előirányoztatott 1,200.000 forint költség, de a hogy a miniszteri szakértők dolgoznak, nem dupla, hanem tripla krétával, lesz belőle vagy 3 1 / 2 m ^~ lió, de ez sem lesz elég. És belevertek oly koldusságba, hogy unokáink sem, — a mieink ugyan nem, mert nekünk ott akkor nem lesz birtokunk, — de az illetők, a kik majd birtokainkat megveszik, azok unokái is alig fognak megszabadulni tőle. Mert tessék elhinni, én az autonómiát egészen máskép fogom fel, mint a hogy eddig a minisztériumban értelmezték. Mert az, a mit a társulatok Magyarországon élveznek minden más, csak nem autonómia, mert az lehet a könyvek boritékára kiirt »kopirkönyv» vagy napló, de belseje tartalmaz mindent, csak azt nem a mi az autonómiára emlékeztet. (Úgy van a haloldalon.) Hogy ha akarja a minisztérium, reám diktálja, akár kell valami nekem és a társalatnak, akár nem, és nem ér semmit, ha a közgyűlés egyhangúlag visszautasít valami követelést hatszor; hetedszer mégis a minisztérium akaratának kell létesülni. Nem atyáskodás ez t. miniszter úr, hanem basáskodás. Beregmegyében a társulat felírt annyiszor egyes esetekben 1,200.000 frt helyett elköltöttek 3,200.000 frtot és még ma sincs vége a a munkának. A társulat sohasem kötelezhető másra, mint arra, hogy betartsa a miniszter úr által jóváhagyott tervezetet és ^költségvetést, azok a munkálatok úgy tekintessenek, a mint az meg volt állapítva. Hogy lehet az, t. miniszter úr, hogy azt a költségvetést és a munkálatokat is a t. minisztérium hagyta helybe, hogy 1,200.000 frtba kerííí és a vége 3 x /2 millió, és a mellett a munkálat nem kész? Ez csak úgy állhat elő, hogy az illető szakközegek, kiknek mindig hajlama van más zsebében vájkálni és másnak kon tójára rendelkezni, a törvényt úgy magyarázzák, a hogy nekik tetszik. Oly intézkedéseket tesznek, melyek közromlást idéznek elő. Itt van például a mi esetünk. Nem vagyunk másra kötelezhetők, mint legfölebb arra, hogy azon fővonalakon a főcsatornákat létesítsük, mely fővonalakban az utolsó, minden földbirtokos, ha tetszik neki, saját rezsijére a kanálist
