Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-582

582. országos ülés 1896. márczins 12-én, csütörtökön. l'fi hogy egészen röviden megokoljam ezen kijelentésemnek jogosultságát (Halljuk .'[Halljuk !) Szükségesnek tartom ezt annál inkább, mert azon magatartás után, melyet a t. miniszter úr ezen ügyben tanúsított, Zsitvay úr azon meggyőződésre jöhet, hogy ö e tekintetben továbbra is ép úgy garázdálkodhatik a budapesti törvényszéknél és tán még további kitüntetésekben fog e mellett részesülni. Elnök: (Csenget.) T. ház! A bírálat minden közhatóság fölött a ház jogai közé tartozik, de a garázdálkodás kifejezés nem parlamentáris. Mindent el lehet mondani parlamentaris kifejezéssel, erre figyelmeztetem a képviselő urat. (Helyeslés jobbfelől.) Bolgár Ferencz: Szükségesnek tartom, t. ház, felszólalni, mert azon vádak, melyek Zsitvay úr ellen a sajtóban és itt a házban emeltettek és a melyekről a t. minisztar úrnak is tudomása volt, ép oda irányultak, hogy Zsitvay úrban nincs meg a képesség, hogy a tárgyalásokat pártatlanul vezesse, állásának méltóságát megóvja és tudjon attól tartózkodni, hogy hivatalos állásával vissza ne éljen. Nem akarok azzal foglalkozni, hogy mások e téren miféle tapasztalatokat tettek, köztudomásúak ezek és Ugron Gábor t. képviselőtársam tegnap a miniszter urnak Zsitvay úr mulasztásairól és visszaéléseiről egész bokrétát kötött. Eemélem is, hogy azok után, miket Ugron Gábor képviselőtársam tegnap itt Zsitvay úr ellen felhozott és a mely dolgok nemcsak azon módszerre vonatkoznak, melyet ő a tárgyalások vezetésénél használni szokott, a t. miniszter úr már rendelkezett, hogy Zsitvay úr ellen a vizsgálat megindíttassék. Nem akarok itt arról a botrányos eljárásról szólani, melyet Zsitvay elnök az Ábrányi féle pör alkalmával folytatott. Hiszen Issekutz képviselőtársam akkor ezt a képviselőházban felhozta, a miniszter úr tudomásul vette, vizsgálatot is indított és Zsitvay urat elő is léptette, (Derültség halfelcl.) Én csak arról akarok beszélni, a mi velem történt. (Halljuk! Halljuk! halfelöl.) Tudja a t. ház, hogy nem tartozom azok közé, a kik skandalumokat szeretnek inszczenálni, de hogy ezen dolgot felhozzam, ezzel önmagamnak tartozom, mert tekintve, hogy én a birói teremben lettem inzultálva, hogy én a bíróság elnöke által inzultáltattam, nekem más módom az elégtételre nincsen, mint azt a tényt itten nyilvánosan a falra szegezni és (Élénk helyeslés a bal- és szélső'baloldalon) elmondani, hogy van a magyar bírói karnak egy tagja, a ki bírói sérthetetlensége mögé elbújva, tisztességes embereket, akik a törvény által kényszerítve, előtte a bíróság termeiben megjelenni kötelesek, inzultálni merészkedik. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, körülbelül két esztendő előtt itt a házban egy ügyben — hogy miféle ügy volt, nem tartozik ide — felszólaltam. Később két képviselőtársam ellen sajtóper indíttatott meg s azok perük érdekében szükségesnek látták felszólalásom egyik momentumát felhasználni s engem a büntető bírósághoz mint tanút megidéztetni. Hogy én oda szívesen nem mentem, arról a t. ház meg lehet győződve, mert sokkal fontosabb dolgaim vannak, mint hogy ott reggeltől estig üldögéljek és csakis, mert a törvény követelte, mentem el oda, (HaUjuk! Halljuk !) Hozzáteszem azt is, hogy mikor ott megjelentem, gondoltam ugyan, hogy körülbelül miért ezitáltattam be, de nem tudtam, hogy melyik oldalról, a vádló vagy a vádlott részérő], és két képviselőtársammal, akik ellen a per folyt, sem előbb, sem utóbb, a kérdésről egyáltalán egy szót sem szólottam, Hozzáteszem, t- ház, hogy nem szokásom hazudni és henczegni és meg tudom bírálni az eskü súlyát is. Mégis, midőn a tárgyalási teremben a bíróság előtt megjelentem, mindjárt észrevettem, hogy az elnök egy bizonyos animózítással viseltetik irántam, de hát nincsen kifogásom ellene; eleinte minden korrektül ment, míg az elnök úr egyszerre csak politizálni kezdve, velem az egyházpolitikáról kezdett beszélni, engem faggatni, hogy miféle nézeteim vannak, lehetségesnek tartom-e én ezt vagy azt, lelkesíílök-e a kormány egyházpolitikájáért, vagy nem? (Derültség balfelölj Kratjsik Ferencz: Nem ide való! (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon; Nem volt odavaló ! Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Krajtsik Ferencz: Nem ide való! Privát dolgokat ne méltóztassék itt szellőztetni! (Mozgás és ellenmondások a bal- és sstélsö baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, ne szakítsák félbe a szónokot! Bolgár Ferencz: Hogy idevaló-e vagy nem, arról ne beszéljünk, de azt tudom, hogy nem a bírói székbe való! (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) De hát nem erről akarok beszélni és csak hangsúlyozom, hogy azt a benyomást nyertem az egészből és azt hiszem, a többi jelenvoltak is láthatták, hogy az elnök urnak semmiképen sem tetszett az én vallomásom. Elkezdett roppantul idegeskedni, nekem feltűnt az, hogy olyan kérdéseket tett, a melyeknek czélja az volt, hogy adandó feleletemmel ellensúlyozzam azt, amit ezelőtt mondtam, bár nagy súlya azoknak, a miket ott mondtam, a vádlottak ügyére vonatkozólag, néze-