Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

88 581. országos ülés 1896. niárczius 11-én, szerdán. előbb kedvező elintézést nyerjenek? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Lukács László pénzügyminiszter: Méltóztassék megengedni, hogy Hegedűs Károly képviselő úrnak interpellácziójára röviden válaszolhassak. A t. képviselő úr szíves volt említeni, hogy az általa felemlített ügyben többrendbeli kérvény adatott be a pénzügyminisztériumhoz. Megvallom, nem ismerem az ügyet, e kérvényekkel még nem foglalkoztam, azonban kijelenthetem, hogy igenis kész vagyok a beadott kérvényt a legbehatóbb megbírálás tárgyává tenni, és a mennyiben a fennálló törvények és szabályok értelmében a kérés teljesíthető, hajlandó vagyok azt teljesíteni. A mennyiben tehát az igen t. képviselő úr ezen válaszomba belenyugodni méltóztatnék, kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Hegedűs Károly: T. ház ! Én. bízva az igen t. miniszter úr Ígéretében, mivel kilátásba helyezte, hogy az általam kórt elintéztetett minél rövidebb idő alatt eszközöltetni fogj laszt köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul veszi. Schóber Ernő jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos : T. képviselőház ! Á küszöbön álló nagy nemzeti ünnepélyekre egyáltalán senkinek sincs kedve és óhajtása disszonáns hangokat keverni, mert azon meggyőződésben vagyunk mindannyian, ha az ünnepélyek egyik másik részletére nézve talán nézeteltérés is van köztünk és a t. kormány között, a mely azt rendezi, mégis elismerjük annak nagy hordertjét, hogy az egész nemzet lehetőleg egy érzéssel, egy gondolattal, egy lélekkel vegyen részt ez ünnepélyekben. Akárki rendezné ezeket, oly rendezést, a mely mindenkinek a kívánságát és nézeteit kielégítse, el sem képzelhetni. Az egyéni vélemények oly külömbözők, hogy e tekintetben, ismétlem, némi belátással és némi elnézéssel lennünk kell. De ennek meg van a határa. Ez ünnepélyek sorozatából szándékosan kihagyni minden oly mozzanatot, a mely a nemzet történelmi múltjára, önállóságára, ezredéves alkotmányos életére bír vonatkozással, ez oly eljárás, a melyet előzetesen is a legnagyobb mértékben el kell ítélnem, és melyre nézve a t. kormányhoz azon kéréssel kell fordulnom, hogy még most is a tapasztalt hiányokat, a mennyire csak lehet, pótolja és e tekintetben a szükséges lépéseket megtegye, ügy látszik — s bizonyos tekintetben jogosultsággal is bír ez, — hogy egyik kiemelkedő momentuma lesz az ünnepélyeknek az a hódoló felvonulás, a melybe a nemzetnek összes rétegei belevitetnek, hogy a magyar nemzetnek a dinasztia iránti hűségét tolmácsolják. Ezt, t. ház, a magyar nemzet bizonyára e hódoló és tisztelgő felvonulás nélkül is szívének belsejéből érzi, mert ahhoz nem kell semmi tüntetés, hogy kifejezést nyerjen a nemzetnek százados ragaszkodása a dinasztiához, különösen pedig a most uralkodó alkotmányos fejedelemhez, a kit minden lépésénél a nemzet az ő hűségének és szeretetének jeleivel vesz körül. (JJgy van!) Nagyon helyes tehát, ha a külföld fejedelmeit is a t. ház meghívja, hogy lássák, a Habsburgoknak a trónja milyen szilárdan áll Magyarországon. De én azt hiszem, hogy kizárólag ennek a látványosságát feltárni az idegen fejedelmek és nemzetek előtt s egyúttal meg nem ragadni az alkalmat arra is, hogy hasonló erővel és hasonló méltósággal emelkedjék ki az ünnepélyeknek egy, másik ilyen mozzanata, a mely a nemzetnek önállóságát, alkotmányos múltját, ezredéves önálló életét tüntesse ki ; ez határozottan vétek a magyar nemzet történelme és joga ellen. (Úgy van! a szélső halóidalon.) Pedig én úgy látom, hogy a t. kormány ez ünnep programmjából szándékosan kiküszöböl minden oly vonatkozást és kimagasló mozzanatot, a mely az ünnepélyeknek ezen jellegét domborítaná ki. Eddig tervbe volt véve, t. képviselőház, az a nagy alkotmányos gyűlés is, a melyen az ország törvényhozása fejedelmével közösen lett volna hivatva az új parlamentet megnyitni. Ennek jelentőséget és súlyt az adott volna, hogy a mint a menet elvonul, hogy hódolatát királya iránt kifejezze, épen úgy a király megtiszteli az önállóságában ezredévet élt nemzetet, midőn törvényhozásának termébe elmegy (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) és viszont ő is kifejezi azon nemzetnek önállósága és alkotmányossága iránti hódolatát. (Élénk helyeslés és tetszés a széhö baloldalon.) Ez lett volna méltó pendant-ja azoa felvonulásnak, a melyet nagyon helyesen kezdeményeztek, de a melynek, ismétlem, a mérleg másik oldalára eső részét, azt, mely a koronának a nemzettel való együttérzését manifesztálja, teljesen elejtik. De, t. ház, még egy momentuma lett volna ennek az ünnepélynek, a melyből ezen nemzeti momentum önállóságunknak, szabadságunknak, és dicsőségünknek e reflexiója kitűnt volna, és ez az a nagy történeti díszmenet, a mely ezen ünnepélynek kimagasló pontjaként lett a közvélemény előtt feltárva. Nekem, t. ház, a Vágóféle díszmenet nemcsak azért tetszik, mert ez látványosságnak is igazán gyönyörködtető és felemelő ünnepély lenne s mert épen a külföldi közönséget fényével, pompájával és egyúttal históriai multunknak vázolásával is figyel-