Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-581
84 581, országos ülés 1896. márczíus 11 én, szerdán. zem: hogyan történhetik az, hogy egyes járásbíróságok hivatalhelyiségei még oly községekben is bérházakban tartatnak, a hol magának az államkincstárnak vannak elégséges számú és erre a ezélra könnyen berendezhető és felhasználható saját épületei, még pedig üres^ épületei. Ilyen eset fordult elő csak nem rég O-Gyallán is, a hol az államkincstár ezelőtt körülbelül 25 évvel rakásszámra emeltette nagy költséggel a honvédség elhelyezésére szükségelt épületeket. Nem tudom mi okból, talán mert a község képes nem volt a tiszt urak és a legénység kellő szórakoztatására alkalmas társas életet minden irányban biztosítani, pár évvel ezelőtt az jutott hirtelen eszébe az intéző köröknek, hogy a honvédséget onnét elköltöztessék. A honvédség oda is hagyta a községet s a nagy költséggel emelt épületek üresen maradtak. Ezek a;; üresen maradt épületek végre mostanában — természetesen olesó áron — a kincstár által egy tömegben eladattak, a nélkül, hogy az igazságügyi kormány ezen épületek valamelyikének járásbírósági hivatalos helyiségül való kiszemelésére, megtartására ügyelt volna. Az adózó közönség, a mely ilyeneket lát, meg nem foghatja, hogy az állam vagyonával való gazdálkodásnak miféle neme lehet az, a midőn azt tapasztalja, hogy a kormányszerkezet egyik orgánumának a feje valamely községben drágán fizetett haszonbéres hivatali helyiségeket tart s szemet huny ama körülmény előtt, hogy az államnak ugyanabban a községben, ugyanarra a ezélra teljesen alkalmas saját épületei vannak, sőt közönyösen nézi, hogy ezek az épületek el is adattassanak. Arról szó sem lehet, hogy az eladott épületek egyike vagy másika a járásbíróság elhelyezésére ne lett volna teljesen alkalmas. Akadályként az a költség, hogy az eladott épületek többnyire a falu szélén vannak, egy kétezer lakossal alig bíró községnél nem jöhetett komoly figyelembe. Föl kell hát tennem, hogy a t. miniszter úr nem bírt hivatalos tudomással a kérdéses épületek létezése s azok eladásának szándéka felől; de ez egygyel több ok arra nézve, hogy az igazságügyi kormány jövőre a járásbírósági székhelyeken levő állami épületeket evidencziában tartassa s gondoskodjék róla, hogy a kincstárnak azokra vonatkozó esetleges eladási szándéka az ő tudomása nélkül ne maradhasson. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Meskó László! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Még interpellácdók is vannak!) Elnök: Még fél kettő nincsen. Azt hiszem, legalább egy szónok még beszélhet. (Halljukl Halljuk !) Meskó László: T. ház! Számolva az idő előrehaladottságával, a t. ház engedelmével csak néhány rövid észrevételt leszek bátor tenni igazságügyünk némely mozzanatára. (Halljuk! Halljuk !) A t. igazságügyminiszter úr a valóságos ós tényleges helyzetnek megfelelően utalt arra, hogy elsőbiróságaink, — különösen törvényszékeink, a legutóbbi időben mennyire túl vannak halmozva munkával, a reformmüveknek minden terhe a megvalósítás terén épen ő reájuk esik. Én, t, ház, ezt az észrevételt teljesen elfogadom és aláírom. Ez alatt azonban nem értem és sajnálatos körülménynek tartom azon újabb jelenségeket, melyek a t. miniszter úrnak működése alatt és óta nyilvánultak, hogy az elsőfolyaínodású bíróságokat, különösen azoknak elnökeit az újabb időben ismét túlhalmozták statisztikai kimutatások készítésével, melyek bizonyos átlapozási rendszernek vannak hivatva alapul szolgálni. Emlékszem t. ház, hogy egy időben Vesztet Imre t. képviselőtársam a fiókból húzott ki egy igen hosszú kimutatást annak igazolásául, bugyim mindent követelnek az elnököktől. Ha most még újabbban Veszter képviselő úr megint öszszeragasztani próbálná a kimutatásoknak azt a sokaságát, hát azok a fiókok, melyek most használatban vannak a t. házban, nagyon elégteleneknek bizonyulnának mindazon kimutatások befogadására, melyeket a miniszter úr legújabban az elnököktől kíván. (Úgy van! Tetszés balfelöl.) Én sajnálatosnak tartom, hogy ezen statisztikai kimutatások kívánásában rendszer nem sok van, sőt a legnagyobb rendszertelenség van. Utasítást kapnak a/, elnökök, hogy gyűjtsenek adatokat bizonyos irányban s mikor ezeket az adatokat be kellett szolgáltatniuk, akkor ellenkező utasítást kaptak és annak nem tudtak megfelelni. Helytelennek tartom, hogy pl. az elnöki irodának átalányáról, a mely végtére nem nagy összeg, legúj-ibban 22 mintaszerinti kimutatást kell az elnöknek beszolgáltatnia. (Mosgás balfelöl.) Helytelennek tartom, ha valamely bíróság porzót, tentát, spárgát nagyobb mértékben fogyaszt, mint amennyit itt fent a minisztériumban megengednek, akkor egy, két, sőt három embernek kell töltenie az időt a hosszas jelentésekkel, a melyeknek nincs más tárgya, mint az, hogy miért fogyaszt az a bíróság ennyi vagy annyi tentát vagy porzót. (Derültség a szélső balon.) Én ebben a bürokratikus rendszer elfajulását látom és épen ezen túlterhelésére nézve az elnököknek és alsóbbfokú bíróságoknak azt tartanám ajánlatosnak, ha a miniszter úr ezen rendszer folytatásával jövőre felhagyna.
