Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-581
5S1. országos ülés 1806. márczins 11-én, szerdán. 7S ne legyen : egy minden tekintetben distinguált, tisztességes, igen kiváló, jóravaló bírót és igen jeles törvényszéki elnököt. De ez a Nagy Ödön véletlenül elnöke a kereskedelmi és váltótörvényszéknek. Nos, ez a váltótörvényszéki elnök ma is nyakig úszik a restancziákbau. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Dehogy! Polónyi Géza: Mái igen; mert én a t. miniszter úrnak megmutatom a pereket, a hol egy év óta becsomagzott perbeu máig sincs határozat, már pedig engedje meg a t. miniszter úr, hogy ez talán mégis egy kis restanczia. (Derültség bálfelől.) Mert hát ha t. miniszter úr meg van elégedve avval, hogy három esztendős csődperek vannak az első bíróságnál, akkor persze restanczia nincs, mert ez relatív fogalom. A t. miniszter úr jól érzi magát, hogyha tíz esztendő múlva ítélnek is egy perben, de a szegény fiskálisok (Élénk derültség jobbfelöl és felkiáltások: SzegényJ) és felek nem győznek szaladgálni. Hát a gazdag fiskálisok,... én szívesen kiegyezem. (Élénk derültség. Felkiáltások jobb felöl: Elhiszszük !) De hát maradjunk a thémánál. A szegény miniszter urakat vagyunk kénytelenek zaklatni ily alkalmakkor. T. képviselőház! Én azt állítom, hogy nyakig úszik a munkában, hát ne mondjuk, hogy restancziában. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Az lehet! Polónyi, Géza : No, ha jobban tetszik így, hát legyen. Ő azt nagyon jól tudja, hogy' ha a börzebíróság kompetencziáját megszorítják, az 8 kompetencziája megszaporodik. Ez már természetes dolog, mert ha a kereskedelmi pereket elvonjuk a börzétől, mennek a kereskedelmi törvényszékhez. No már, t, képviselőház, valamivel alkalmasabb eml ert nem tudott magának kiszemelni a miniszter úr erre a misszióra? Hiszen ez a baj, t. képviselőház. Azt mondja a miniszter úr, igaz-e, hogy törekesznek a törvény által szabott kompetencziát kiterjeszteni. Dehogy igyekeznek! Elég nekik az, a mi a törvényben van, csak olyan bíróságok kellenek hozzá, mint Nagy Ödön törvényszéki elnök úr is és mint a királyi tábla és a kúriának börzereferensei, a kikről tegnap e helyről Olay Lajos t. képviselőtársam is megemlékezett; most a börzebírák kitudják maguknak járni, hogy soron ki» vííl melyik bíró menjen a kúriára. Azok a bírák, a kik tágítják a börze hatáskörét, azok uralkodnak a kereskedelmi szenátusban. Azt mondja a miniszter úr, hogy az az általa megintett törvényszéki elnök még jelentést is tett. Jelentésében, igaz, referált arról is, hogy jelen volt a tanácskozásoknál és meggyőződött arról, hogy bizony ott komplikáltabb kérdésekben nem tudnak dűlőre jutni, s olyankor a titkár jogtudományát veszik elő, a ki azután kisegíti a börzét. Teljesen igazat mondott a t. miniszter úr, azzal a különbséggel, illetőleg azzal a fokozással, hogy ott az egész kupaktanácsban egyetlen jogtudó ember a tőzsde titkár s igy természetes, az olyan kiváló ember, mint a jelenlegi titkár, Félegyházi, dominálja az egész börzét. Nem én mondom ezt egyedül, kérdezze meg a miniszter úr elődjét, Fabiny volt igazságügyminiszter urat — nem tudom hol van — 8 is belátta, hogy a börzén legalább a vezetésre jogértő bírót alkalmazni szükséges, legalább az ily irányban való reformot ő is megígérte. Ha e mellett méltóztatik figyelembe venni azt, hogy ennél a börzénél az illetékességet úgy is kijátszszák, hogy nem szerződést kötnek, nem bilaterális, mindkét fél által aláirt okirattal, hanem egyszerű kötlevélben kötik ki a börzebíróságot, a mely kötlevél néha még kelettel sincsen ellátva, és van egy kúria, királyi tábla, a mely megengedhetővé teszi, — ezt a jogász emberek bírálják meg — hogy a börze kompetencziája kérdésében eskü által való bizonyításnak is helyt adnak arra nézve, hogy illetékes-e a börzebíróság vagy sem. Hja hallatlan, botrányos börzebirósági instituezió nincs sehol a világon, csak nálunk, a hol annak egész statútuma törvényen kívül áll. Midőn, t. ház, fel van vetve egész Európában a kötlevélkényszer kérdése, midőn fel van vetve az állami felügyeletnek érvényesülése, mert mennél fontosabb instituezió a börze, annál inkább kell az állami felügyeletnek ott tökéletesen érvényesülnie: akkor ma nálunk a kereskedelmi miniszter úrnak egyszerűen egy biztosa ül ott, a kinek semmi hatásköre nincs, csak legfeljebb az esküt veszi ki a felektől. Ez az intézmény, a hol nemcsak a játékszenvedély pusztít, a mely a legrövidebb időben, méltóztassanak visszaemlékezni, Konstantinápolytól, a kelet kapujától, kezdve még Budapesten sem állapodott meg, s itt kétszer is rombolást vitt véghez, megkövetelve pártkülönbség nélkül a maga áldozatait, megkövetelve a becsületes munkával szerzett vagyonnak játék útján való elkótyavetyélését, mert ki ne tudná, hogy ezen a börzén itt Budapesten csak a szabadelvű párt táborából egy pár százezer forint párolgott el börzedifferencziák révén a legutóbbi időben: mi szüksége van ott egy államnak arra, hogy ily intézményt minden ellenőrzés, a bírói függetlenségben rejlő minden garanczia nélkül tartson fenn, midőn a mellett, hogy az a vagyont veszélyezteti, még az erkölcsökre nézve is veszélyes? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a t. miniszter úr ezek után sem látja
