Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-581
n 581. országos ülés 1896. márczíus 11-én, szerdán. van, minden járáshíróság területén egy közjegyzői állást szervezni. Ez irányban a tárgyalások megindultak, a munkálatokat az illető szakközegekkel, a táblákkal közölten!, s a mint azok leérkeznek, (Zaj. Elnök csenget.) a képviselő úr által előhozott ezen közjegyzői állás szervezése, vagy megváltoztatása tekintetében az előadottakat figyelembe fogom venni, és a körülményekhez képest a kifejlendők alapján a nagy közönség érdekének, ég egyedül annak megfelelőleg intézkedni fogok. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy a tételt elfogadni méltÓ7ta8aék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván Polónyi Géza t. képviselő úr zárszó jogával élni ? Polónyi Géza: Igen! T. képviselőház! Kegyes engedelmükkel igyekezni fogok a szőnyegen levő nagyobb igazságügyi kérdésekhez megfelelő tárgyilagossággal hozzászólani és igyekezni fogok, különösen a börze-bíróság kérdésében a t. miniszter urat meggyőzni arról, hogy álláspontja vagy félreértésen alapúi, vagy — meggyőződégem szerint — téves. Már most, t. képviselőház, hogy sorrendben válaszolhassak a t. miniszter úrnak, első sorban egy dolgot kell megjegyeznem az itt napirenden volt törvényszéki elnöki kérdésben. A t. miniszter úr előtt nem lehet titok, hogy akkor, a midőn Zsitvay Leó kineveztetett törvényszéki elnöknek, -és dolga itt a parlamentben tárgyaltatott, a megütközés, a megbotránkozás az elnök úrnak eljárása felett nem csak egy oldalon nyilvánult, hanem pártkülönbség nélkül osztotta azt a ház úgy ideben, mint a folyosón. Volt itt egy bizonyos közbeszólás is, mely talán félreértésre adott okot. Nem tudom ki szólt közbe, mintha Ígéret tétetett volna, hogy az illető nem fog kineveztetni; de ez a közbeszólás nem a miniszter úrra vonatkozott. Vonatkozott az arra, hogy — hivatkozhatom élő férfiakra, a kiket azonban nem fogok megnevezni, mert nincs hozzá jogom, de tudjuk mindnyájan, hogy mikor a parlamentben ez a dolog tárgyaltatott, a támadásoknak aktákkal való igazolása a bírói tekintély megóvásának éidekében azért maradt el, inert nagyon rövid idő alatt, egy pár perez alatt, nagyon illetékes helyről azt a megnyugtató felvilágosítást kaptuk, hogy ne folytassak ezt a dolgot, a melyiyel a bíróság tekintélyének ártanánk mert ez az ember onnét úgy is el fog távolíttatni. Hát, t. ház, ez, a dolog komoly oldalról történt; ez, nem csak a mi impressziónk volt, hanem tény. Ha már most daczára ily tényeknek, az az úri ember, akire aktaszertíleg más dolgok is beigazoltattak, nem mellőztetik, hanem még promoveáltatik és elnökrangra emeltetik: akkor ne méltóztassék azon csodálkozni, t. ház, és különösen ne csodálkozzék a t. miniszter úr, ha ezen kérdésben a susezeptibilitásnak bizonyos fokával találkozik, és ha olyan módon tárgyaltatik ez a kérdés, a mely a bírói függetlenségnek semmi esetre sem válik hasznára. Mert én vagyok a legelső, aki osztom azon felfogást, hogy a bíróságok élén álló egyének személyi dolgai, a mennyire csak lehet, ne képezzék nyilvános kritika tárgyát, mert ez feltétlenül visszahat azoknak az egyéni tevékenységére, és magának az igazságszolgáltatásnak is megbízható voltára. Hanem azután ilyen kinevezési tényekkel a közvélyeményt, a mely így volt informálva, nem szabad provokálni, és a ki provokálja, mint a t. miniszter úr, az nézetem szerint hibás, ha ezt tette. Már most, t. ház, a magam részéről fontosnak tartom, hogy első sorban benyújtott határozati javaslatomat röviden a t. képviselőháznak szíves figyelmébe ajánljam. Ozélom semmi más, mint az, hogy a házassági jog terén minden törvénytelen állapot kiküszöböltessék. Hát, t. ház, mit mondok én? (Halljuk! Halljuk.') Állítom a következőt. Az 1869: IV. tea. 21. §-a szószerint rendeli a következőket'. »A törvényben meghatározott bíróságokat megszűntetni, vagy azokon kívül más bíróságokat bármi szín és czím alatt felállítani s a bíróságoknak a törvényben megállapított illetőségén vagy kerületén, úgyszintén a bírák számán a törvényhozás xitján kívül változtatni nem szabad.« Ez egy világos tiltó törvény. Már most én applikálom az adott esetre. Miről van szó? Azt mondja a t. miniszter úr, hogy neki joga volt rendelettel kimondani, hogy a vegyes házasságbeli és tisztán egyfelekezetinek közölt lefolyt köteléki perekre is a házassági jogról szóló törvény életbelépte után azon törvényszékek legyenek illetékesek, a melyek illetékesek a külön ben azelőtt előttük folyt 36. §. szerinti eljárásra. Hát, t. ház, világosítsuk fel ezt egy kissé. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem mondtam én ezt! Polónyi Géza: Hát mit mondott? Hát, akkor nem tudom, mit mondott, ha ezt sem mondta! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Azt nem, a mit a képviselő úr mond. Ilyen boloud"t nem mondtam ! Polónyi Géza: Engedelmet kérek, a mit én mondón, az az, hogy a t, miniszter úr t >ak nem volt joga rendelettel kimondani azt, hogy a szentszékek előtt folyamatban volt perek X vagy Y törvényszékhez tétessenek át, mint illetékes bírósághoz. Erdély Sándor igazságügyminiszter: És ezt nem is mondtam. Semmi rendeletben! Polónyi Géza: A végrehajtási rendeletben.
