Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-580

52 580. országos ülés 1896. márczins 10-én, kedden. magyarázott, hogy a miniszter úr a kúria által talán pár hónap múlva más döntvényt fog hozatni. (Nagy zaj jdbbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Hogy a t. miniszter úr milyen dipJomacziával és milyen nyíitan fejezte ki azt ott, hát én nem voltam ott, de az tény, hogy minden szabadelvfípárti képviselő úgy gondolkozott, a mint én mondottam, (Ellentmondás jobbfelől.) mert én ezt nem az újjamból szoptam, hanem épen a fölháborodott szabadelvfípárti képviselő uraktól tudom. (Felkiáltások jdbbfelöl: Ki volt az?) Helyt állok én érte, tessék én velem számolni, itt vagyok én, nem kell önöknek keresni máét, én nem fogom önöknek az illetőt kiadni. (Nagy zaj jobbfelől. Halljuk!) Az a kérdés, hogy igaz-e, a mit mondtam, vagy nem, ezért mondtam ezeket. De a miniszter úr egyáltalán nem iparkodik ma az igazságnak megfelelően nyilatkozni. Azt mondja, nem 21 a mcllőzöttek száma, — mert igaz, tévedtem, mikor 23-at mondtam, — hanem sokkal kevesebb. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy túlmegy a személyes kérdés határain. (Zaj a S2élső baloldalon.) Olay Lajos : Én csak személyes kérdésben szólok és szólhatok is, meit a miniszter úr állításom valódiságát tagadta, én pedig igazolni akarom azt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a miniszter úr, hogy kevesebb. Ez nem áll, névszerint megmondhatom, hogy 21 a mellőzőttek száma. Az sem áll, hogy hármat nevezett ki, mert ötöt nevezett ki, a kik személye iránt én tisztelettel viseltetem, ép azért nem nevezem meg őket, de kijelentem igenis, hogy mind az ötöt a mellőzött ékből nevezte ki és egyetlenegyet sem nevezett ki a kúriához oly erőt, melyet Szilágyi idejében szoktak volt kinevezni, hanem mind mellőzőttek és azokat nevezte ki, kik Szilágyi alatt mint a kúriai birói állásra alkalmatlanok a kiiria tanácselnökeivel egyetértőleg mellőztettek. Ezeket akartam elmondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Csak egy tételnek helyreigazítására kérek néhány szót. Én nem azt mondtam, hogy 21 vagy 23 mellőztetett, hanem azt mondtam, hogy olyan nincs, amilyent a képviselő úr állít a ki mellőzve lett volna. (Helyeslés jobbfelb'l.) Ugron Gábor: Kell, hogy legyen! Lehetetlen, hogy ne legyen! (Zaj.) Hévizy János jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk Halljuk!) Ha én a foiyó igazságügyi költségvetési vitának expozíczióját akarom magamnak megalkotni, úgy &gy képet kell rajzolnom. Egy élemedett úri nő házi bált rendez; (Halljuk! Halljak!) erősen megnyirbált szépségét és toalettjét tündököltetni kivánva, gondoskodik arról, hogy az elég feltűnő is legyen. Maga mellé tehát olyan duennát választ, a kinek rövid toalettet ad és olyat, a mely nem korhű, míg ellenben maga hosszú sleppben jelenik meg, hogy annál feltűnőbb és fényesebb legyen az ő megjelenése. Hát, t. ház, én, a ki már régi katona vagyok az igazságügyi költségvetés terén, tűnődve kérdezem magamtól, mi lehetett oka annak, hogy épen az ezredéves igazságügyi költségvetési vitában az előadói székben lényeges változás történt. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Hozzá szoktunk már t. ház, bizonyos alakokhoz. Szinte meglepő, hogy épen az idén egy előadó választatott, a ki mindnyájunknak szeretetét, tiszteletét és becsülését birja, de mindenhez a világon jobban ért, mint a igazságszolgáltatáshoz. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, hallottam, olvastam azt a bevezető beszédét, a mely abban kulminált, mint azt egyik barátom kiemelte, hogy az ezredév alkalmából valami igazságügyi ketreczet, vagy pavillont fogunk a kiállításon láthatni. (Derültség a szélső baloldalon.) íme, itt van az árnyéka, t. képviselőház, a dueuna; nem korhűn toalettben, nem feszegetve nagy korszerű eszméket, nem foglalkozva az igazságügynek nagy, az egész mindenséget átölelő életkérdéseivel, hanem egyszerűen egy házi kis budgettétellel, és akkor azután előáll maga a háziasszony, a bálkirályné, hosszú sleppel;van abban a toalettében minden rokkokó, rennesszáncz csipke és isten tudja miféle; szóval mond az igazságügyminiszter úr egy beszédet de rebus omnibus et quibusdam aliis, a melyet ha egy irodaigazgató mond el, annak igazán becsületére válik, mert végigmegy az igazságügy minden retortáján keresztül és idéz kaleidoszkópszerű képeket; számokat, csoportosító szemfényvesztéssel úgy, hogy az ember szinte bámul, hogy honnan kerül ez a rettenetes nagy alkimista tehetség egy igazságügy miniszterbe, hogy ilyen szemkápráztató módon akarja a világot tévedésbe ejteni arról, hogy mi az igazságszolgáltatás. (Mozgás jobbfelől.) Majd rátérek én ezekre a számokra és azok csoportosítására, hogy egy kissé más világlatban lássa maga a miniszter úr is azt, a mit ö itt a háznak elmondott. T. ház, én köteles őszinteséggel számolok be azzal az eredménynyel, hogy talán még soha sem történt meg a házban, hogy egy beszéd én rám olyan hatással lett volna, mint a miniszter urnak tegnap elmondott beszéde. Én őszintén és nyíltan megvallom, t. ház, hogy én igy gondolkoztam: az országgyűlés az utolsó ciklust üli, ilyenkor már nagy politikai kérdéseket