Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-580

50 580. országos ülés 1896. márezins 10-én, kedden. nak egy ítéletében ki van mondva, hogy az a 100 frt bírság, a melyet Visontai Soma t. kép­viselőtársunkra egy alkalommal rótt, nem ér­vényes, mert a törvényszék elnöke jogtalanul gátolta meg Visontai Soma t. képviselő urat a védelem gyakorlatában. Ha ez se bizonyí ék a t, miniszter úrnál, akkor nehéz neki adatokkal szolgálni, igaz, hogy most már nem segíthet a dolgon, mert kinevezte őt; mentsége az, hogy a kir. tábla elnökével megidéztette Issekutz Győző t. kép­viselőtársunkat, hogy adjon adatokat Zsitvay ellen. Erdélynek nem volt elég az egész ház egyhangú nyilatkozata, ő konkrét adatokat is kivánt. Hát ezek a kinevezések így vannak t. ház, a többi téren is. Szilágyi alatt évekig szolgálhatott valamelyik jegyző, ha nem volt alkalmas, nem nevezte ki albírónak, az albírót nem nevezte ki törvényszéki bírónak. így ma­radtak ott mindenütt egy csomóban jegyzők, albííák és törvényszéki bírák, a kiket nem ne­veztek ki. S most itt van Erdély miniszter úr, a ki legtöbb esetben a kinevezéseket a mel­lőzöttekből és képtelenekből eszközli. Ennek ez a következése, hogy én, a ki nem vagyok fungáló ügyvéd, hallom más ügyvédektől, hogy a pesti kir. törvényszék a leggyöngébb tör­vényszékek egyike, mert a jelesebb erőket mind kihúzták a táblához és más felsőbb ál lásokra és a helyett, hogy Erdély iparkodott volna, mint Szilágyi, a törvényszéket megerő­síteni, csupa mellőzött embereket nevezett ki oda. Én azt hiszem, hogy eleget tettem előttem szólott t. képviselőtársam kívánságának és kon­krét adatokat szolgáltattam a t. kormánypártnak abban az irányban, hogy a t. miniszter tényke­dése csakugyan káros erre az országra, egyedül ez a tárcza melyre sok kiváló és alkal­mas egyén van az országban, a ki azt helyesen és jól betöltené, egyedül ez a tárcza az, a hol a miniszter szabadon működhetik a jog­állam kiépítése a bírói függetlenség és jó igazságszolgáltatás tekintetében, itt minden le­hetőt megtehet. Ezen tárczánál a miniszter a kifogást sem használhatja, a melylyel ők gyak­ran élnek szeriutök helyesen, szerintem hely­telenül, bogy Bécs nem engedi, mert itt Bécs bele nem avatkozik, a katonai büntetőtörvény­könyvet kivéve. De természetes, hogy addig, a míg Erdély marad az igazságügy vezetője, nem remélheti ez az ország, hogy az igazságügy terén oly működések és intézmények teremtes­senek, a melyek alkalmasak arra, hogy leg­alább a jogállamot tekintve és legalább az igaz­ságszolgáltatást tekintve, Magyarországot meg­elégedetté tegyék. Én, t. ház, nemcsak azért, mert ellenzéki ember vagyok, és mert bizonyos (Derültség.) igazságügy politikai szempontból nem fogadha­tom el a költségvetést, de nem fogadhatom el azért, mert az igazságügyi tárczát egy oly gyenge ember tölti be, a ki egyáltalában hiva­tással nem bír arra, hogy ezen a helyen az ország igazságügyét vezesse. Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház! A királyi kúriának egy dönt­vényéről emlékezett meg Olay képviselő úr, és beszédében ezen alkalomból egy olyan kijelen­tést tulajdonított nekem, a melyet én soha nem tettem. Azért szóltam közbe a beszédébe, hogy nem igaz, de nem az ő személyére vonatkozó­lag, hanem hogy a tény nem igaz. (Mozgás a szélső baloldalon.) A tény az, hogy a szabadelvű pártban egyik képviselőtársunk felszólított engem, je­lentsem ki az álláspontomat a királyi kúriának avval a bizonyos döntvényével szemben. Erre én azt mondtam, hogy álláspontot avval a dönt­vénynyel szemben foglalni nem lehet két okból, először azért, mert ez a döntvény kiadva még nincs, másodszor azért, mert egy döntvény ál­landó gyakorlatot, a mely azután a törvény­hozás intézkedéseit szükségessé tenné, meg nem állapít, miután a kúria is a határozatot esetleg megváltoztathatja a megfelelő határidő alatt. Nos hát, t. képviselő úr, ez nem azt je­lenti, hogy én a kúriára oly befolyást fogok gyakorolni, hogy a kúria az én intencziómnak megfelelő határozatot hozzon. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ugron Gábor: Hát magyarázza meg, hogy mit jelent?! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Megmondtam. Ugron Gábor: No hát akkor csak az van benne, a mit mondottak! (Zaj a szélsőbalon. Elnök csenget.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Azt hiszem, hogy ezen kijelentésembői nem le­het azt következtetni, hogy én a bíróságokra politikai befolyást gyakorolok, és nem lehet ezen állításnak, illetve, hogy úgy fejezzem ki magamat, ennek a ráfogásnak bizonyítására ezt a tényt hozni fel, és megbocsát a t. képviselő úr, ezt bizonyítékul el nem fogadhatom, és azt hiszem, hogy senki, a ki objektív bíráló, el nem fogadhatja. (Élénk helyeslés jobb felől.) Arra nem reflektálok, hogy a képviselő ut­az én tehetségemet kicsinynek, nagynak vagy milyennek tartja; megvallom, hogy ha, attól függne a kérdés, hogy a képviselő úr megelé­gedésével rendelkezem-e vagy sem, akkor egy perczig sem maradnék itt ezen a helyen, s ebből az következik, hogy bármilyen kicsiny tehet­ségnek tart engem, a mig a kötelességem itt

Next

/
Thumbnails
Contents