Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-580

38 580. országos ülés 1896. márerius 10-én, kedden. Hiszen egy magyarországi vizsgálóbíró, vagy törvényszéki szenátus szégyenkeznék, ha ő például három esztendőn alul fejezne he egy csődpert. Ez egy hagyomány, t. ház, mintha az ilyen pereket befejezni sem volna szabad, a hol pedig nagy érdekekről, nagy hitel- és forgalmi érdekekről, egyesek exszisztencziájáról van szó: az a szegény bukott ember, vagy a hitelezők, azt nem érik meg, hogy rövid idő alatt ezen btínpereket lebonyolítsák; mondom, ez tradiczió és én azt hiszem, hogy talán azok a szekrények is, melyekben azok a porlepte csődperek el vannak helyezve a vizsgálóbírónál, úgy vannak berendezve, hogy bizonyos időre befogadják a pereket, és csak három esztendő múlva bocsássák ki azokat, talán automatszerüen vannak készítve. (Derültség lalfelől) És, t. ház, végtárgyalásainknak — nem is kell a szaklapokat nézni, ha esak a napilapokat figyelemre méltatja az igen t. igazságügyi miniszter úr, látni fogja ezt — a végtárgyalásoknak hány százalékát halasztják el egyszer, kétszer, háromszor és nem tartják meg csak azért, mert például az elnöklő bíró csak a végtárgyalás napján konstatálja a feleknek, vagy a perbeli tényezőknek elmaradását. Jól tudom azt, hogy egy kodifikált bűnvádi eljárás alkalmas volna mindezen segíteni; de azért, mert kodifikált bűnvádi eljárásunk nincs, ott, a hol nem törvény, hanem utánjárás, szorgalom, erély szükséges, a hol az igazságügyi kormány felügyelete volna szükséges, vájjon ez elég mentség-e, hogy, a mint a t. miniszter úr tegnap mondta, egy átmeneti korszak roppant nehézségeivel küzdünk? Azután egy igeu érdekes körülményre fogom még felhívni az igen t. igazságügy miniszter úr figyelmét, egy logikai dedukczióra ugyancsak az ő jelentéséből, és akkor látni fogja a t. miniszter úr, hogy még egy igen fontos faktora van annak, hogy a bűiiperek egyaránt oly nagyon szaporodnak lent és fent, és hogy a kúriai hátralékoknak egy nagy okát képezi épen ezen bünpereknek mindhárom fórumon való szaporodása, és ez: egy kimondhatatlan erős üldözési irány, a mely ma Magyarországon létezik. Ezt konstatálja a t. miniszter úrnak a jelentése és kimutatása, melyből csak a következő érdekes adatokat közlöm. (Halljuk ! Halljuk!) így például 1892-ben az ö szes magyarországi táblák területén 10.478 bűnvádi per maradt elintézetlenül; ugyanabban az esztendőben 54.752 per érkezett. Mit értünk az alatt, hogy bűnvádi per? Azt, hogy itt a feljelentést nem teszik félre, hanem, a mint a t. miniszter úr méltóztatik tudni, már érdemleges elintézés alá jut, a hol már szükséges vizsgálatot indít ványozni, és a hol egy vizsgálati stádium bekövetkezik. És most mit látunk ezen 54.752 pernél, a hol tehát legalább 100.000 ember volt nyakgatva mint vádlott, és legalább négyszer annyi mint tanú, és a hol az embereknek óriási része bizonyosan, mert erre statisztikát nem találok sem Jekelfatussynál, sem itt — hiába volt zaklatásnak kitéve. Mit látunk? Azt, hogy ezen 54.752 megindított per közöl a hátralékokkal együtt 3í.565-re nézve megszüntető végzés hozatott. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ha még hozzáveszem azt is, hogy 13.837 embert felmentettek, akkor 45 402 ügyben hiába emeltetett indítvány, hiába voltak az emberek zaklatásnak kitéve. Megjegyzem, hogy én abszolút értelemben nem tartom helytelennek a megszüntetést, mert hiszen a megszüntetés veszi elejét annak, hogy végtárgyalás tartassák, de a hol ily rendkívüli magas arányt tapasztalok, a megszüntetések és az azon esztendőben folyamatban levő btínperek közt, akkor mégis fel kell tennem azt, t. képviselőház, hogy itt nemcsak egyszerűen, tárgyilagosan biráló vád-irányról van szó. Ezt bizonyítja a bűnpereknek félelmetes fokozatossága egyik esztendőről a másikra. 1893-ban már nem 54.000, hanem 57.421 volt a bűnpereknek a száma. Itt is 32.634-ben hiába való volt a munka, megszüntették az eljárást, 13.000 ügyben felmentést hoztak, tehát 145.663-ra rúg azon ügyek száma, a melyeknél alaptalanul történt a vádolás. 1894-ben már szemben az 1892-es 54 000-ével 64.378 a btínperek száma és itt 35.429 et meg kellett szüntetni, 14.000-et felmenteni, tehát 64.000-nél 49 ezer és néhány száz, illetőleg kerekszámban 50.000 bűnper volt teljesen hiábavaló és csak egy igen csekély töredék az, a mi elitélés alá került. Ezek szomorú jelenségek. És, ha a t miniszter úr a bűnvádi eljárás helyes irányba való viteléről csak annyit mond ezen jelentésében, hogy a zsandárokat és a rendőrséget kell megnyerni a bűnvádi pereknek, (Derültség a szélső baloldalon.) akkor nagyon helytelen úton jár; mert ha a t. miniszter úr figyelmére méltatja, hogy épen a csendőri intézmény behozatala óta — melynek lehetnek jó oldalai — feltűnő módon szaporodtak azok a bűnvádi perek, a melyek azután megszüntetés alá kerültek, és ha a t. minisíter úr a kúria judikaturáját figyelemre méltatja, mely azon nagy, rettenetes torturát esetről-esefcre, Ítéletről ítéletre megállapítja és konstatálja a csendőrséggel szemben, a hol orvosi látleletek alapján — csak nem rég történt — világosan és nyiltan meghozta Ítéletét a kúria. És ezt mindenkor teszi, de konstatálja azon bánta'maknak, sanyargatásoknak és támadásoknak orvosi megállapítását, melyeket a csendőrség Magyarországon az előnyomozásnál elkövet, akkor még sem tekintené oly kedves óhajának a t.miniszter úr a csendőrségnek erösebb bevo-