Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-589

589. országos ülés 1896. márczius 20-án, pénteken. 257 másik részét pedig a magyar királyi honvédségbe juttattj uk. Másodszor, ha a hazánkban létező katonai al- és főreáliskolákban a féíingyen és ingyen helyeket, egyáltalán a félhelyeket megszaporítjuk kizárólag magyar honpolgárok oly fiai részére, a kik a magyar nyelvet tökéletesen bírják. Harmadszor, ha középiskoláinkan, nem valamennyiben, de legalább azok egy részében, a katonai oktatást szabályozzuk, ott rendes tanárokat alkalmazunk, a tornagyakorlatokat pedig katonai gyakorlatokkal egyesítjük. Azon ifjak, a kik itt végzik, tanulmányaikat, könnyen lesznek képesítve a hadsereg számára előírt tiszti vizsgát letenni és ezen az úton könnyen juthatnak a közös hadsereg tisztikarába; ós végre negyedszer, kívánatos, hogy az egyéves önkéntesek, a kik megfelelnek, saját óhajukra a közöshadsereg tettleges állományába, mint tiszthelyettesek, vagy tisztek beosztassanak azon arányban, a melylyel mi a véradóhoz hozzájárulunk. Ezen eszmét a közös hadügyminiszter úr már felkarolta, és nagy azok száma, kik ez úton jutottak a közösbadsereg tisztikarába. Ha e négy pontba összefoglalt módozatokat egészben vagy csak részben is alkalmazzuk, a magyar ifjak katonai nevelésének kérdése meg van oldva. Elnök (balra fordulva): Csendet kérek itt az írói karzaton ! Gr. Pongrácz Károly: Azon akadály pedig, mely a 67-es alapon álló pártok egyesülését hátráltatja, megszűnik, hacsak bizonyos részről újabb akadályok ki nem gondoltatnak. Most áttérek a második kérdésre. Bármikor itt a házban katonai kérdések tárgyaltattak, mindig kifogásolni hallottam a közös hadseregben uralkodó szellemet és hallottam azt az óhajt, hogy a közös hadsereg magyar ezredeiben magyar nemzeti szellem terjesztessék. T. ház! Ne tessék rossz néven venni, de újabb időben keserű mosoly ííl ajkamon, ha a büszke óhajt hallom. Az ősi dicső magyar szellem, mely elődeinket egykor magasztos tettekre búzditotta, csak a krónikákban él. Körülvesz minket az életben legtöbb helyen a korrupczió ocsmány szelleme. Olay Lajos: Ezt mind az egyházpolitika csinálta! (Derültség a szélső baloldalon és jobbfelöl.) Gr. Pongrácz Károly : Ezt pedig a hadseregbe bevinni sohasem akarnám. A nép romlatlan fia, a vidéki magyar ifjú, az ott még hála Istennek létező józan magyar szellemet bátor szívének és lelkének erejével beviszi a hadsereg magyar ezredeibe, ott megtanulja e nemes tulajdonságokat összeegyeztetni a legfőbb hadura iránti hűséggel és szeretettel ég így képződik az a dicső magyar katonai szellem, mely KÍPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXXI. KÖTET. minden időben félelmessé tette az ellenség előtt a magyar gyalogost és a magyar huszárt és azt vitéz tettekre buzdította. Az, hogy a fordulat »jobbra át«-tal vagy »rechst-um«-mal vezéreltetik-e, teljesen közönhös. Az ügyes előljárd tudja, mily húrokat kell pengetnie válságos perczekben, hogy a hang a magyar katona szivében visszhangra találjon. A magyar katonánál a legalkalmasabb, ha nemzetiségére appellálnak. Tapasztalatból beszélek. 1866-ban a skalitzi ütközetben szeretett dandárparancsnokunk: József főherczeg, (Éljenzés.) a honvédség jelenlegi főparancsnoka, mielőtt a dandár a tömeg állásából a harczállásba átment, a bakákat a következő zamatos magyar, őket hazájukra emlékeztető néhány szóval bátorította ; (Halljuk! Halljuk!) »Vitézek, ma van a vásár napja, meglátom, ki lesz az első legény a csárdában.« Falujára, hazájára emlékeztette ez a katonát, felébresztette benne a magyar érzelmet. Szegény ezredesem epedig, a ki a königgrätzi csatában kapott sebeibe belehalt, a következő néhány szót intézte hozzánk: »Bajtársak, ne felejtsük el, hogy magyarok vagyunk!« Többet nem mondott. Ugron Gábor : Ez helyes ! Minden generálisnak ezt kellene mondania! Gr. Pongrácz Károly: Ebből kitűnik, hogy az a szellem, a mely a hadsereg magyar ezredeiben uralkodik, kitűnő magyar katonai szellem, a melynél jobbat oda soha be nem hozhatunk. S mit még e téren tehetünk, az csak egy: odahatni, a hazánk területén kiegészített nem magyar ajkú magyar ezredeknél is, ha még nem lenne, hasonló szellem, honosúljon meg. Ezt pedig dekretálni nem lehet, ezt csak egy czéltudatos nemzeti politika által lehet elérni. Ezzel elérkeztem beszédem vége felé és még csak két megjegyzésem van. (Halljuk! Halljuk \) Mindig bántotta lelkemet, ha itt a házban, vagy a sajtóban a hadsereget, annak intézményeit, a hadsereg keretében hű és önfeláldozással szolgáló egyéneket túlerős kritikával sújtották, vagy a mi szintén megtörtént, egyesek hibái miatt az egész intézményt a külföld előtt pellengére állították. A hadseregnek majdnem felét saját honfitársaink képezik. E hadsereg dicsősége a mi dicsőségünk, szégyene a mi szégyenünk is. De hát örömmel konstatálom, hogy újabb időben e téren tetemes javulás állott be. A kritikák kíméletesebbek, szakértelemre vallanak, de az, a mi e támadások helyett — a t. kormány akarata ellen talán — életbe lépett, a hadseregre nézve igen hátrányos, sőt rendkívül veszedelmes ; értem a karhatalommal való köny33