Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-588

588. országos ülés 1896. márczius 19*én, csütörtökön. 235 nék, de van nekünk édes mindnyájunknak közös kasszánk is, az államkassza, melyhez mindannyian befolyunk, a mely mindnyájunknak közös tulajdona. Nyissa meg az állam az ö kasszáját, vegye igénybe az ő nagy tehetségét, erejét, segélyezze azon segélyre szorult embereket annyira, a mennyire azoknak szükségük van, hogy magukat jövőre is fentarthassák. Miért választotta a kormány azt a módot, hogy kölcsön útján segítsen polgártársainkon ? Azért, mert ez olcsóbb talán ? Hiszen ez egyáltalában nem olcsóbb mód. Vagy talán azt hiszi valaki, hogy igy kevesebbet koczkáztat az állam? Az állam ily módon többet fog koczkáztatni, mert mikor a külföldi tőkéket közvetíti és garancziát vállal kamatai behajtására és a tőke biztosítására, ez sokkal több, mintha követné a társadalom példáját és akkép segítené a segélyre szorulókat! Mert azok az emberek., kik majd a bank érdekében a szőlőültetés módozatát ellenőrzik, kik majd a hátralékokat be fogják hajtani, kell, hogy végezzenek annyi dolgot, mintha az igen t. miniszter úr nem a végrehajtással és ellenőrzéssel bizná meg őket, hanem segédkeznének szőlőültetésnél dugványok előállításánál, hogy azokat mindenki kellő időben megkaphassa. A mi az állam hozzájárulását illeti, azt hiszi a t, miniszter űr, hogy így olcsóbb lesz? Feltételezi, hogy minden egyes szőlő, melynek kölcsönt nyújt, minden tekintetben sikerülni fog? A ráfordított költséget be fogja hajtani és minden hitelt igénybe vevő ember a maga kötelességének meg is fog felelni? Ezt csak meggondolni magában is egy abszurdum. Száz, meg száz apróbb vállalkozó fog jönni oly helyzetbe, hogy nem lesz képes fizetni, a terheket hordozni, szerencsés körülmények közt is. De hátha közbejönnek száraz évek, elemi csapások, melyek az egész ország termését tönkreteszik, mi fog történni akkor? (Zaj a jobb oldalon.) Ha szabadna kérnem egy perezre becses türelmüket, ez oly dolog, a mit talán érdemes lesz és helyes kissé megfontolni. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Jöhetnek közbe olyan évek, a mikor elemi csapás, szárazság, jég stb. oly viszonyokat teremtenek, hogy az államnak egy esztendei kamat garancziája oly összeget fog kitenni, a melynek mostani czélszeríí felhasználása által képesek volnánk szőlőnk felújítására hatásos lépéseket tenni. Az államnak ma is vannak szőlőtelepei, nem szükséges tehát egyéb, mint hogy ezek nagyobb tevékenységre ösztönöztessenek. Hátha úgyis szaporítanunk kell az adóvégrehajtókat és adó tisztviselőket ezen ügylet intézhetése szempontjából, miért nem szaporítjuk inkább ezeket a szőlőoltókat? Ha szőlő dugványokat nyújtunk az illetőknek, bármi történjék azokkal később, azokért mi tovább nem felelünk, de a kölcsönző nem fog rólunk lemondani. A hitelező mindeneesetre úgy tőkéjét, mint kamatait tőlünk követelni fogja. De mert előreláthatólag az állampolgárok nem fogják mindannyian pontosan teljesíthetni kötelességeiket, az állam lesz kénytelen azokat helyettük teljesíteni. Mindezeket így tudva, tehát nem volna-e czélszerübb, ha az állam nem akkor, hanem ma hozná meg a kellő áldozatot s ma nyújtana módot arra hogy minden egyes darab magyar föld csak magyar ember számára teremjen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még csak egy megjegyzést akarok tenni a t. miniszter úr tegnapi beszédére. A t. miniszter űr fölemlítette, én 100 millió forintot hoztam ki, mint olyan összeget, a melyre Magyarország szőlőinek rekonstruálása tekintetében szükséges! Én azonban ezt csak példaként említettem fel, azt mondván, hogy ha esetleg 100 millió frtba kerül a rekonstruálás, akkor is öt millió fit az évi kamat, a melylyel szemben bizonytalan, hogy képesek leszünk-e bortermésünkből ezt az öt millió frtot külföldről behozni. Csak ennyit kívántam erre vonatkozólag megjegyezni. Ezek után ismételten kérem a t. házat, méltóztassék hozzájárulni, hogy a magyar állampolgárok saját erejükkel és munkásságukkal ültethessék be szóleiket, szaporítsák tehát az állami szőlőtelepeket, adjanak a szegényeknek ingyen vesszőt és karót, a melylyel egy-két hold szőlők beültethetnek. Adjon annak, a ki érdemes reá, a ki a további munkától nem retten vissza. A ki pedig e határon túl akar menni, az csinálja az újra építést a maga emberségéből és saját felelősségére. És ha már, mint emberbarátok, kötelességnek tartjuk, hogy felebarátainkat, ha megszorultak, segítsük, úgy tegyük meg, mint az állam is, az intézkedéseket arra, hogy honfitársaink megtarthassák földjüket, a melyet ma bírnak, hogy annak gyümölcsét maguk élvezhessék s hogy ne legyenek arra kényszerítve, hogy attól meg kelljen válniok és ne adjuk meg az utat és módot arra, hogy más idegen üzérkedők őket őseiktől örökölt vagy véres verejtékkel szerzett földjükbői kiforgathassák. Ezt voltam bátor megjegyezni, különben pedig pártolom Andreánszky Gábor b. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: A törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy a szőlők felújíttassanak és czélszerüen míveltessenek. De ez csak egyik 30»