Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-588
232 588. országos fllés 1896. márczins 19-én, estítö , rt5k5n. írásbeli jelentések alapján, itt az Íróasztal mögül fog ítélni? Hiszen lehetetlen, hogy ezt ellenőrizhesse a t. miniszter úr. Ugy szintén az is teljesen lehetetlen, hogy ambuláns legyen az a bizottság. Ha például Erdélynek a legszélsőbb megyéjében akarnak szőlőt ültetni, akkor odautazik, másnap menjen Sopronnak a határvidékére, egy nap Tályára, másnap Verseezre! Ez lehetetlen. Nem tehet tehát egyebet, minthogy az íróasztal mögül ítéli meg a szituácziót és a szerint intézkedik *a pénz és a felügyelet felett. A mint már mondottam, az állam csak akkor kezeskedik a fajoknak az egészséges voltáért, a faj tisztaságáért, magának az oltványnak az a lány faj tájáért és helyességéért, ha maga termeli az egészet. Erre nézve a törvényjavaslat a c) pontban egy Budapesten elhelyezendő állami kísérleti telepet akar létesíteni. E ezélra én Budapestet a legalkalmatlanabb helynek tartom, mert itt tudvalevőleg borzasztó drága a talaj. A szent Gellért hegy mögött például gombamódra nőnek a villák. Ott van a pomológiai, a kertészeti intézet, a melynek környéke mind biztos kezekben van, az nem terjedhet, pedig, ha egy ilyen nagyszerű intézményt fejleszteni akarunk, annak folytonos terjeszkedhetésre van szüksége. Tehát már ezért sem helyes, de meg azért sem, mert a t. miniszter ár maga mondta, hogy Buda vidékén már teljesen tisztában vannak az adoptáczióval. (Baranyi Ignácz földmívelésügyi miniszter tagadólag int.) Hát nem Buda vidékéről mondta ? Buda vidékén tudtommal csak egy talaj van: a dolomit. Itt is, ott is terűletet vásárolni nem lehet, mert egy hely szükséges, és így nagyban nem is lehet kísérleteket eszközölni az adoptáczióra nézve. Azért azt a tanácsot adom a t. miniszter urnak, és erről szól módosítványom, hogy minden nagyobb hegyvidéken ilyen állami telep létesíttessék. De ha a t. miniszter úr mégis akar egy mindenekfelett álló központi telepet, ennek helyét ne Budapest határában, ne is közelében keresse, hanem oly helyütt, hol minden megfelel, leginkább pedig a hol a talaj aránylag kis területen a legkülönbözőbb, mert csak ott képes minden kisérletet úgy megtenni, hogy nemcsak egy speeziális vidékre és annak viszonyaira, hanem általában érvénynyel bírjon. Még egy veszélyre akarom figyelmeztetni a t. miniszter urat, illetve megerősíteni Bolgár Ferencz t. képviselőtársam figyelmeztetését, a ki azt mondta, hogy mi történik, ha az az xij bank összevásárolja az összes vesszőszükségletet az országban és azt épen a rupestris és solomisra nézve nagyon könnyen megteheti, meg is fogja tenni, a mikor is az a magánember, a ki nem akar ehhez a veszedelmes rossz kölcsönhöz folyamodni, nem is lesz képes szőlőt ültetni, s a társaság néhány ezer forinttal, a maga számára monopolizálhatja az egész regenerácziót. Ezt pedig csak úgy lehet ellensúlyozni, ha a t. miniszter úr az állami termeléssel minden ringet és kartellt teljesen szétzúz. Azért bátor vagyok a t. háznak egy módosítványt ajánlani. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »Az 1. §. a) pontjában a »jutányos» szó helyett »eló'állítani« szó tétessék, a javaslat c) pontja helyett, következő c) pont tétessék: c) minden közgazdaságilag fontosabb hegyvidéken egy szőlővessző és oltványtermelésre és egyúttal a szőlőmívelés czéljaira szolgáló kísérleti telepet létesítsen és rendezzen be és a szőlőmíveléssel foglalkozó szegény néposztálynak ingyen vesszőket szolgáltasson kk. Ezt vagyok bátor a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző : Molnár Józsiás ! Molnár Józsiás: T. ház ! minden darab föld, a melyet a magyar állampolgárok, a magyar nemzet tagjai saját szőlő oltványaikkal, saját erejükkel megmívelnek, termőképessé tesznek, azoknak tulajdonai lesznek, ezen területeknek termését a magyar állampolgár akár elfogyaszthatja a haza határain belől, mert a termés az ő tulajdona, azért ő senkinek semmi visszatérítéssel nem tartozik. Ha ezen termést külföldön értékesíti, annak csereértékét behozhatja s itt a saját maga és a nemzet javára fordíthatja, mert az az ő produktuma, az ő sajátja. De minden darab föld, t. ház, melyet, habár magyar állampolgárok közvetítésével, de idegen tőkekölcsönnel fogunk beépíteni, megszűnt azonnal a magyar nemzet tagjainak tulajdonát képezni ; mert annak, ha terményeit a magyar ide bent fogyasztja is el, azon esetre is, az árt más úton, más terményeiből, kamat fejében, külföldre meg kell térítenie. Az ezen szőlőterületen nyert termények, ha a eemzet tagja külföldön is árusítja el, az abból nyert ellenértéket a magyar nemzetnek tagjai nem használják saját javukra, mert kamatok fejében a termés után elért eredményt is a külföldre kell adniok. Ez egy oly igazság, melyet megczáfolni lehetetlen. Egy ilyen igazságnak oly hatással kellene bírni ha nálunk egészséges viszonyok volnának, hogy ilyen törvényjavaslat létre sem jöhetett, és a ház elé sem kerülhetett volna, ennek már a bizottságnál kellett volna visszaútasíttatnia. Mondhatják némelyek, hogy ez egy általánosságban elmondott ellenzéki frázis, a mely talán a gyakorlat terén nem is felel még minden tekintetben az igazságnak! Ezzel szemben azt mondom, hogy ez egy
