Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-587

587. országos ülés 1896. márcziu* 18-án, szerdán. 221 nem várhatunk tovább és nem várhat a következő nemzedék. A t. miniszter úr tökéletesen eltévesztette a dolgot, alighanem valami furcsa szakértővel tanácskozott ezen kérdésben. Hogy gyorsan megy-e a felújítás, vngy nem, akár 100, akár 500 milliót liquidál a miniszter úr, az attól függ, lesz-e elég beójtott szőlő, ez a kérdés lényege; (Igaz! TJgyvanl a szélső baloldalon.) már pedig sem egy, sem öt bankkal, sem az állam hitelével a beoltott szőlők számát szaporítani nem lehet, ahhoz egyedül kézimunka szükséges, (ügy van! ügy van! balfelöl.) Már most, az országban van néhány száz ember, ki tud oltani jól, — csak néhány száz, nem több, —- a siker megfelelő reményével a ki tud oltani, olyan pláne igen kevés van. Már most mit javaslok én? Az én számításom a következő. Ha mellékipari oktatás módjára berendezzük községenként ezen oltó telepeket, miután van ezen országnak körülbelül egy millió gyermeke, ii- és nőnemű, Id még nyolcz éves korától tizenkét éves koráig való idejét éli most; 30 — 35°/°-a az, melynek passziója, ösztöne, szenvedélye támad arra, hogy oltson, ha betanítják, — a betanítás néhány napi munka, csak legyen hozzá kés és szer — és két-háromszázezer gyermek éles szeme, megfigyelése és gyengéd, finom keze néhány napi beoktat is ntáu legalább oly biztonsággal tudja végezni ezen mííveletet, mint a miniszter úr felügyelete alatt levő akármelyik vinezellérképezde, vagy szakértő. •Azon mód, melyet én javaslok, gyorsan vezet czélhoz ; az a mód, melyet a miniszter úr javasol, lassan vezet czélhoz;. Épen megfordítva áll tehát a dolog. Minthogy pedig, ismétlem, minden jó hazafinak legelső kötelessége, hogy óva intse a kölcsönöktől ezen törvényjavaslat alapján azt a szőlőbirtokost, tehát az nem vezet czélhoz soha, a mig pedig mi javaslunk, czélhoz vezet gyorsan. Tehát a miniszter úr nagyhangú vagdalkozása a dolog lényegének egyáltalán nemértéséből támad. Azt mondja a t. miniszter úr, — és itt ismét egy metafizikus áll előttünk, —hogy azon politikai hatalmat, mely ő neki magának a bizottság kinevezése és a bizottságnak a művelési terv stb. megállapítása által adatik, —hisz benne van a javaslatban, hogy a miniszter állapítja meg a szőlőgazdák részére, benne van-e, vagy nincs, tessék megmondani, különben kénytelen leszek ismét felolvasni, — a bizottság határozza meg, de a bizottság hatalmát is a miniszter úr gyakorolja, mert ennek a tagjait ő nevezi ki, ő csapja el, és igy tovább. Azt mondta a miniszter úr, hogy hogyan mondhatom én azt, hogy ezt valamely kormány egy választás alkalmával kizsákmányolhatná ; hogyan mondhatom én ezt ? Ma született talán a t. földmívelésügyi miniszter úr? (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát nem ismeri az í 875., vagy 1872,, vagy 1869 óta a választási dolgokat? Hát az adóbehajtást nem használták fel a kormányok politikai czélokra ? Hát a trafik engedélyt, a dohány engedélyt, hát a tenyészállatok szerzését, stb. nem használták fel a kormányok? (Úgy van! a szélsőbalon.) Nem mondom a mostani kormányra, mert eseteket nem gyűjtögettem magam számára, pedig azt hiszem, tudnék, de nem gyűjtögettem. De hát 20—25 esztendő óta nem száz meg ezer példáját látta-e a t. miniszter úr? És most egy ilyen irtóztató intézménnyel áll elő, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy a kormánytól és a kormány bizottságától függjön, hogy ki kapjon kölcsönt és attól függjön, hogy a ki már kölcsönt kapott, annak az mikor mondassák fel végleg és az mikor exekvállassék a meztelen testéig. Hát ebben nem lát politikai hatalmat a miniszter úr? Dehogy nem lát, hanem itten előáll a szakfilozófus és azt mondja, hogy ez a politikai hatalom nem a kormánynak adatik meg a törvényben, hanem az államnak. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) T. miniszter úr, erre taps volt ott a másik oldalon, a háta mögött; kérdezzük meg, minek tapsoltak ? Mert hisz az az állam hol van ? Hát az állam létezik-e másként, mint az ő nyilván működő szervei, közegei, emberei által stb? Hát államhatalom van-e másként, mint a korona, meg a kormány, meg a törvényhozásban? És ezt a hatalmat nem a miniszter gyakorolja-e egyenesen ? És nem az a bizottság, hanem az az állam ? Mi az ? Festve van az ott, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) ott az országos képtárban, (Derültség a bal és a szélső baloldalon.) vagy mi ? Miről beszél itt a miniszter úr? Érti azt itt valaki, a miről beszél? Úgy beszél, mint egy elemi iskolás tanító, aki azt magyarázza az iskolás gyerekeknek, hogy mi az alany, mi az állítmány, a mint a múltkoriban említettem. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nem a kormánynak, hanem az államnak. Összegezem, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) a mit mondottam, s a mit még netalán még mondani akarok. (Derültség.) A mi ellenvetésünk e törvényjavaslat ellen (Halljuk! Halljuk!) abban állott: magánjogi intézményeink közé felveszi az egyetemleges kötelezettséget; az egyetemleges kötelezettséggel tönkre teszi a hegyközségeket, s azok minden tagját, ha vállalkoznak a kölcsönre, tönkre teszi azok egyes tagjait, tönkre teszi a szövet-