Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-587
218 S87. országos ülés 1806. márczius 18-án, szerdán. szolgál megnyugtatására? (Igaz! Úgy van! balfelöl.) A t. miniszter úr hivatkozik gr. Széchenyi Istvánnak 50 esztendő előtti mondására, hogy nálunk Magyarországon mindig akad kerékkötő. Ha most élne az a nagy férfiú, most azt mondaná nekünk: Magyarországon mindig akad kenőcs. (Élénk derültség és taps a bal- és szélsőbalon.) Ha ha csak mellesleg, ha csak odavezetőleg is majd lesz szerencsém lehető röviden mindenütt sejtetni, hogyha a kerékkötő dolgozik is, az alig látható, de a kenőcs az alighanem dolgozik ennél a dolognál. Nem rossz, nem frivol értelemben veszem én ezt, hanem majd rátérek erre a kérdésre tüzetesen. A t. miniszetr úr a látszólagos sikernek látszatával hivatkozott velem szemben, hogy én valami nagyon magaslom a kamatot, a melyről itt szó van, és hogy én valami különös dolgot találok abban, hogy az árfolyamveszteséget azok a bankok be fogják szedni a gyors fizető adóson is, meg a lustán fizető adóson is. És a fölény érzetének duzzadó hangjával kérdi tőlem, hogy én nem tudom-e azt, hogy ez nem új találmány, hogy ezt más intézet is meg szokta esinálni, csakis a magyar földhitelintézet nem? Lássa, t. miniszter úr, egyéb intézetek megszokták csinálni, hogy az árfolyamveszteséget is felszámítják, a stornónak a díját is megveszik az adóson. Hát t. miniszter úr, ezek jogosult téren állanak, mert nyerészkedő intézetek és ezek magukra vállalják a kölcsönökért a koczkázatot. Ez a koczkázat pedig nagy dolog. Nehéz időkben igazán nagy dolog, de könnyebb időben is sok munkával járó dolog, hogy a könnyelmű koczkázat kikerultessék. De itt nem olyan bankról van szó, mint ezek a bankok. Itt egy egészen más bankról van szó, a melynek a t. miniszter ár nem akar nevet adni, de azt mondja hogy szerződése is van vele. Itt egy bankról van szó, a mely oly kölcsönt ád, a melyet az állam garantál, a melynek kamatát, tőkéjét és behajtását az állam a maga egész hitelével és egész végrehajtási hatalmával biztosítja. Hát mikor egy kis, néhány millió tőkével bíró bankról van szó, a mely a helyi vagy a további iparszükségíeteknek megfelelőieg akar gondoskodni pénzről, de részvényeseivel vag} r onát meg akarja menteni, a koczkázatot kutatja, utána jár, csak jó hitelre, jó helyre adja a pénzét, a melynek tartaléktőkére mindig szüksége van, mert a koczkázatot másként ellensúlyozni nem tudja, ha az megveszi az ezen magánjog szerint indokolható díjakat, a stornón a kezelési költségeket, árfolyam-veszteségeket: ennek van értelme, mert e nélkül ezen bank fenn nem állhat és aránylag olcsó péuzt nem adhat. De itt az állani hiteléről, egész hatalmáról, egész erkölcsi és vagyoni tekintélyéről van szó, a mely mind latba van vetve azért, hogy egy vagy több bank, 5 vagy 6 százalékos pénzt kezelhessen a maga hasznára, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Ismétlem, a mit tegnap mondottam, hogy bérbe adja a miniszter úr az állam hitelét és ő mint gazda fizeti a tőkét, meg a költséget, nem a bérlő. (Helyeslés a baloldalon.) Hát erre a t. miniszter úr nem felelt és most már biztosíthatom a t. házat, nem is fog felelni. A dologra nem. S ha felelni fog, akkor ismét az ősi famíliához, Bodóékhoz folyamodik. (Derültség a baloldalon.) Azt mondja a t. miniszter úr, liogy nézzen meg a kisbirtokosok földhitelintézetének kamatos annuitási számítását, hogy ott 15 évi, nem tudom, miféle Spitzer vagy Schnitzer-féle (Derültség) tabellák szerint ... Ugron Gábor: A neve jó. Eötvös Károly: . • öt százalékos kamat és tíz százalékos s 15 éves kurzus, vagy dekurzus mellett van az annuitás. Lehet, én azt megengedem, sőt tovább megyek, magam is azt hiszem, hogy olcsóbb hitelre a kisbirtokosok földhitelintézeténél nem számíthatnak, De eltekintve azon nagyon szerény állami és egyszersmindenkorra való fél millió forint segélytől, (Egy hang balfelöl : 300.000 frtí) vagy 300.000 forint segélytől, ezek magánpénzt használnak, koczkáztatják esetleg a részvényesek pénzét, ők tehát a mi viszonyaink között olcsóbban nem járhatnak el, azt elismerem. De mit hasonlítja össze azt az ismeretlen bankot, a melynek ma még neve sincsen, mit hasonlítja össze a magyar állam hitelét a t. miniszter úr ezzel a kisded jelzálogos földhitelintézettel? Mit akar ezzel a t. miniszter úr elérni ? Kit akar ezzel kioktatni, mindet, vagy a nagy publikumot ? Vagy csak tapsot akar szerezni? Fog is tudni, ha fejtegetéseit meg nem értik, de ha megértik, nem. (Derültség a baloldalon.) Azután a t. miniszter úr humoros jókedvének illusztrálására felemlítem, hogy mi teljes jó lélekkel megteszsziik a mi magunk számítását. Issekutz t. képviselőtársam azt mondja, hogy 150 millió. Molnár Józsi ás t. barátom azt mondja, hogy 100 millió, én pedig azt mondom, ha úgy áll a dolog, amint az előadó úr mondja, hogy 240 millió a posszibilitás végső határa, a meddig az állam hitele meg lesz terhelve. Ha más szakemberek nézetei irányadók a költségek és a kölcsön kiszámításánál 860 millió, vagy 480 millió. Én nem tudom, de kész vagyok a szakemberek számításait elébe terjeszteni. — Azt mondja a t. miniszter úr, hogy már most ezen számok álljanak glédába, egyik a másik ellen és próbálják egymást legyőzni, és a t. képviselő urak próbálják egymás közt kiegyenlíteni ezt a kérdést.
