Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-587
587. országos illés 1896. márczius 18-án, szerdán. 211 Nem is akarok többet mondani: Elég ez! (Derültség,) Baranyi Ignácz földművelésügyi miniszter : Tovább megyek. Vannak igen előkelő pénzintézetek, melyek úgy kötnek vagy legalább kötöttek kölcsönszerződéseket, hogy 40—50 évre kötött kölcsönt semmi módon sem lehet a 40 — 50 év lejárta előtt visszafizetni. Az öt százalékos kölcsönt pl. nem lehetne visszafizetni akkor sem, a mikor talán két százalékra fog a kamatláb a távoli jövőben leszállani. Hát, t. képviselő úr, ha már most a törvény) vaslatba az az intézkedés van felvéve, bogy ez a kurzus-differenczia csak mintegy büntetés képen vehető meg és az illető teljes mértékben megkapja és visszafizetheti a kölcsönt, akkor ebből sérelmet csinálni szintén nem helyes és nem igazságos. (Úgy van! jobbfelöl.) A t. képviselő urnak azt is méltóztatott állítani, hogy micsoda hallatlan dolog az, hogy e kölcsönnek részleteit az állam az adóval hajtja be. A t. képviselő úr nagyon jól ismeri azokat a törvényeket, a melyek szerint bizonyos járulékok az adóval hajtatnak be. Az összes amelioráczionális, talajjavítási, vízrendezési, vízlecsapólási kölcsönök mind az állami adóval együtt hajtatnak be; engedje meg hát a t. képviselő úr, mégsem lehet azt mondani, hogy itt egy új dolgot, vagy egy új privilégiumot teremtettünk meg. Hanem hát eddig csakis kis számokról beszéltem; a t. képviselő úr azonban nagy számokkal dolgozik. Felemlítette, hogy itt egy nagy operáczióról van szó, hogy megkötjük az állam kezét Isten tudja hány millióra, előbb 240 millió volt, azután megjavította magát és lett 300 millió és végűi arra jött rá, hogy egy 480 milliós üzletet csinálunk. Mondhatom, magam is megijedtem az első pillanatban. (Derültség jobbfelöl.) Meg kell vallanom azonban, t. ház, hogy Issekutz t. képviselő úr mérsékeltebb volt számításában, mert ő minden jó igyekezete daczára nem többet, mint a 25 millió hatszoros összegét 150 millió irtot hozott ki. Issekutz GyÖZÖ: Reálisan számítottam ! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Realitásról méltóztatik beszélni ? Nem a képviselő úr volt a legreálisabb önök között. Legreálisabb volt viszonylag Molnár Józsiás képviselő úr. Igenis ő volt legreálisabb. (Derültség. Zaj. Elnök csenget.) Én sajnálom és bocsánatot kérek Eötvös Károly és Issekutz Győző t. képviselő uraktól, de ezen szempontból, a pénzügyi realitás szempontjából Molnár Józsiás t. képviselő úr előtt kell meghajtanom a zászlót. (Derültség.) Molnár JŐZSiás: Megtanulhatták volna, hogy nekem rendszerint igazam szokott lenni! (Derültség. Elnök csenget,) Baranyi Ignácz földmivelésügyi miniszter; Mert Molnár Józsiás, a ki szintén iparkodott minél nagyobb összeget kihozni, száz milliónál többet nem hozott ki. Hát én arra kérem a t. képviselő urakat, hogy legalább egy összegben állapodjanak meg. (Derültség jobbfelől. Egy hang a szélső baloldalon : As nem lehet!) Eötvös Károly: Ez ügyes! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: De ezzel még nincs vége a dolognak. Eötvös Károly : Ez már felvilágosítás ! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Igen; az a szándékom. Arra kérem a t. képviselő urat, nézze meg . „ . Eötvös Károly : Az indokolást? Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Nem; nézze meg a törvény 19. §-át. Mit mond ez a szakasz? Hogy e törvény hatálya 1910. decz. 31-ig terjed. Legyen szíves már most megmondani nekünk a t. képviselő úr, hogy miképen vél ő, miféle intézkedéssel 1910-ig 480 millió forintot befektethetni? De van még egy más dolog is, t. ház. "A t. képviselő úr azt hiszi, hogy itt egy roppant nagy, félszázadra terjedő, fél milliárdnyi üzletről van szó. Hát én ezennel megnyugtatom a t. képviselő urat, hogy azon előzetes szerződésben, melyet mindig a törvényhozás jóváhagyásának a feltétele alatt kötöttünk az illető pénzintézettel, világosan ki van mutatva, hogy e szerződés hatálya csak addig terjed, a míg a 25 millió be nem ruháztatik. Eötvös Károlyi Hol a szerződés? Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter : Azontúl az állam keze teljesen szabad. Tehát beszélhet a képviselő úr 25 millióról, de méltóztassék megengedni, a 480 millió igen erős túlzás volt. Eötvös Károly t. képviselő úr mindenféle veszedelmeket lát, mindenféle rémeket fest a falra, csak azt nem látja, hogy az a szőlősgazda rekonstruálja a maga elpusztult vagyonát, csak azt nem látja a t. képviselő úr, hogy itt a nemzeti vagyonnak egy nagy érték teremtetik ; csak azt nem látja, hogy micsoda adóalap fog irt előállaai, ha ezen szőlők felújíttatnak. Beszélt még a képviselő úr az idegen pénzről is, hogy mi kénytelenek vagyunk idegen pénzhez fordulni. Hát igaza van — fájdalom — a t. képviselő úrnak, Magyarországon annyi pénz, a mely ilyen czélokat is kielégíteni legyen hívatva, nincsen. De kérdem, miben rejlik Magyarország gazdasági jövője, miben rejlik a magyar gazdának a mai nehéz vi27*
