Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-587

206 587. orsüágos ülés 1896. márcrims 18-án, szerdán. gényebb szőlőbirtokosok közű! 400—400 veszszőt ajánlott fel ingyen azoknak, a kik földjüket február 1-ére elkészíttetik, és eziránt jelentkeznek. És mi történt? Daczára annak, hogy karácsony táján hirdettetett ki, tömegesen jelentkeztek február 1-ére, a kik a megfelelő földmennyiséget rigolirozták, hogy az érsek ezen jótékony ajánlatát igénybe vegyék. Tessék csak kihirdetni az államnak Egerben vagy másutt, hogy a ki a jövő év február elsejére 400 — 400 vesszőre való helyet rigoliroztat magának, ingyen kap vesszőt, biztosíthatom a t. miniszter urat, hogy készüljön millió vesszőkkel, mert azoknak az embereknek munkássága, szorgalma, szeretete a szőlő kultúrájához oly ingert ad, hogy száz meg száz holdra menő rigolirozott földdel lesznek készen, hogy az állam ajándékát, a mennyiben felajánltatnék, igénybe vegyék. Ez az a mód, a mely szerint el kell járni. (Igás! Úgy van ! a hal- és szélső haloldalon.) És ha erre az állam évenként nebány százezer frtot, vagy mondjuk, ha egy milliót is kiad, ez nem olyan nagy dolog, hogy az állam meg ne birná. A t. miniszter úr azt mondja, hogy a magyar állam nem gazdag és így ilyen dolgokat nem mer ajánlatba hozni. T. ház! Ez az állam, mely most kiállítást rendez, hidakat építtet és erre milliókat áldoz, egy pár milliót felajánlhat a szőlő rekonstrukcziójára is, (Igaz! Ügy van! a hal- és seélső haloldalon.) elbírja ezt a magyar állam és adó alakjában, busásan fog ez később visszatérűlni, és ha nehezen bírná is, az a tudat, hogy a haza földjét gazdagítja és a szőlőmívelésből élő emberek százezreit megmenti az ország legmagyarabb területein, oly nyugalmat és lelkesedést ad, hogy ha nehezen is, de békével és szíves hozzájárulással fogná azt elviselni. Ezért ajánlom én a t. kormánynak határozati javaslatomat s ajánlom nemcsak az enyémet, mert hiszen e dolgok megbeszélése és kimerítő megvitatása következnék ezután, hanem, ha az enyém el nem fogadtatnék, készséggel hozzájárulok azon határozati javaslatokhoz is, melyeket b. Andreánszky Gábor és Eötvös Károly t. barátaim benyújtottak, mert czélunk, hogy a kérdések behatóan megvitattassanak, és mérlegeitessenek, minden oldalról elhamarkodva ne tegyünk oly lépéseket, a melyeken azután a későbbi időkben kitűnvén azok rosszasága, segíteni többé nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ezeket óhajtottam határozati javaslatom támogatására elmondani. Én kérem a t. miniszter urat ismételten, hogy a kamatlábra vonatkozólag szíveskedjék a magas számítási skáláját előadni, mert enélkűl lehetetlen, hogy a ház a törvényjavaslatot megszavazza. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Hévizy János jegyző : Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. ház! Én csak egy pár perezre veszem igénybe a t. ház igen becses idejét ég nem terjeszkedem ki azokra, melyekről már tegnap szólottam, nem terjeszkedem ki pedig azért, mert a melyeket én tegnap mondottam, azokra a t. földmívelésügyi miniszter úr mind tegnap, mind ma mélyen hallgat, szakértői komolysággal hallgat, (Derültség halfelöl.) és minthogy azokra a t. előadó úr sem terjeszkedett ki, hanem beszélt egyebekről, melyek engem nem érdekelnek, (Derültség.) beszélt olyan általános igazságokról, melyek imádságos könyvekbe valók, de a melyekből szőlő sohase lesz, (Élénk derültség halfelöl.) hát nincs okom, nincs tárgyam, hogy újra én felmelegítsem azon kérdéseket, melyek itt tegnap szóban voltak. De a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak és talán Herman Ottó t. képviselőtársamnak is lenne egy szavam. A t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr védelmére kelt itt a szakértőknek és professzor uraknak, mint ő monda. Nos hát erre nem volt szükség. Én az igazi szakértőt nem támadtam és nem támadom soha. Az igazi természettudós, ki a természetnek rejtve levő törvényeit egymásután felfedezi és megvilágítja, a gyakorlati élet szükségletei felhasználására az emberiséget képessé teszi, az olyan igazi szakember a teremtés munkáját folytatja és előtte a tanult és tanulatlan ember a legnagyobb tisztelettel, mondhntnám, a kegyelet érzetéig fokozódó tisztelettel emeli le kalapját. És így vagyok én is az igazi szakemberekkel szemben. Hanem s vallás- és közoktatásügyi miniszter úr vegye tndomásúl, hogy a mi közéletünk, — fájdalom — szakembereknek nevezett férfiak egész tömegét ismeri, a kik a szó tökéletes értelmében nem szakemberek, a kik azonban a sajtó és balvélekedés útján a szakemberek nevét felvették és dicsekszenek vele, felvették hiába és viselik a közérdek kárára; (Igaz! ügy van! a szélső haloldalon) mert a mi szakembereink nagy része hogyan készül ? A német irodalom selejtes termékeiből egy-kettőt vajmi felületesen elsajátítva, az úgynevezett szaklapokban azokat reprodukálva és azután a szaklapokat kezükbe véve, a minisztériumhoz szakértelmüknek megfelelő állásért folyamodva, a közönség véleményét félrevezetik maguk és tudományuk iránt, ily szakemberek vannak nálunk — fájdalom — nagy számmal, ilyenek csináltak már az országnak igen sok kárt, csináltak a