Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

200 586. országos ülés 1896. márczlus 17-én, kedden. hogy ha nagy mértékben létesíttetnek a telepek, állami subvenezióval ugy 70 frtra le lehet menni az oltványok árában. Ezeken az ellenvetéseken kívül az összes kritikának súlya leginkább a második részére, a javaslatnak pénzügyi részére vonatkozik. Arra, hogy a bank micsoda óriási üzleteket fogna evvel csinálni, arra nézve, hogy csakugyan oly drága-e ez a kölcsön, mint a milyennek mondják, kiterjeszkedni nem akarok. Gr. Festetifcs Andor í. képviselőtársam tegnapi beszédében világosan igyekezett kimutatni, hogy a mai viszonyok között ez a kölcsön túldrágának nem mondható, de nem mondható az sem, a mit Szederkényi képviselő úr állít, hogy a kolcsönadásnak az egész kérdését bizonyos homály fedi. Beszélnek arról, hogy 43 százalékos és 5.25 százalék a kamat, de végeredményében nem tudja senki azt, amit pedig tudni kellene, hogy annak a kölesönvevőnek egy esztendőben 100 frt után mit kell fizetnie. Az utolsó krajczárig nem is tudja, de nem is tudhatja a kölcsönvevő azt, hogy neki mit kell fizetnie, azért, mert hiszen ez a kölcsön nem egy összegben, nem egyszerre folyósíttatik, hanem a mikor a kölcsönt megszavazza a bank, és annak részleteit öt esztendőn keresztül a teljesített munkák arányában folyósítja, addig, amíg az utolsó részletet nem folyósította, maga nem tudja egy krajczárig megállapítani, hogy mi is lesz az a törlesztés, a melyet az illetőnek fizetnie kell, mert minden egyes kölesönvevőnek egy nyilt számlalap fog nyittatni, a melyen a ki nem fizetett kölcsön az ő javára kezeltetik, a kifizetett kölcsön pedig a terhére a törvényben megállapított szabványok szerint. De azt előre lehet mondani, t. képviselőház, hogy ezek a kölcsönök, azt a 14-16 százalékot, a melyről be szélnek, az évi annuitásban elérni nem fogják. 9*5, 105 százaléknál tovább menni nem fognak. T. ház! Továbbá arról a 300 és 500 millió írtról, melyre nézve az állam garancziát vállalt, szintén nem lehet beszélni. Megállapítják az egy holdnak betelepítési költségeit 1600 fiiban, sőt vannak, a kik ezt 2000 frton felül becsülik. Átlag számításban én magam nem 120 frtos vesszőkkel és nem mindenek felszámításával, de 70 frt, esetleg 90 frtos vesszőkkel és fél munkaköltséggel, ma sem tudom egy holdnak betelepítési költségeit 800 írtnál magasabbra venni, beszámítva egyes specziális jelentősségíí vidékeket, ahol esetleg a talaj forgatásnak költségeik olyanok és talán a trágyázás költségei is, a melyek a telepítés költségeit igen magasra rúgtathatják. Erre nézve Szinay Gyula t. képviselőtársam azt találta, hogy az annuitás kiszámításánál és az egy hold amerikai szőlő bruttó jövedelmének kiszámításánál túlzott vérmes és optimisztikus számítási módot alkalmaztam. T. ház! Magára a termés mennyiségére nézve, azt hiszem, hogy az a számítás, a melyet alkalmaztam, túlzottnak nem vehető, mert itt nem lehet a régi szőlőnek termés eredményét mértékül felvenni, hanem figyelembe kell venni azt, hogy sokkal intenzivebben munkált, sokkal jobban elkészített talajba ültetett és amerikai szőlőről van szó, a melyek maguk is bővebb termésüek és bujábbak, mint az európaiak. Figyelembe kell venni azt is, hogy ezentúl a szőlőhegyekben a trágyának és műtrágyának alkal mazása is sokkal nagyobb szerepet fog játszani, mint eddig s ezentúl nem azt az elvet kell, hogy kövessék a szőlőgazdák, a melyet eddig követtek, hogy mennél soványabb a szőlőalj, annál nemesebb és értékesebb borokat terem, hanem azt az elvet kell követni, hogy mentül többet termeljünk, még ha kevésbbé jó minőségben is. Az árakra nézve megengedem, hogy ha a szőlőtelepítések nagy arányban fognak fejlődni, talán az általam 15 krban felvett átlagár túlvérmes lehet. Figyelembe veendő azonban, hogy a borkereskedés szabályozásával s mint Bolgár Ferencz t. képviselő úr nagyon helyesen hangsúlyozta, a müborgyártási törvény legszigorúbb alkalmazásával el lehet érni, hogy borárainkat bizonyos niván megtarsuk s a túlságos csökkenéstől megóvjuk. Nem akarok további részletekre kiterjeszkedni, t. ház, csak arra, hogy a közvélemény a törvényjavaslatot akczeptáita. E törvényjavaslat közzététele óta az elpusztult szőlők birtokosainak ezrei és ezrei sóvárogva várják, mikor legyen e törvényjavaslatból törvény, hogy áldásaiban részesülhessenek. E szőlőbirtokosok pedig, kik saját helyzetüket elbírálni tudják, illetékesek annak elbírálására is: foglaltatnak-e e javaslatban oly intézkedések, melyek segítségével szőlőjüket rekonstruálhatják. Szederkényi Nándor: Hisz azt sem tudják, mennyi a kamat! (Zaj. Elnök csenget) Szily Pongrácz előadó: E szőlőbirtokosok ma is bíznak abban, hogy a törvényjavaslat intézkedéseivel a szőlőket, rekonstruálhatják. Nem is szükséges ide az ügynökök egész hálózata, kik kapaczitálják őket, hogy a törvény kedvezményeivel éljenek, melyekben ők látják a nekik nyújtott alkalmas eszközöket. Magam is látom itt az alkalmas eszközöket, hiszem, hogy ezek alkalmazásával a szőlők rekonstrukeziója sikeresen előmozdítható, és ezért, nemkülönben azért is, mert a bizottságok, melyek e dolgot tárgyalták, ugyanezen véleményen voltak, kérem a t. házat, hogy a javaslatot elfogadni méltóztassék. I (Helyeslés a jobboldalon.)