Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

\ 96 586. országos ülés 1896. márczius 17-én, kedden. a mire különös súlyt óhajtanék fektetői, és ez az, hogy nagyon jól tudtuk, hogy itt fel lehet hozni az osztrákokat, fel lehet hozni a francziákat, fel lehet hozni az olaszokat vagy bármely más nemzetet, de fájdalom, a mi nemzetünk nem az, a melyben annyi indusztriózitás, élelmesség, annyi vállalkozó szellem volna, mint amazokban. (Halljuk a szélső baloldalon.) Kegyetlen igazság, de úgy van. T. ház! Azontúl kimondatott e tárgyalásokon az, hogy: »Hasíttassanak ki területek, melyeken mindenféle földnemmel és trágyázással kezdve, kísérletezésül szolgáljanak először a saját szőlőfajaink kipróbálására, másodsorban pedig más idegen fajoknak kipróbálására, harmadsorban pedig* — már ezelőtt 16 esztendővel — »tétessenek kísérletek amerikai alanyokkal, az ojtással egyetemben.* Hát ezek mind nem újságok. Még bizonyos fokig ebben a testületben sem, roely nagyon változatos a maga feladatában, mert az egész nemzet ügyeit intézi; de épen ennélfogva tehát rövid az emlékezőtehetsége is. És azután, t. ház, előkerültek az igazi szakkörökben a homoki területek is. Nohát én hivatkozom a ház régibb tagjaira, azokra is, a kik itt jobbomon ülnek, hogy mikor én a homoki szőlőket nemcsak a tudományos testületekben, hanem itt is propagálni iparkodtam és azt mondtam, hogy helyes kezelés mellett a homoki bor is jó bor, akkor mi történt"? Innen a hátam mögül azt mondták, hogy: igya meg. (Derültség.) Polónyi Géza: Most is azt mondom. (Derültség.) Herman Ottó: De hát, t. ház, ez a 120.000 betelepített homoki szőlő a mi nemzetgazdaságunkat szaporítja már, és ha Szederkényi t. képviselőtársam elítélő kézmozdulattal él, hát én ezért nem haragszom, mert tudom, hogy derék, becsületes egri polgár, a ki első sorban az egri szőlők felújításáért buzog, a miben igaza is van. Tehát, t. ház, az így van és nem másképen. Én azt gondolom ma is, hogy a t. miniszter úr a kísérleti telepek konczentrálásával semmire sem fog menni. Mert a budapesti, illetőleg budai kísérleti telep nem fog mondani egyebet, csak azt, hogyan viselkednek a szőlők Budapesten, illetőleg a budai hegyekben. De a szaktudós egészen mást követel. Sőt az amerikai vesszőkkel való kísérletezés világosan megmutatta, hogy hiába próbáljuk ki az alanyokat egy adott helyen, az más helyre nézve nem ad semmiféle útbaigazítást. És ha már odáig mentek a törvényjavaslatban, hogy kimondták azt, hogy csak bizonyos nevezetesebb borvidékeket akarnak első sorban megmenteni, akkor ki kell mondani egyszersmind azt is, hogy azokon a borvidékeken is kísérletezési állomás állítandó fel, mely e vidékre fekteti a fősúlyt. Ez pedig nemcsak általánosságban szól, mert, mint Bernát Béla t. képviselőtársam nagyon helyesen mondta, egészen más, még a Hegyalján is a tele vény esebb aljban bort termeim és egészen más köves tetőn, a hol a legnemesebb bor terem. — Tehát nemcsak egy vidéket kell vennünk, hanem még annak összes topográfiai helyeit is és azokra kell alkalmazni az egész kísérleti eljárást. De, t. ház, úgy vagyunk, hogy mindenek előtt egy nagy áramlat van előttünk. Bűne ez az ellenzéknek is, a melyhez tartozom. Ne vegyék rossz néven a t. képviselő urak, de úgy van Czentralizáczió mindenben, gazdasági és más tekintetben. Ettől hangzik az egész képviselőház és hangzik vissza az egész társadalom. Az áramlat pedig ez: Államilag rekonstruálni, államosítani mindent! De hát, t. ház, mi az állam, ha nem a kormányzás? Ki képviseli az államot? Vájjon nem a kormányzat összessége és azok a közegek, a melyek rendelkezésére állanak? Én tehát egyfelől küzdjek a kormány ellen, mert nem bízom benne, másfelől a nemzet vitális érdekeire nézve is mindig a czentralizácziót és a kormány hatalmának növelését még tisztán gazdasági téren is propagáljam? Ez, t. ház, sohasem volt az én ellenzékiségem. Az én ellenzékiségem mindig az volt, hogy a társadalmi tevékenységet, az önérzetet fokozni kell. Mert ha e felfogás egyszer hatalommá fejlődik és a nemzet életére kihat, akkor a silány, hitvány kormányzat lehetetlenné válik. Elhatalmasodik a kormány koldusok felett, ez a legrettenetesebb. T. képviselőház! Volt itt évekkel ezelőtt egy jószívű pap képviselőtársunk Göndöcs Benedek; valahányszor felállott, harsogó kaczaj fogadta, pedig az igazán tőrőlmetszett, a népet szerető, okos magyar ember volt, az már régen mondta: hogy vigyük be a fóldmívelési ismereteket a népiskolákba, oktassuk a népet, mert ha nem oktatjuk, mi itt hiába tárgyalunk ós az összes szakbizottságok valósággal semmire sem valók, ha nem bírjuk a tudomány vívmányait bevinni a gyakorlati életbe. De ezt harsogó kaczajjal fogadták. Ellenben miféle irányelveket állítottuk fel? Azt mondták, intézeteket kell felállítani, vinczellér-képezdét, gazdasági akadémiákat. Hát én kérdést intézek minden megfontolt észjárásxi emberhez, hogy azok az intézetek, a mennyiben meg vannak, azok az erős gyakorlati élet számára nevelik-e a növendékeket? Dehogy! Hohenheimi magaslaton, minden növendék azt tartja magáról, hogy ő első szaktekintély, és mihelyt kikerül az intézetből, a tiszttartóságon alúí nem is adhatja. (Helyeslések.) Én a maga helyén a magas qualifikacziót elfogadom, mert arra szükségünk van, de a mire nekünk ma még nagyobb szükségünk van, az a gyakorlatias nevelés, a mely a legalsóbb rété-