Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

586. országos ülés 1898. raárczius 17-én, kedden. 183 az én bírálatomat, a mi e kérdésben majd elő fog állani, szintén magára venni és aunak ide­jén t. kollégájának megsúgni. Nézzük mi a pénzügyi politikai oldalát ezen kérdésnek. (Hall­juk! Halljuk!) És midőn én erre kiterjeszkedem, előre jel­zem a t. képviselőtársaimnak, hogy mikor én először a törvényjavaslatban azokat a dolgokat megláttam, a melyek engem rávezetnek erre a bírálatra, én nem hittem a magam szemeimnek és én egészen méltánylom azt, ha a t. kép­viselő urak fel fognak háborodni arra a gondo­latra, hogy miként tudok én ily látszólag nagy valótlanságokat a törvényhozás színe elé tárni, mert én magam is megnéztem ezt a törvényja­vaslatot nem egyszer, hanem tízszer, de meg­bíztam nálam okosabb s kevésbbé okos embere­ket is, olvassák el ők is a törvényjavaslatot, azt látják-e belőle, a mit én? valamennyi azt olvasta ki belőle, a mit én, csak a t. miniszter úr nem, ki — fájdalom — kell mondanom, ko­molyan nem olvasott ki belőle semmit. Azért lehetetlen, hogy elő ne álljak azzal, a mit én szomorú tapasztalatként ezen törvényjavaslatból kiveszek. Miből áll ez? Először is, azt mindenki észreveheti, hogy itt valami kamatgarancziáról, tőke és behajtási garaneziáról van szó, tudniillik egy bank kölcsön ad valakinek pénzt és annak a pénznek minden évi kamatjaért, egész tőkéjéért és mindezek behajtásáért az állam felel, ez az az intézmény, mely itt be van hozva; felelős pedig az állam akként, hogy ő kénytelen be­hajtani és felelős akként, hogy mikor az ese­dékesség bekövetkezett, akkor a bank ráír az államra : adós fizess, és az állam tartozik a maga kincstárából a bank kincstárába pontos időben a pénzt átszolgáltatni. Hát nekem úgy tetszik, hogy a törvény­javaslat ezt az institucziót hozza létre; ha va­laki felvilágosít, hogy nem így van, megköszö­nöm, bocsánatot is kérek. Már most kamat­garanczia, behajtási kötelezettség! Ha egy ál­lam ily két nagy teherre vállalkozik, nagy oká­nak kell lennie. Ha minket Batu khán megtámad egy irtó sereggel és máskép nem tudunk pénz­hez, fegyverhez és erőhöz jutni, mint a kamat­garanczia, meg a behajtási kötelezettség ma­gunkravállalásával, ezt értem. A nemzeti és állami önvédelem utolsó szükségei igenis indo­kolják ilyen kötelezettségek magunkra vételét. De hát ily szükség előtt állunk? Van-e indo­kolva akár a t. miniszter úr felszólalásában, akár szerencsétlen törvényjavaslatának indoko­lásában elő van-e terjesztve, hogy mi ily szük­ség előtt állunk? De azt mondhatja és mondja is a t. miniszter úr kétségtelenül: Hisz kevés összegről van itt szó, abba mi nem balunk bele, államunk hitele abból romlást nem szen­ved. — Meglehet, hogy így van, hiszem is, úgy van, mert minden jó hazafi összefog, hogy azt a szegény szőlőmíves osztályt (Úgy van! a szélső baloldalon.) óva intse ezen kölcsön igény­bevételétől. Minden jó hazafi összefog, de ötven­ezer ügynök meg összefog arra, hogy azt a szegény népet becsábítsa, (Úgy van! Úgy van! a bal szélső haloldalon.) és én attól félek, hogy a haza­fiak buzgó intései nem lesznek elég sikeresek, az ezer és ezer számra mint a raj kibocsátott ügynököknek kéz alatti működésével szemben. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most csináljunk egy kis számítást. Azt mondja a törvényjavaslat, 482,000 kat. holdat részint elpusztított, részint pusztít a filíoxera. Ebből a nemesebb fajú, vagy nemesebb bort termő hegyvidékekre fogadjunk el 300,000 kat. holdat, és a törvényjavaslat meg is mondja, hogy melyik vármegyében és menynyi holdat. Erre a 300 ezer holdra terjeszszük ki ezen törvényjavaslat által inangurált hitelintézmény hatását. Már most mibe kerül egy hold 1 Az elő­adó úr, úgy hallom, — nem volt szerencsém közvetlenül hallani — azt mondja, hogy 7 — 800 forintba. No! ha annyiba kerül, akkor itt szó van 240 millió forint garaneziáról. A miniszter úr szakemberei azt mondják, hogy 1000—12500 forintba kerül egy hold; ha 1200 forintba, no ! akkor 360 milliónyi tőkéről van szó. Én pedig azt mondom és kész és képes vagyok a t. miniszter úr minden szakemberének be is bizonyítani, hogy azon csalogató módon, a mely a törvényjavaslattal a hitel igénybevé­telére fel van állítva, egy kat. holdat terhelni fog a hatodik év elején í 600 frt átlagban, s akkor belekerül ez a kis garanczia 480 millió forint tő­kének megfelelő évjáradék összegébe. (Mozgás és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Már most, t. földmívelésügyi miniszter úr, nagy áldozatokat hoztunk népünkre, nagy terheket róttunk min­denféle egyenes és nem egyenes adó czímén. (Úgy van! a bah és szélső baloldalon.) Kisajátí­tottuk a magánjog szentsége alá tartozó regá­lékat is, (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) hogy az államnak háztartásában az egyensúly helyre hozzuk, hogy kivívjuk Euró­pának és az egész világnak pénzpíaczai előtt államunk hitele számára a kedvezést és a biz­tonságot; mindezt megtettük és most előáll a t. földmívelésügyi miniszter úr és legjobb tudo­mása és meggyőződése szerint 300—400—-500 millió erejéig elterheli a magyar állam hitelét, és elterheli az adóbehajtás egész adminisztrá­cziójáuak minden közegét és minden erejét. Azt fogja mondani a t. földmívelésügyi miniszter úr, vagy ha ő nem, hát a pénzügyminiszter úr,

Next

/
Thumbnails
Contents