Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-585
68*. orszfcgoa nié» 1S96. pár száz ezer forint az, a mire eddig az állami kölcsön megy. Nem is fog az másként menüi nálunk sem, mert hiszen vessző termelés nélkül telepíteni nem lehet, a telepítésnél fő a vessző, erre pedig idő kel], mert csak fokozatosan lehet haladni, ha pedig a fokozathaladás máimegtörtént, akkor a felvett kölcsönök egy részének visszafizetési ideje is elérkezik és az állam visszakapja befektetett tőkéjét. Ezek után a magam és barátaim nevében bátor vagyok a következő határozati javaslatot elfogadásra ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) (olvassa.) »Határozati javaslat. Jelen törvényjavaslat visszaadásával utasíttatik a kormány, hogy az I. fejezet elvi határoz mányai épen tartásával, a szőlővessző termelőtelepekre felvett Összeget legalább két millióra emelje azzal, hogy a szegényebb, két-három holdig terjedő filloxera által elpusztított apró birtokok részére arányosan ingyenes vesszők osztassanak ki. (Helyeslés a fxélsö baloldalon.) »A Il-ik fejezet kölcsönrendelkezése helyett pedig kamatmentes állami segélynek a beültetés 6-ik évétől legkevesebb 20 évre terjedő törlesztési tervezetével nyújtson be haladéktalanul újabb javaslatot.* (Helyeslés a széls'ó baloldalon.) Ez az, a mit én a t. háznak és kormánynak figyelmébe ajánlok. Ennek megfontolása ezen nagyfontosságú ügy természetéből indokolva van. Ne hirtelenkedjük el ezen dolgot. Hiszen mi, az elpusztult vidékek lakói örömmel ragadunk meg minden pillanatot és ^eszközt, mely javulásra szolgál. Hát olyőrülteknek képzelnek bennünket, hogy a javaslatot nem tudom miféle érdekből, nem helyeseljük. Az elszegényedett nép is tud számítani, hiába mutatjuk neki ezt a törvényjavaslatot, ő ezt igénybe úgy sem tudja vehetni s ily helyzetben kérve-kérem, hogy gondolja meg a t. ház és az én határozati javaslatom értelmében dolgozza át ezt a javaslatot, illetőleg utasítsa annak átdolgozására a t. kormányt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Gróf Festetits Andor! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Festetits Andor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom a t. ház türelmét hoszszasabb ideig igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) azonban úgy ezen ügy nagy fontosságánál és úgy horderejénél fogva, mint talán a múltakból eredöleg is formálhatok magamnak jogot arra, hogy egy pár észrevételemet szintén a t. ház figyelmébe ajánljam. (Halljuk! Halljuk!) Nem kivánok újonnan rámutatni azon állapotra, melybe jutottunk szőlőink tekintetében a filloxera pusztítása által; hiszen elég, ha rámárczing 16-án, hétfőn. 167 mutatok az indokolásra, a mely kidomborítja azon óriási veszteségeket és kimutatja azt, hogy a 300.000 katasztrális holdnyi elsőrendű hegyvidéki szőlőnek részben tökéletes elpusztulása, részint pusztuló félben volta és a többi másodrendű szőlőnek a filloxera által részben már szintén elpusztított állapota körülbelül 30 millió jövedelemveszteséget involvál, magában az adóban egy millió veszteséget mutat fel, ez tehát — számításom szerint — kideríti és bizonyítja a^t, hogy a nemzeti vagyonból körülbelül egy milliárdnyi érték az, a mely részben értéktelenül elpusztulva hever, részint pusztulófélben van. Ilyen állapottal szemben nem lehet kicsinyes és kisszerű eszközökről gondolkozni; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) ilyen nagy bajt — nézetem szerint — sőt azt hiszem, az igen t. kormány is meg van erről győződve, szanálni nem lehet ígéretekkel, mézes madzagokkal, vagy egyátalában nyájaskodások osztogatása által, hanem itten igenis egy nagyobbszerü akczió szükséges, itten nagyobbszabású kormányintézkedések elkerülhetetlenek, mert csakis ezen úton lehet — ha egyátalán lehet — ezen bajt orvosolni. (Élénk helyeslés.) És, ha ezeket szem előtt tartom, (Halljuk! Halljuk!) és rátekintek a mellékviszonyokra, nevezetesen szem el ott tartom azt, hogy országunk általános vagyoni viszonyai milyen állapotban vannak, ha rágondolok, hogy ezen sok veszteség révén az érdekelt közönség mennyire vesztette el a kedvet és bizalmat, mondhatnám még a munkakedvet is .* hát azt hiszem, hogy vajmi experimentálás volna az, ha avval a követeléssel lépnénk fel, hogy ezen nagy baj komoly orvoslását tisztán a magántevékenység terére tolnók ki. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hanem azon meggyőződést merítem ez alkalommal is, a melyből kiindultam abban az időben, a mikor én foglalkoztam ezen törvényjavaslat elkészítésével, hogy itt eminens kötelessége az államnak az egész ügy rendezését, ezen baj orvoslását kezébe venni, (Általános helyeslés.) És ha ebben a tekintetben egyet is értek egy pár előttem szólott t. képviselőtársammal, ezen nézetemet sem indokolom azon argumentumokkal, a melyekkel ők voltak oly szívesek fellépni. Nevezetesen nem kívánok rámutatni Ausztriára, de nem is kivánok rámutatni Francziaországra. Francziaország egyáltalában nem képezi összehasonlítás tárgyát velünk szemben nézetem szerint, minthogy ott egy igen gazdag országgal állunk szemben, a melynek anyagi, úgy mint pénzviszonyait a mienkkel összehasonlítani, azt hiszem, egyáltalában nem lehet. De a mennyire én az ottani intézkedéseket erre vonatkozólag ismerem, ezek
