Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-585

5Ső. országos ülés 1896. mircsclns IG-án, hétfőn. 165 kítani és felújítani készek. De az nem könnyű feladat, mert a vesszőtermeléstől függ. íme, a t. miniszter úrnak előterjesztésében van, hogy arra, hogy 300,000 holdat be leheseen ültetni, évenként termelni kell 576 millió vesszőt s ennek a termelésére 7000 beültetett hold szükséges, Hát hol vau ez? Hiszen míg ez a 7000 hold elkészül, ahhoz magához évek kellenek. Ha pedig nincsen vessző, akkor ültetni nem lehet. Ha pedig nem lehet ííltetui, akkor kölcsönt nem vesznek. Megnyithatja ma például az állam az ő pénztárát szabadon, nem fog hozzányúlni senki, mert nincsen vessző. És midőn némelyek azon aggódnak, hogy talán a törvényjavaslatnak most rögtön életbe nem léptetése által valami nagy hátrányt szenvedne a szőlészet, bátor vagyok megjegyezni, hogy semmi hátrányt sem szenved, mert ezen törvényjavaslat erejével Magyarországon most ez évben egyetlenegy szőlőgazda se lesz, a ki az idén csak egy vesszőt is elültessen. Először nincsen vessző sem az állami telepeken, a hol már évekre le vannak foglalva a vesszők, sem a magán telepeken, mert azokat szintén mind lefoglalták. Ezen törvény kölcsöneivel tehát ugyan senki egy lépésnyi földet beültetni nem fog. Ha tehát e törvényjavaslat azzal adatik vissza a kormánynak, hogy a ház kívánságához képest minél előbb alakítsa át, az ügy semmi hátramaradást sem szenved. Mert ne képzeljük t. ház, azt, hogy talán Magyarország most foglalkozik először a szőlőtelepítés nagy munkájával. Már ez régebben is folyt és azok a régi telepítők okossággal és áldozatkészséggel folytatták a munkát; megkapta mindenki a maga földjét, de vesszőt is kapott hozzá. Könnyen is ment a telepítés, mert ezért az illető mást nem fizetett, mint — ahogy Andreánszky t. képviselőtársam is említette — a szőlőterméknek egy tizedét. Ha volt, fisetett, ha nem volt, nem fizetett. Még régibb időben még nagyobb áldozatokat is láttunk a köz részéről ; a szőlők felújítására okmányaink vannak a tatárjárás utáni időből, hogy mikor a már előbb viruló zempléni és egri hegyek elpusztultak, IV. Béla, a bölcs király idejében olasz telepítők hozattak be és Zemplénben Olasz Liszka község ettől kapta a nevét. Egerben a városnak egy része olasz városnak neveztetett, azon települők után, a kik az elpusztult szőlőt újjá alakították. íme, t. ház, a régi időben is láttunk nagy áldozatkészséget a szőlők telepítésére. De most mit látunk? Látjuk a kormánynak ezen beadott javaslatát. Két részből áll, az egyik a vesszőtermelés elméletét állítja fel, de a gyakorlatban lerontja. Volt egy törvényjavaslat, a melyet a t. miniszter úr elődje készített és a melyet Bolgár t. képviselő társam oly melegen üdvözölt, azt mondván, hogy jobb szeretné látni a ház asztalán ; ez a rekonstrukcziónak igazi eszméjét ragadta meg. Lehet, hogy a gyakorlati kivitelben az éveknél talán tévedett volna számításában, de a tömeges szőlőtermelés terve az, a mely nélkül, ha ez nem karoltatik fel, hiába a kormánynak minden javaslata, előre látható, hogy czélhoz vezetni nem fog. Igaz, hogy a kormány azt mondja, hogy egyesek fogják majd termelni a vesszőt és eladják. Ha az üzérkedés keze útján, véli valaki Magyarország szőlőjét rekonstruálni, akkor az mondjon le arról; mert ez úton az nem fog sikerülni. Az üzlet mindig üzlet, az üzlet nem ismer könyörületet. Itt pedig arról van szó, hogy azt a nemzeti kincset és vagyont, melyet elvesztettünk, vissza szerezzük. A társadalmat nem lehet erre kényszeríteni vagy tőle azt várni, hogy jutányos vesszőtermeléssel járuljon ezen nmnkákoz most csak annyiban fog hozzájáruljon ezen munkához, mert csak annyiban fog hozzájárulni, a mennyire abban a maga üzleti hasznát meg fogja találni. (Helyeslés a szélső balon.) A mint nem találja meg, rögtön abba fog hagyni az egész vesszőtermeléssel. De természetes, hogy meg fogja találni hasznát és miért? Mert ezen kormány előterjesztésnek egy óriási hibája az, hogy a vesszők árát fixirozta azon magasságban, a melyben ma is fennáll. A kormány eddig még mást nem is tett, mint azt, hogy 120 frtért adta az oltott vesszőket, és ezt az árt évekkel ezelőtt állapította meg, s ma úgy ott, mint a magán telepeken ugyanazon árért adják a vesszőket. Mit mutat ez? Azt, hogy mondjunk le a reménynek minden sugaráról, hogy ezek a veszszífk éveken keresztül olcsóbbak lesznek 120 írtnál, és miért? Mert végtére is az emberekben a gyarapodási ösztön a szorgalom, a munkásság fel fog buzdulni; így vagy amúgy a telepítéshez hozzálátnak, de vesszőt máshol nem kapnak, mint részint az állam telepeken, részint magánosok útján. Az állami telepek a magánossal úgyszólván egy ringet képeznek az árakra nézve. A kormány le nem szállítja az árakat, mert akkor a magántelepet támadják, hogy az üzletüket megrontja, az illetők pedig mért szállítanák le, mikor így is elviszik. Ez a legnagyobb kérdés Magyarországon. (Igaz/ a bal- és saélsö baloldalon) Ha nem fogunk oly intézkedést tenni, hogy ezek a vesszők kellő számmal termeltessenek s oly áron jussanak a termelők a telepítők birtokába, hogy azt elbírhassák, akkor — előre mondhatom, hogy sem a kormány, sem a ház semmit sem tett a szőlőtelepítés érdekében.