Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

1.0 579. országos ülés 1896. márerins 9-én, hétfőn. tapasztalom, hogy az egyes igazságügyi kormányok érékkel előbb és éveken keresztül megkészített javaslatai egy szer ííen az igazságügyminisztérium hivatalos levéltárában helyeztetnek el a nélkül, hogy a törvényhozás elé terjesztetnének : akkor a magam részéről nemcsak jogosultnak, de kötelezettnek is tartom magamat az igen t. igazságügyminiszter úrnak az igazságügy minisztérium működésére vonatkozó jelentésével szemben kifejezésre juttatni azon tiszteletteljes kérégemet, hogy az egyes törvényjavaslatok, melyek igazságügyünk előbbrevitelére alkalmasak, mielőbb a ház elé terjesztessenek. Mert én, azt hiszem, jogosult vagyok feltenni, hogy az igazságügyi kormány akkor, midőn nem ingyen — mert hiszen azoknak a javaslatoknak elkészítésére mindig az állam pénzét fordította a kormány — hivatva érezte magát, hogy caődjogunk reformálására törvényjavaslatot készítsen, akkor elismerte azt, a mit az egész ország elismer, hogy csődjogunk ma rossz, hogy abban nincsen öröme sem a hitelezőknek, gem az adósoknak, nincsen öröme senkinek másnak, mint a tömeggondnoknak, a ki esetleg azon csődjognak szabályai szerint lelkiismeretlen kezelést akar tanúsítani és esetleg egy oly csődbiztosnak, a kinek alkalmat adnak a csődtörvény helytelen intézkedései és egyes csődügyek, hogy éveken át kimutasson általa elintézett oly dolgokat, mel} éknek elintézése valójában nem számítható be. De szükséges a magyar hitel szempontjából, t. ház, a fizetés megszüntetésének módozatait, szükséges a csődtörvény 27. és 27. §§-aiban foglalt magtámadhatási jogosultságot a csődön kívüli eljárásban is szabályozó javaslatot, a melyre nézve 1892-ben az igazságügyminiszter úr a javaslatot előkészítette, kinyomatta, mielőtt törvényhozási intézkedés, törvényhozási ellátás alá bocsátani. Én nem értem, t. képviselőház, azt, hogy midőn a törvényhozás éveken át — úgyszólván egyetlen-egy, az egyházpolitikai kérdésekben eredményes munkát végezve, minden más tekintetben folytonosan elnapolásoknak, elhalasztásoknak vagy pedig munka hiányában ádáz és äz országnak csakugyan anyagi és szellemi hátrányára való személyeskedéseknek a színhelye volt, hogy akkor i az igen t. igazságügyi kormány nem adott a törvényhozásnak a már előtte álló kész anyagból munkát, hogy a tőrvényhozás lássa, hogy az igazságügyi kormánynak s egyáltalán aa összkormánynak czélja, feladata és szándéka az, hogy a törvényhozást komoly irányban foglalkoztassa. Én meg vagyok győződve, hogy a törvényhozás komolysága és a törvényhozó testületnek tekintélye akkora parancsoló erővel bírt volna, hogy mikor a komoly munka végzése állott volna előttünk: a személyes ínczidensek sokkal inkább el lettek volna kerülhetők, mint olyan törvényhozási iuterkalárék alatt, a minőket a t, összkormány munkahiányában ennek a törvényhozásnak folyton teremtett. (Úgy van! balfélöl.) Hát, igen t. képviselőház, ott van az igazságügyminiszteriumban a magáubiztosítási vállalatokra vonatkozó Beck Hugó-féle javaslat, ott van a Nagy Ferencz-féle szövetkezeti törvényjavaslat. Ezek évek óta mindig az igazságügyminíszteriumbau vannak, a nélkül, hogy az igen t. igazságttgyminiszter úr azokat a törvényhozás elé terjesztette volna. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem olyan könnyen megy az! Issekutz Győző: Bocsánatot kérek, t. képviselőház, ha arról volna szó, hogy olyan törvényeket alkossunk meg, a melyek a magyar jogélet különálló és különleges fejlődésével forrnak össze, akkor elismerem, hogy , igen is, nagyon meggondolni való azon törvényeknek több és több retortán, mind szigorúbb bírálaton való átmenetele, de midőn olyan törvényekről van szó, melyek nem a magyar jogelveknek eddigi fejlődésével vannak kapcsolatban, hanem a melyek legnagyobb részben a külföldnek példái után azokból ültettetnek át, akkor engedelmet kérek, azt, hogy ezeknek feldolgozására olyan hosszú idő lenne szükséges, megérteni képes nem vagyok. (Úgy van! balfélöl.) Itt szükséges az, hogy a zálogházi intézezetek reformálása tekintetében is egy pár megjegyzést tegyek azokra, a mik itt Okolicsányi t. képviselőtársam felemlítése folytán a kereskedelemügyi tárcza költségvetésénél felmerültek. (Halljuk!) Ezt a kérdést, t. képviselőház, mind úgy tekintik, úgy látszik, a kormány is, de úgy látszik, hogy többen képviselőtáréaim közül is, mintha ez egyszerűen közgazdasági kérdés volna. Én ezt nem vagyok hajlandó igy felfogni. A tőke és a kamat közti viszonynak a szabályozása, a tőke biztosítása, a zálogba tett tárgyakban |foglalí értéknek, a zálogba tett tárgyak iránti jognak megóvása és biztosítása nem egyszerűen közgazdasági, de igenis egyúttal és főtekintetben jogi kérdés. És így én a magam részéről igen kérem az igen t. igazságügyi kormányt, hogy akkor, a midőn ezen kérdést — a mint a kereskedelemügyi miniszter úr kilátásba helyezte — törvényhozási intézkedés alá kívánják bocsájtani, legyen szíves ezen törvényjavaslatot jogászi és jogi tekintetből is elbírálás alá vétetni, hogy úgy ne járjunk, mint a hogy — bocsánatot kérek — a most legközelebb tárgyalás alá kerülő fillokszera törvényjavaslattal történt, melyről nekem az a meggyőződésem, hogy azt jogászemberek, az igazságügy minisztériumnak szakférfiai nem kezelték-