Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-584

584> országos ülés 1896. márczins 14-én, szombaton. 143 bírónak iktató könyve egy numerussal szaporodjék. (Zaj. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Azért, hogy tudomásul vegyél) Volt rá eset és lehet rá eset a jövőben is, sőt most még inkább, mert a pártok annyira szaporodnak, hogy egy és ugyanazon helyen a választást megelőző utolsó vasárnap, — mert ez a legalkalmasabb nap, — akarna a kormánypártnak, a szélsőbal egyik és másik pártjának, a t. nemzeti pártnak és a néppártnak a jelöltje mind a piaczon délután 4 órakor népgyűlést tartani. Ha már most a hatóságnak nincs abba beleszólása, (Felkiáltások a szélső baloldalon : Nincs!) a hatóság tiszta automata, mely ezt a dolgot regisztrálja és tudomásul veszi. A mostani eljárás húsz év óta dívik és húsz év óta nem történt ellene felszólalás. Abban igaza van a képviselő urnak, hogy visszaélni azzal nem szabad, mert ott, a hol kellő ok nincs, és a hol csak az az ok van, hogy ugyanazon a napon, egy időben, egy helyiségben, vagy piaczon akarja mindkét, vagy több párt a gyűlést megtartani, nem megfelelő és nem tűrhető, hogy a szolgabíró azt ilyen kicsinyes okból megtagadja. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Nincs joga megtagadni. Elnök csenget.) Csak azt akartam megjegyezni. (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök : Polónyi képviselő úré a szó ! Polónyi Géza: T. ház! Midőn szólásra jelentkeztem, egyik intenczióm épen az volt, hogy a t. belügyminiszter urat saját álláspontjának a képviselőház előtt való kifejtésére nyílt ülésben felhívjam azon ['elolvasott rendelettel szemben, a melyet az imént hallottunk. A második, a miért fel kell szólalnom az, hogy a ház mélyen t. elnökének snves felhívására legalább rövid reflexióban jelezzem azon álláspontot, a melyet a t. elnök úr által elfoglalt elvi állásponttal szemben elfoglalok, s melyet a ház gyakorlata is mellettem szólólag bizonyít. Nagyon sajnálom, hogy a t. belügyminiszter úr, habár felszólalásomat megelőzte, de nem tette feleslegessé, hogy felszólaljak; rendkívül sajnálom, hogy ebben az ügyben, a melyben eddig egyes túlbuzgó, mondjuk, a mint az előttem szóló képviselő úr is mondotta ostoba, vagy bármiféle törvénytudatlan tisztviselőnek. .. Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urat, hogy kifejezéseiben bizonyos határok között maradjon! (Derültség.) Polónyi Géza : A határt vonjuk meg, a parlamenti határt a tudatlanságban, mert ez a határ akczeptált parlamenti határ, de ez azután az adott esetben oly végtelen, hogy igazán az ember nem tud hova lenni bámulatában; mert én, a míg azt a rendeletet nem hallottam fel- I olvasni, őszintén megvallom, azt hittem, hogy a pártszenvedélynek bizonyos foka nagyította azt oda, a hová az mondatik. De, hogy egy ily rendelet megszülettessék 1895-ben Magyarországon, erre, azt hiszem, a túloldalról sem volt elkészülve senki. De most, hogy ennek a tisztviselőnek a tudatlanságát, tegyük hozzá, roszhiszemííségét a belügyminiszter úr nemcsak, hogy kellőleg meg nem ostorozza, de sőt azt fudamentális részében még meg is védelmezi, ez t. ház, oly jelenség, a melyet a magam részéről eléggé sajnálni nem tudok. Már méltóztassanak nekem megengedni, én nagyon sokat nem kívánok a miniszter uraktól, különösen a jelenlegi kormány minisztereitői; (Derültség a szélső baloldalon.) de azt csak joggal megkívánhatom, hogy legalább azon törvényeket, a melyek eminenter a miniszter úr ressortjába vágnak, ex asse legalább úgy tudja, mint mi. Mit magyarázott nekünk most a t. belügyminiszter úr ? Azt mondja, — és ezt a bevezetést már nagyon esendes hangon mondta. . . Perczel Dezső belügyminiszter: Hal lotta mindenki, nem csendesen mondtam! Polónyi Géza: . . . Hogy ezt a rendeletet és azt az intézkedést maga sem helyesli, hogy a beszédet előzetesen mutassák be írásban. Azonban azt már nem mondja ki, hogy csak a bejelentés teendő megválasztása alkalomkor a gyűlés idejére, hanem azt állítja, hogy engedélyt is vau neki joga adni. T. ház! Ez a törvényhozás, a mely ezt a választás alkalmával való gyülekezési jogot nem az általános gyülekezési jog keretében oldja meg, (Igaz! Úgy van a bal- és szélső baloldalon.) hanem megoldjaspeczialiter a választási törvényben, a hol belát maga a törvényhozás a választások alkalmából való gyülekezés tekintetében, distinkcziót csinál, ezen gyülekezési jog ós más gyülekezési jog tekintetében, (Igaz! Úg$ van! a bal- és szélső báloldalon.) a hol egy parlamentárisán kormányzott országnak első és fundamentális kelléke, hogy a választások szabadságának a meggyőződés ereje is érvényesülhessen, ez pedig máskép nem érvényesülhet, mintha a gyűlés ellen szabadon beszédek is tartatnak : itt a törvényhozás gondoskodott arról, — ezt mindenki tudja, csak a belügyminiszter úr nem tudja, — hogy a választó gyülekezeteknek megtartásához nem szükséges más, csak a bejelentés, a bejelentésnek pedig nincs egyéb czélja, mint az, hogy a rendőrhatóság erről tudomást szerezzen és a rend fentartása érdekében szükséges intézkedéseket megtehesse. (Igaz! Úgy van! helyeslés a szélső baloldalon.) Másrészt ha tart attól, hogy törvényellenes üzelmek, vagy lázítás folyik, hogy ott magát képviseltethesse