Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-583

J32 583. országos ülés 1896. márczius Í8-án, pénteken. mert a régi jobbágyokat halhatatlan királynénk Mária Terézia pátense megvédelmezte a földesúr túlkapásai ellen, míg az eladósodás a szabadelvüséghez hiába fordul védelemért, az maga sem egyéb, mint a gazdag rabszolgája. De egyet a merkantilizmus még sem birt elérni : a szabad költözködésnek meggátlását. A kölcsönök rabszolgája lerázhatja a békókat, ha ott hagyja birtokát és hazáját és a tengeren túl keres menedéket. Hontalan lesz, de szabad és szabad munkájának gyümölcse nemezisként megjelenik terménypiaczainkon és ott saját terményeink fölött győzedelmeskedik. Sokkal ijesztőbb a szoeziálizmus réménél a tengerentúli konkurrenczia réme, és ha mi ezt némileg is akarjuk csak paralizálni, vissza kell tartanunk itt a munkás kezeket, nem erőszakkal, nem zsandárral, hanem azáltal, ha megóvjuk minden rabszolgaságtól és nekik adósságmentes otthont biztosítunk stb. (Úgy van! balfelöl.) Ez, t. ház, a helyes agrárpolitika, és nem az, hogy kölesönöket koldulni és érette lekötni minden boldogulást. Ezen törvényjavaslat második fejezete ezen helyes politikának teljes ellentéte. Ennek eredménye nem lehet egyéb, mint az, hogy elébb az uzsora karjaiba kergeti a szegény szőlőmívest és aztán őt kész szőlejéből kidobja, és birtokából és mindenéből kiakolbólítja, és munkája gyümölcsét másnak adja. Azért én, midőn a törvényjavaslat első részét, mint helyeset és jót elfogadom, és erre nézve bízom a t. miniszter úr személyében, de egyéb földmívelési politikáját nem tartom helyesnek, mondom, míg a törvényjavaslat első részét igen hasznosnak tartom, addig annak második részét, mint a mely csak terhekkel akarja megróni a népet, nem fogadom el, hanem bátor vagyok a t. háznak a következő határozati javaslatot ajánlani elfogadás végett. (Olvassa.) »Határozati javaslat. A ház elfogadja jelen törvényjavaslat I. fejezetét a részletes tárgyalás alapjául. A II. fejezetet el nem fogadja, de utasítja a kormányt, nyújtson be még a jelen ülésszakban egy törvényjavaslatot, mely az 1894: XII. tcz. intézkedései alapján létrejött hegyközségeknek kiterjesztésükhöz mért mintaszőlőtelep felállítására szükséges mérsékelt oszszegíí kamatmentes állami kölcsönöket, minden pénzintézet kizárásával, biztosít és azonkívül a szegénysorsú szőlőbirtokosokat ingyenes szőlőveszszöhöz segítse.« (Helyeslés balfelöl.) Molnár Antalj egyzö : Zichy Jenő gróf! Gr. Zichy Jenő ; T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot, melyet két részre kell osztanunk, én örömmel üdvözlöm; főleg első részét, mert az felülemelkedve minden területi vagy vidéki működésen, egy egészet akar teremteni, I melynek feladata lenne ezen hazánkban most nehezen ránk súlyosodó csapást orvosolni. Ez a törvényjavaslatnak első része. A másik része foglalkozik a financziális kérdéssel. Ezen második részszel szemben, megvallom őszintén, aggályaim vannak, a mint voltam bátor azt már a miniszter úrnak előadni. Ennek következtében előre kell bocsátanom, hogy az itt előttem szólott t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. (Helyeslés balfelől.) De nem fogadom el azon túlfeketének látszó aggályait, a melyekkel ő egész szőlőmívelésünk és szőlőtermelésünk jövőjével foglalkozik. Uram Istenem! Ha ez így állana, a hogy ő mondja, akkor nem szólhatnánk azon kincsről, a melyet elveszítettünk, a mely az országnak egyik leggazdagabb jövedelmét képezte. Mert hiszen a természetben új nem történik; azok az esélyek, csapások, mint az elfagyás, jégverés, mind, régebben is léteztek, és a szőlőtermelés az egyes gazda munkájának gazdag nyereségét megadta és megfogja adni jövőre is. Nem hiszem azt sem, hogy alapos azon aggodalom, a mely azt tartja, miszerint az Alföldön vagy immúnis talajban nagyban létesített szőlők oly bort adnak, a mely nem volna sem jó, sem kivitelképes ; azt, nem hiszem, sőt merem állítani és tudom is, mert ilyen borokat, melyek a legutóbbi időben termeltettek és azok mustráit láttam és ittam és ha a szőlőfajok jól meg lesznek választva a talajhoz, igen jó minőségű, kivitelre is képes bort szolgáltatnak. (Helyeslés.) Az az észrevétel merült itt fel, a melyet t. barátom, Bernát Béla tett, hogy észszerűen kell ebben is, mint mindenben eljárni. Vizsgálni kell a talajt, tisztában kell lenni a talaj minőségével, és az eredmények szerint a megfelelő tőkét a megfelelő talajban kell applikálni, s akkor nem fognak történni oly anomáliák, a melyeket t. barátom, Bernáth Béla felemlített. Nagyon igaz és helyes az, a mit t. barátunk, Jókai Mór, elmondott, és ha sok időnk volna, nagyon helyes volna az, hogy most nem csinálunk itt a pénzügyi műveletből semmit sem és: te kormány, állj neki és tűzzel-vizzel szaporítsd 3-4 éven át a szőlővesszőket s azokat majd bizonyos évek múlva osszuk ki, lehetőleg ingyen. Én azt tartom, hogy ehhez ma már időnk nincs; lett voloa idő hozzá ezelőtt 5—6 évvel, mikor ezt több izben szorgalmaztuk, gondolom, Bethlen gr. volt akkor a miniszter. Akkor nagy nehézséget okozott az a betegség, melyről előttem szólt t. képviselőtársam szólt, az úgynevezett fekete rothadás, mely minden bortermést a szőlőhegyekben lehetetlenné tett, oly annyira, hogy épen nem volt szőlővessző. Talán őt esztendő előtt magam is, mikor felszólítottak, — 8—10 éves szőlőtelepem lévén — összes